Értékőrzés az őrállók földjén

A mintegy háromszáz lelkes faluban hagyományt teremtettek, amikor több mint egy évtizede életre hívták Közép-Európa leghosszabb vasúti viaduktjának tövében a nyári rendezvényt. E hét végén immár tizenkettedik alkalommal pakolták ki kézművesek, népművészek, népi iparművészek a portékájukat a 2009-ben felújított tájház környékén. Vas és Zala megyei árusok kínálták két kezük munkáit, a kulturális műsorokat színjátszók, néptáncosok, népdalkörök adták. Az idén protokolleseménnyel is bővült a program: átadták a pályázati támogatással felújított régi kovácsműhelyt, s a hozzá tartozó boronaólat.

Ennek kapcsán Harangozó Bertalan kormánybiztos arról szólt, hogy évszázadokon át a legmegbecsültebb falusi mesterségek közé tartozott a kovácsmesterség. Mára nemhogy kovácsok nincsenek, egyre kevesebben vannak azok is, akik még személyesen látták dolgozni őket. Nagyrákoson sincs már kovács, viszont az utolsó mester, Páti Antal műhelyét megmentették. Berendezték eszközökkel, szerszámokkal, s ahogy Németh Istvánné polgármester hangsúlyozta, a terveik szerint jövőre „élővé” is teszik.

Azaz alkalmasint „beszereznek” egy mestert, aki bemutatja, miként is dolgoztak egykoron a műhelyben.