Ezek a fegyverek nem ropognak, hanem csipognak hangosan az erdőben

A lézerharc jogilag számháborúnak minősül, a puskák pedig átalakított és vissza nem alakítható (!) fegyverek, amelyek úgy működnek, mint a tévéirányító. Nem lőnek ki semmit, nem okoznak semmilyen kárt a résztvevőkben vagy a környezetben. Lézerfényt bocsátanak ki, ezzel lehet célba találni, a játékosok fejére szerelt érzékelő veszi a „találatot".

- A játék előzménye egy katonai fejlesztés. Kiképzésre használják a lézerfegyvereket, mert nagyon pontos visszajelzéseket ad a teljesítményről, a találati pontosságról - tudjuk meg Marcitól, aki szombathelyi, de Pécsen végzős villamosmérnök hallgató. - Úgy lövik le egymást a résztvevők, hogy sérülés nincs, csak szabályozás kérdése, hogy kinek hány élete van, meddig küzdhet. A harc fájdalommentes, viszont az igazi küzdés és a játék élményét adja. Az adrenalinszint megemelkedik közben, nagyon feldobja, felpörgeti az embert, ezért szeretik meg a résztvevők. Minden korosztályt érdekel, felnőtteket, gyerekeket, még a nőket is, akik eleinte talán idegenkedve nézik a súlyos fegyvereket, amelyek valójában „elektrotechnikai eszközök". Bluetooth-os kapcsolat van a fegyverek és a fejérzékelő között. Különböző hanghatásokat hallunk, de ezek a fegyverek nem ropognak, hanem csipognak, mindegyiken GPS nyomkövető van, a fejérzékelő vibrál, fényeffekteket ad ki magából.

A játékot más európai országokban már bővebb fegyverarzenállal játsszák: tankokat, aknavetőket, ágyúkat is bevetnek a harcba. Nálunk egyelőre kispuska van, ami 150 méterre visz, és nagypuska, ami 250 méter hatósugarú. Nagyon pontosan kell célozni, mert csak az számít találatnak, ami az érzékelőt éri. A koreográfiák a számítógépes játékokra hajaznak, tulajdonképpen azok élő-show változatai. A játékmester írja a programokat az egyes játékokra, egyedi szabályrendszereket létrehozva. Azok, akik a számítógép előtt töltik a fél életüket, ezzel a lézerjátékkal kipróbálhatják magukat a tényleges harcban.