Gondolja át: tényleg szüksége van autóra? - Csonka Szilvia a robogóra esküszik

Autót venni igazán könnyű dolog, nem kell hozzá semmi, csak némi pénz és akár már aznap hazagurulhatunk vele. Éppen emiatt sokan hajlamosak könnyelmű döntéseket hozni és nem hogy azt nem mérlegelik, hogy igazán kell-e nekik az autó, de sokszor még azt sem, hogy ki tudják-e fizetni. A meggondolatlanul felvett autóhitelek ideje talán már leáldozóban van, viszont azoknak az autóknak a száma, amit tulajdonosaik nem tudnak fenntartani, vagy nem használnak ki, egyre nő. Lehet, hogy önnek is áll egy pénznyelő négykerekű a garázsban, amire, ha jobban belegondol, semmi szüksége sincs. Cikkünkben a felesleges autók nyomába eredünk.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint tavaly Magyarországon 3 millió 107 ezer 295 személygépkocsit tartottak nyilván, ami azt jelenti, hogy idén valószínűleg már ennél is több autó rója az utakat. A 2008-as válság hatására ugyan száz valahány ezerrel kevesebb autó volt évekig hazánkban, de két éve már minden rekordot meghaladtak a számok.

Ebből a valamivel több mint 3 millió autóból Vas megyében tavaly év végén 90 ezer 880 szaladgált az utakon, most pedig már az országos analógia nyomán, feltehetően ennél is több. Hogy ez mennyire sok, az csak akkor látszik igazán, ha tudjuk, Vas megyében a legfrissebb adatok szerint 100 ezer 443 háztartás van, és ezekben összesen 249 ezer 357 ember él. Az eltartottak, illetve munkanélküliek, valamint a keresők aránya nagyjából fele-fele arányban oszlik meg, érdemes megjegyezni azonban, hogy a mérleg nem a jövedelemmel rendelkezők felé billen. Ezek szerint a durván 125 ezer keresőre csaknem 100 ezer autó esik.

Autót venni nem, kell félnetek!

Azt, hogy sokan nem engedhetnének meg maguknak autót, az is jól mutatja, hogy míg kilenc évvel ezelőtt a kocsik átlagéletkora 11 év alatt volt, ez a szám mára 13 fölé emelkedett, vagyis egyre kevésbé cserélgetjük autóinkat. Még jobban érzékelteti a Vas megyeiek túlköltekezését a magyarországi bruttó átlagkereset összege, ami jelenleg 235 ezer 100 forint, ami nettóban 150 ezer 400 forintot jelent. Joggal feltételezhetjük azonban, hogy sokan csupán a minimálbért keresik meg, ami bruttó 105 ezer forintot, azaz nettó 68 ezer 775 forintot jelent. Ráadásul ezekből a keresetekből átlagosan még egy személyt el kell tartaniuk a vasiaknak.

Persze statisztikánk nem pontos, hiszen a magasan az átlag-életszínvonal felett élők több kocsival is rendelkezhetnek, és sokan jóval többet keresnek, mint az átlag. Összeállításunk azonban most nem róluk, hanem a nyilvánvaló többségről szól. A felmérések szerint viszont a többség nyolcvan százaléka még három hónapra elegendő megtakarítással sem rendelkezik, pedig egy 13 éves átlagos autó évi 15 ezer kilométeres futással havi 75 ezer forintba kerül, persze akkor, ha az autó árától kezdve minden adó, biztosítás, és szerviz költséget is havi lebontásban szeretnénk viszontlátni.

Arra vonatkozóan nincsenek adataink, hogy hányan ingáznak a megyeszékhelyre naponta, vagy hányan vannak olyanok, akik Vas megyéből Ausztriába járnak dolgozni, azonban biztos, hogy számuk több ezerre tehető. Amennyiben a munkáltató állja a költségeket, vagy legalább azok egy részét, megérheti autóra váltani, de a kényelemért vagy a tömegközlekedés hiányosságaiért csak a legritkább esetben célszerű autóba ülni, pedig érvként legtöbbször ez a két dolog szokott szerepelni. Egy cinikus, de talán nem minden alapot nélkülöző megállapítás szerint akik autóval járnak dolgozni, azok közül sokan ugyanott tartanának anyagilag,mintha 50 ezer forinttal kevesebbet keresnének a lakhelyükön, mivel fizetésükből legalább ennyi megy el munkába járásra az autó miatt. Jelentős érvként szerepel az autóval megtakarított idő is, ám ilyenkor az autótulajdonosok megfeledkeznek a benzinkúton, szervizben, autómosóban töltött időről és persze a parkolóhely keresgélésről.

Autót venni, nem kell félnetek!

Bori Erika autóval jár Körmendről dolgozni Zalaegerszegre két és fél éve. Megkérdeztük, a közlekedésnek miért ezt a módját választotta, és érveivel nem tudunk vitatkozni. Havonta az autózás neki 30-40 ezer forintos költséget jelent, igaz, a munkáltató kilométerenként kilenc forinttal hozzájárul a költségekhez, ami így 12-14 ezer forint megtakarítást jelent. Alternatív közlekedési megoldásként a busz jöhetne szóba, ami azonban nagyon ritkán jár, vonat pedig egyáltalán nem közlekedik. A buszbérlet árát egyébként a munkáltató 80 százalékban támogatná. Mivel mindig más időpontban végez a munkával, egyedül utazik, a költségek megosztására nincs módja. Autóval az út harminc-negyven percet vesz igénybe, busszal ez éppen a duplája lenne. Mivel munkahelyén nincsen ingyenes parkolási lehetőség, ezért a városi plázánál áll meg.

Pusztai Lotti szintén Körmendről indul reggelente munkába, de ő a vasi megyeszékhely irányába. Mivel nincsen jogosítványa, kénytelen a tömegközlekedést választani. Vonattal 25 perc alatt ér Szombathelyre, ám innen még fél órát kell sétálnia a munkahelyére. Költségeit a munkáltatója egyáltalán nem téríti meg. A bérlet ára 20 ezer forint körül van, autóval ennek a duplájába kerülne a munkahelyre járás. Míg Erika esetében nem kérdés, hogy az autó a legjobb megoldás, addig Lottinak, ha volna is jogsija, alaposan mérlegelnie kellene, hogy megéri-e a kényelem a havi húszezer forintos pluszkiadást.

Csonka Szilvia, a Weöres Sándor Színház színésznője már hosszú évek óta üde színfoltja a városnak, amikor fehér robogójával hol itt, hol ott bukkan föl. Bár nekünk úgy tűnt, hogy Szombathely utcáin mindig is volt egy fehér robogó, amin Szilvi száguldott, kiderült, hat éve tart a szerelem. Nem számít, hogy tél van vagy nyár, ha a városban kell menni valahova, csak a robogó jöhet szóba. A miértre nagyon egyszerű a válasz. Éppen olyan praktikus, mint egy bicikli, csak gyorsabb és kényelmesebb. Nincs dugó, nincs parkolóhely-keresés, csak a szabadság van. Egy robogó fenntartási költségei ráadásul nagyon alacsonyak egy autóhoz viszonyítva. Ha sokat használom, akkor is elég három-négynaponta tankolni a kétliteres tankot – mesélte Szilvi.

fotó: Budai Dávid

Ami az autónál felvetődik költségként, azt egy robogónál sem úszhatjuk meg, csak a léptékek egészen mások. Amikor autóvásárláson törjük a fejünket, gondoljuk át, hogy mennyi pluszköltséget fog a jövőben jelenteni, ezt dobjuk a mérleg egyik serpenyőjébe, a kényelmet pedig a másikba. Amennyiben úgy ítéljük meg, hogy többet vesztünk, mint amennyit nyerünk egy autóval, ne keseredjünk el. Szálljunk buszra, vonatra, biciklire, motorra, üljünk be a kollégánkhoz, menjünk gyalog. Ha pedig minden jel arra mutat, hogy autó nélkül nem élet az élet, vegyünk egyet.