Gyümölcsoltó nap Oszkón

A hegypásztorok lelkesedése és tenni akarása ma is töretlen, mi több, tevékenységük jelentősen kibővült. Huszonnyolc évvel ezelőtt, amikor helyi fiatalok megalapították a Hegypásztor Kört, azt tűzték ki célul, hogy a faluhoz tartozó szőlőhegy műemléki értékű présházait dokumentálják, lehetőség szerint megmentsék, kulturális programok szervezésével élénkítsék a falu életét, felelevenítve annak hagyományait. Az eredeti elképzeléseket megtartva mára jelentősen színesedett a paletta.

A Hegypásztor Kör birtoka is kibővült, a helyreállított régi pincék mellett új épületeket is felhúztak a szőlőhegyen. Minden tennivalót, legyen az házépítés, területkialakítás, szőlő- és gyümölcsfa telepítés, közösségi munkában végeztek.

Az évek során újabb és újabb generációk fiataljai jutottak közösségi élményhez azáltal, hogy hasznos és értékteremtő munkát végeztek. Eközben persze megtanultak az idősektől olyan hagyományos mesterségeket, amelyek természetes továbbörökítése a mai felgyorsult világban teljesen megszakadt.

Az értékteremtő munkát dicsérte a szombati Gyümölcsoltó Napon a falu szülötte, V. Németh Zsolt, a vidékfejlesztési tárca államtitkára, aki a feljebbvalóját, dr. Fazekas Sándor minisztert is magával hozta s vendégül látta. Mindketten azt hangsúlyozták köszöntő beszédükben, hogy meg kell tartani a vidék vonzerejét. S ez ne csak abban jelenjen meg, hogy fejlesztik az infrastruktúrát. Leginkább cselekvő közösségekre van szükség: a miniszter szerint éppen olyanokra, mint a Hegypásztor Kör, amelynek tagjai alkotóerővel, elkötelezettséggel csodát vittek véghez a nyugati végeken.

Kovács István egyesületi elnök a legújabb beruházásról, a szőlőhegyi kápolnáról elmondta: igaz, hogy még csak most készült el, de már több éves múltja van. A felállításának motivációja az volt, hogy évekkel ezelőtt adományként kaptak egy keresztet. Az egyesület munkatársa, Takács Márta pedig azt javasolta, a maguk erejéből építsenek hozzá kápolnát. Némi pályázati forrás segítségének, de leginkább sokak önkéntes munkájának köszönhetően szombaton ökumenikus istentiszteleten az egyházfelekezetek képviselői meg is áldották a tájba illő kápolnát.

Kovács György plébános arról elmélkedett, hogy a szőlősgazda nem azért megy a hegyre, hogy imádkozzék, hanem hogy művelje a szőlőt, és termelje a bort. De ahogy a pincekulcsot sem feledi otthon, a hite, a vallásossága, a jelleme és a becsülete sem olyan dolog, amelyek a szögön lógva otthon hagyhatók. Ahogy a szőlőhegy szerves része a hegyháti ember életének, a kápolna is jelzi, hogy az Úr is része a pincéknek, lankáknak, lugasoknak és kordonoknak. Egy mondás szerint, amikor a szőlősgazda a munkája közben elsuttog egy fohászt, akkor az Istennel koccint. Ezt az érzést hivatott erősíteni az új kápolna, tette hozzá a plébános.

A szombati rendezvényt első alkalommal nevezték Gyümölcsoltó Napnak. Ma van az egyik legjelentősebb Mária-ünnep, gyümölcsoltó boldogasszony napja. A paraszti világban a jeles egyházi naphoz kötötték a gyümölcsoltás idejét, mert ehhez a munkához általában ekkor volt a legkedvezőbb az időjárás. Nos, az idén ez korántsem mondható el. De azért helyi idős emberek jóvoltából a fogvacogtató hidegben némi ismeretet szerezhettek az érdeklődők a gyümölcsfaoltásról. Akár maguk is kipróbálhatták, ahogy tették ezt a vidékfejlesztési szaktárca vezetői. A programok része volt a faültetés is: az elmúlt évben született babák családja – helyiek és a településhez rokonságuk révén kötődőek – egy-egy őshonos fajtát ültethetett. Ezúttal huszonöt alma, birs, meggy, cseresznye csemete került a földbe. Így már összesen csaknem másfélszázat számlál a szőlőhegyi kert. A szombati eseményen szakmai előadást is hallhattak az érdeklődők a Hegyháti Borbarát Kör szervezésében.

Dr. Árva Pál vaskeresztesi szőlész-borász beszélt az aktuális szőlőskerti teendőkről, a nemesítésről. A látogatók megismerkedhettek a Pannon Helyi Termék Klaszter képzésén részt vevő termelők portékáival, kóstolhattak helyi termékeket, s közös vacsorán vehettek részt. Aki kiváncsi volt a Vasi Hegyhát szellemi örökségére, egy kiadványból és egy rövidfilmből képet kaphatott róla. A kellő hangulatról dallal, tánccal, zenével is gondoskodtak a szervezők. A magyarszecsődi reformátusok kórusa, a győrváriak néptánccsoportja, s különösen a Kármentő Népzenei Együttes - a nagybőgőnél V. Németh Zsolttal - alkalmasint elfeledtette az egybegyűltekkel a március végi szokatlan hideget.