Halálos tartályrobbanás Répcelakon: kilenc áldozat

Az évente szokásos őszi konferencián ezúttal a szén-dioxid volt a téma, amelynek feltárása egyfelől felvirágoztatta a települést, másrészt a gázrobbanás szomorú emléket hagyott az utókorra. Az 1969. január másodikán bekövetkezett tragédiáról a konferencián Schleinig Endre egykori üzemvezető beszélt. Mondandóját azzal kezdte, hogy negyven éve, azon a hi-deg napon délután négy órakor a rádió megszakította az adását, s közölte a hallgatókkal, hogy Répcelakon súlyos robbanás történt, halottak és sebesültek is vannak. A szemtanú úgy emlékezett, hogy az új év első munkanapján a termelés még alapjáraton sem igen ment. Fizetésnap volt, sokan jöttek-mentek a gyárudvaron; mindenki boldogan tette zsebre a borítékokat, hiszen meglehetősen tisztességes prémiumot osztottak akkor. Akadt, aki egy fél Trabant árát is hazavihette jutalom gyanánt. Két órakor műszakváltás volt, a naplóba szokás szerint beírták a technikai értékeket, a délelőtti gárda rendben átadta az üzemet az utánuk következőknek. Schleinig Endre üzemvezető az egyik teremben valamivel fél három előtt óriási nyomást érzett a mellkasán, millió tűszúrást az arcán, s röpült valamerre. Arra eszmélt, hogy fekszik az udvaron a hóban, az orrát erős szén-dioxid-szag facsarja, s emberek szaladnak az udvaron légzőkészülékekkel. A helyiségben, ahonnét ő kiröpült, s ezáltal életben maradt, négy munkatársa azonnal meghalt. Az áldozatok számát szaporította olyan is, aki szolgálatban sem volt, csupán a fizetéséért ment be. Kilenc ember halálát okozta a tartályrobbanás, s nagyon sokan súlyosan megsérültek. Az anyagi kár is igen jelentős volt. Rengetegen megmozdultak, hogy segítsenek a bajba jutottakon: tűzoltók, mentők, orvosok érkeztek a gyárba, munkásőrök, katonák serege tüsténkedett.

A vizsgálatok még január másodikán éjszaka megkezdődtek, s egészen június elejéig eltartottak. Schleinig Endre azt mondta: igen keserves érzés volt a rendőrségi kihallgatás. A júliusban elkészült vádirat az üzemvezető szerint a selejtes alapanyagú tartályra és a répcelaki szakmai hibákra összpontosított. A kanizsai gyártású D tartály robbant föl először; ez és a C tartály ledöntötte a B tartályt, amely kárt nem okozott, csak elfeküdt. Az A tartály talpa a helyén maradt, de a detonáció miatt ez a fémmonstrum - a tartályok nyolc méter magasak voltak, két és fél méteres átmérővel - rakétaként csapódott az egyik épületbe, 18 méterre a felállítási helyétől, emberek halálát okozva.

A tragédia után egy évvel a Vas Megyei Bíróság felmentette a vád alá helyezett répcelaki szakembereket - köztük Schleinig Endrét -, a kanizsai vádlottakat 1,5-4 év szabadságvesztésre ítélte. Az ügy a Legfelsőbb Bíróságot is megjárta, amely végül helybenhagyta a répcelakiakat felmentő ítéletet. Schleinig Endre szerint bebizonyosodott, hogy Répcelakon a szakmához értő emberek dolgoztak, s szerinte a kanizsaiak is áldozatok voltak. A volt üzemvezető úgy vélte, a nagy erejű robbanás - és kilenc ember sajnálatos halála - ráirányította a szakmai figyelmet az úgynevezett ridegtörésre, s ez óriásit lendített az iparágon.

A többi között a gáziparban is évről évre biztonságosabb munkakörülmények megteremtésére törekszenek, így az utóbbi időkben a balesetek száma minimálisra csökkent. A répcelaki emlékmű tiszteletadás az áldozatoknak, s arra figyelmeztet: az iparágban dolgozók kiemelten veszélyes területen teljesítenek szolgálatot, s hogy az emberi élet megóvása a legfontosabb.