Hírek

2016.03.05. 16:04

Hazajár Afrikába - Kondor Imrét magyar lobogó várja Namíbiában

Kondor Imre a Kőszeg-hegyalján él, de hatvanszor járt már Namíbiában, ahol több tucat szafarit vezetett mint fehérvadász. Évente két-három alkalommal utazik Afrikába, ahol van egy kis házikója is. A bennszülöttek az érkezésének hírére minden alkalommal felvonják a magyar zászlót.

Peltzer Géza

A zászló fekvése és a címer elhelyezkedése ugyan nem pontosan olyan, mint a nagykönyvben, de a bennszülöttek, bármennyire is igyekeztek, nem találtak a közeli város könyvtárban sem „nagykönyvet”, ami alapján hitelesen megvarrathatták volna a trikolórt. Az igyekezetet azonban nagyra értékelte a házigazda, aki egyáltalán nem haragudott az apró tévedés miatt. - A kilencvenes évek eleje óta vezetek szafarikat Namíbiában, de nem csak vadászatokat - meséli a vadász.

- Jönnek csoportok, amelynek a tagjai horgászni akarnak az óceánban, egyre többen vannak, akik kizárólag fotózni akarnak, tájat, vadállatokat, csillagokat. Sehol a világon nem lehet olyan jól éjszaka csillagokat fotózni, mint Namíbiában és Mongóliában, mert tiszta a levegő. Újabban egyre többen keresik fel Namíbiát, főleg a kalandot kedvelő turisták, hogy túlélőtúrán vegyenek részt. Imre számos ilyen túrát is vezetett már.

- A túlélőtúra lényege, hogy el kell jutni A pontból B pontba. A táv 120-150 kilométer, a tét az, hogy az illető kibírja-e ezt a 3-5 napot. Már hatvan év feletti vagyok, meg szoktak mosolyogni a huszonéves fiatalok induláskor, amikor magyarázom nekik, hogy mit és mennyit pakoljanak a hátizsákba. De amikor a negyedik napon már én viszem az ő holmijukat is, megváltozik a véleményük. Napközben negyven Celsius-fok van, de egyébként ez nem olyan elviselhetetlen, mint Magyarországon, ugyanis alacsony a páratartalom, legfeljebb 8-12 százalék - áprilistól novemberig, amikor ott tél van. Sok asztmás beteg is ezért utazik Afrikába ebben az időszakban. Kondor Imre 1990 októberében vezetett először szafarit Namíbiában. Akkor még főleg német, osztrák vadászok látogattak ezzel a céllal az afrikai országba. A magyarok a kilencvenes évek második felében jelentek meg, akkor ő már otthon érezte magát az országban. Nyelvi problémái alig voltak, hiszen Namíbia német gyarmat volt, és a bennszülöttek beszélik a német nyelvet, de közülük azok, akik Imrének dolgoznak, már a magyart is. Négy magyar család letelepedését is segítette, akik most mindannyian jól érzik magukat az országban, vállalkozásaik jól működnek. Imre nemcsak vezet szafarikat, bedolgozik fehérvadászként másoknak is. Meséli, ott elsősorban a húsért vadásznak az emberek.

Kondor Imre egy elejtett oryx bikával. Elmondta azt is, hogy újabban egyre többször keresik fel Namíbiát a kalandot kedvelő turisták

- Kísérő nélkül nem vadászhat senki hivatalosan, de amúgy fegyverviselési engedély sem kell ahhoz, hogy vadat lőjön valaki. Ha eszébe jut valakinek, hogy lőni akar „300 kiló húst”, akkor megegyezik egy farmerral, akinek a területén vad van, és kifizeti az árát. Kap egy hivatásos vadászkísérőt, aki segít ezeket meglőni. A nagyvad - elefánt, oroszlán, bivaly stb. - egy másik kategória. Ezek kilövéséhez nehezebb hozzájutni, mert nagy cégek kezébe került az engedélyek zöme. Antilopot, varacskos disznót, leopárdot azonban mindenki lőhet, ezek vannak mindenhol.

Kérdezem Imrét, hogy mi volt a legveszélyesebb szituáció Afrikában, amibe került. Így válaszol: - Eddig szerencsére sem én, sem egyetlen vendégem nem sérült meg, de veszélyes szituációk mindig adódnak. A legveszélyesebb talán az volt, amikor egy idős angol házaspárt kísértem, akik fotózni jöttek. A terepjáró nyitott platóján fényképeztek, én a kormánynál voltam. Észrevettek egy hatalmas telepes veréb fészket egy fán. Ez a madár apró, és lakótelepszerű, hatalmas fészkeket rak. A házaspár kérte, hogy a hajtsak a kocsival a fészek alá, mert onnét akarják lencsevégre kapni a telepet. Odamentünk a kocsival, és én is hátramásztam a platóra. Egyszer csak egy hatalmas fekete mamba esett ki a fészekből, pont mellém a platóra. Kígyó karvastagságú volt, mintegy háromméteres. Marása halálos, agresszív, legalább 20-25 kilométeres sebességgel tud siklani, lehetetlen előle elfutni. Ahogy a platóra esett, az ütődéstől elkábult, de már kezdett magához térni. A nyolcvan év körüli idős házaspár ekkor már a kocsi kabinjának a tetején volt, ahová egy szempillantás alatt felmásztak. Én lassan, nagyon lassan a kabin hátoldalára erősített puskáért nyúltam. Magam elé vettem a fegyvert és csípőből lelőttem a kígyót. A dögöt lelöktem, és elindultunk. Egyszer csak mutatják az angolok, hogy csíkot húzunk magunk után. Kiderült, hogy átlőttem az üzemanyagtartályt is. Szerencsére dízelhajtású volt az autó. Ha benzinmotor lett volna benne, akkor most nem ülünk itt

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!