Hírek

2014.04.11. 22:21

Hitet és erőt ad másoknak

Szombathely - Vidámsága, pozitív kisugárzása azonnal magával ragadja az embert. Senki nem gondolná róla, hogy az élet mennyi akadályt gördített ez elé a fiatal lány elé. Elveszítette a látását, súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenved, mégis azon munkálkodik, hogy másoknak erőt adjon a küzdelemben.

Bajdó Bettina

Horváth Nikoletta 1988. május 10-én született koraszülöttként, de egyébként teljesen egészségesen. A gyermekkora teljes mértékig meseszerű volt, ám 1998 után sorra jöttek a csapások.

– 2001-ben jelentkeztek először a betegség tünetei – mondja Niki. – A jobb szememen egy furcsa folt jelent meg, az orvosok pedig nem tudták, hogy mi is ez, mert ilyet még nem láttak. Ezzel párhuzamosan egy daganat is megjelent a szememen, amire egy éven keresztül szteroidos, majd további egy éven át kemoterápiát kaptam. A szteroidos kezelés teljes melléfogás volt. Mi persze igent mondtunk azonnal a kezelésre, hiszen hittünk a javulásban. Viszont olyan gyorsan elkezdett romlani a látásom, hogy hétfőn még a saját lábamon mentem be a kórházba, pénteken pedig már le kellett segíteni a lépcsőn, mert nem láttam a fokokat. Ahelyett, hogy segített volna felgyorsította a dolgokat.

Nikit édesanyja megtanította vakon, tíz ujjal gépelni, s egy felolvasó szoftver segítségével mindig naprakész információkat kap a világról. Fotó: Szendi Péter

2003-ban aztán Nikinél az MR-felvétel negatív lett, s átmenetileg a szeme is javulni kezdett, gyengénlátó státuszba került. Ám ez sem tartott sokáig. 2005-ben, mindenféle előzmény nélkül elvesztette a látását, s még egy nagy kincset: az édesapját is.

– Ketten maradtunk édesanyámmal, ketten próbáltunk fennmaradni, újraépíteni mindent – teszi hozzá Niki. – Úgy döntöttünk, igényelünk mellém egy felnőtt kutyát. Aztán 2006 novemberében egy kilenchetes jegesmedve, Lili került hozzám. Nem volt egyszerű, de felneveltük. Én akkor a Kanizsai Dorottya Gimnáziumba jártam, s megengedték, hogy Lili is velem legyen. Pár helyen ott is hagyta a foga nyomát. 2007-ben leérettségiztem, Lilit pedig 2008-ban képeztük ki. Átmentünk a vizsgán, nagyon jó vakvezető kutya lett belőle.

Niki a gimnázium után újságírást tanult egy OKJ-s tanfolyamon, majd felvételt nyert az egyetem kommunikáció szakára. Úgy tűnt, minden rendben lesz, aztán a sors megint közbeszólt.

– Két évvel ezelőtt leálltak a veséim, ismét kórházba kerültem – sorolja úgy a betegségeket a fiatal lány, mintha nem is vele történt volna. – Akkor derült ki, hogy a betegségem egy, a világban is csak 250 embernél jegyzett kór, az Erdheim–Chester, amelynek kezelési módja csak kísérleti szinten van. Életveszélyes állapotban kerültem be a kórházba. Sajnos a veséim menthetetlenek voltak, azóta is heti háromszor dialízisre járok, s a kór miatt nem vagyok transzplantálható. A kór megtámadta az agyalapi mirigyet, a csontjaimat, egyszóval ott van bennem. A hasi aortámban érszűkületet okozott, ami a járást is fájdalmassá teszi, de én azért megyek, biciklizek és küzdök rendületlen. A legrosszabb, hogy nincs olyan orvos, aki vállalná a kezelésemet, jelenleg egy belgyógyász segít nekem, akinek olyan döntéseket kell hoznia, mely nem a szakterülete.

Niki azonban nem adja fel: kitüntetéssel diplomázott le, s 2012 nyarán elkezdett blogot írni, Vakvagány névvel.

– Főleg érzelmi témákat dolgozok fel, vesszőparipám, hogy pozitívan kell mindenhez hozzáállni – emeli ki. – Nem lehet másként felfogni az életet. Az vettem észre, hogy az írásaimból nagyon sokan merítenek erőt és hitet. Ez pedig nekem ad energiát. Talán az emberek az írásaim hatására rádöbbennek arra, melyek az igazi problémák, melyek az igazi értékek. Ez nekem is megerősítés, hogy nem látom rosszul a világot. Lili is sok erőt ad, kinyitotta a világot. Régebben a fehér bot miatt az emberek távolságot tartottak tőlem, viszont Lili ezt képes leküzdeni. Egy kutya összehozza az embereket. Akinek mindent köszönhetek a példaképem, az édesanyám, aki kettőnket tart el nagyon kemény munkával. Annyira erős nő, hogy én sehol sem vagyok hozzá képest. Rettentő sok erő van benne, s ez motivál engem is. Hazudik, aki betegként azt mondja, nem gondol arra, hogy bármikor rosszabbra fordulhat az állapota. Sokszor gondolok rá én is, de nem tudok mit tenni. Bízom abban, hogy lesz előrelépés az ügyben, s valaki mellém, mellénk áll.

Elindították az álmok útján

A Savaria Lions Klub évek óta támogatja a Vas Megyei Szakosított Szociális Intézetet – tudtuk meg Márkus Árpád elnöktől, aki hozzátette: pénzt adnak az intézetnek, ám csak ritkán címkézik meg a felhasználást illetően. Niki élettörténete viszont annyira meghatotta őket, hogy mindenféle módon próbálják segíteni a vak lányt. Képzésére és eszközhasználatra kapott Niki támogatást, próbálják elindítani az úton, hogy valóra válthassa álmait.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!