Hogyan lesz a kutyusból segítő? – A négylábúak társasága gyorsíthatja a fejlődést és a felépülést

Ezúttal arra voltunk kíváncsiak: milyen utat kell a kutyusnak és gazdájának bejárnia, amíg fogyatékos gyermekek foglalkozásain vehet részt segítőként?

Válaszért Schrőterné Vári Anitához, az egyesület elnökéhez fordultunk, aki terápiás kutyavezetőként öt aranyos kutyus boldog tulajdonosa és egyben munkatársa. Az elsők között kapcsolódott be a terápiás lehetőségek kidolgozásába, ma már a képzésben és a vizsgáztatásban is részt vesz.

B. Tomi és Buksi. Fotó: Schrőterné Vári Anita

Először is megtudjuk tőle: Magyarországon hatféle segítő kutyáról beszélhetünk. Léteznek vakvezető, rohamjelző, mozgássérült-segítő, személyi segítő, hallássérült-segítő és végül terápiás kutyák. Az első öt kategória meg-egyezik abban, hogy egy állat és egy ember tartós partnerkapcsolata a célja. Ezekben az esetekben a kiképzés viszonylag hosszú és költséges, ami az egészségügyi tárca támogatását élvezi. Miután a kutyus megismerkedett és összeszokott a gazdival, további működési költségről már nem beszélhetünk. Ezzel szemben a terápiás kutyák „kiképzését" a gazdájuk maga végzi, a vizsga után is családi kutyák maradnak, s általában egy civil szervezet égisze alatt a gazdival együtt látogatnak el az egyes közösségekhez terápiás foglalkozásokra. A NEKA esetében például 6-8 terápiás kutya évente mintegy száz fogyatékos gyermekkel áll rendszeres kapcsolatban. Mivel a foglalkozások, a közlekedés, az állatorvosi ellátás költségeit sem a szülők, sem a sérült gyermekeket oktató intézmények nem tudják fedezni, a működés csak szponzorok segítségével lehet zökkenőmentes. A szombathelyi civil szervezet munkáját például sok év óta az Új Európa Alapítvány támogatja.

A habilitációs kutyák szigorú vizsga- és állategészségügyi követelményeiről a 2010. évi törvény rendelkezik. Ennek értelmében csak tanúsítvánnyal rendelkező kutya – és tulajdonosa – végezhet terápiás foglalkozásokat.

H. Bettina és Luca

A kutyák kiképzése, nyolchetes korban, az állat kiválasztásával kezdődik. Anita hisz a genetikában: terápiás célra elsősorban a nyugodt, emberszerető fajták alkalmasak, főként a labrador és a golden retriever. Nincsen persze kizárva néhány további fajta terápiára alkalmas egyede sem.

– A nevelés számomra azt jelenti, hogy a cél szerint igazítom otthon a mindennapi életet – magyarázza Anita. –Olyan dolgokat tanul meg a kutyus, amiket igazából minden jó családi kedvencnek tudnia illik. Megtanulja elviselni a hirtelen zajokat, szagokat, érintéseket, behívható, nem mutathat agressziót sem ember, sem állat felé, nem védheti be az ételét, ha mondjuk a gyerek hozzányúl. Természetesen alapvető engedelmességi feladatokat és „trükköt" is elsajátít. Nagyon fontos, hogy a kutya a gyerekeknek is szívesen engedelmeskedjen.

P. Panna és Boni

Egyéves korában a négylábú a gazdájával együtt megy el az első temperamentumvizsgára, ahol gyerekek még nincsenek jelen. Itt minden olyan szituációt szimulálnak a számára, amivel majd a sérült gyermekek közösségében szembesülnie kell. Az erőpróba során a gazda is vizsgázik: bizonyítja azt, hogy mindketten kiegyensúlyozottak és bármilyen környezetben képesek hatékonyan együttműködni a foglalkozás sikeressége érdekében.

Ha ezen a vizsgán megfelel, a kutya és a vezető felügyelettel bemehet a gyerekek közösségébe, és ott addig gyakorolnak, amíg már nyugodtan rájuk lehet bízni egy foglalkozást. Ezen a szinten már kutya és vezető között az összhangnak készség szinten kell működnie, hiszen a gyerekek és a gyógypedagógus jelenléte is figyelmet követel. A második vizsgarész után a páros megkapja a tanúsítványt és dolgozhat.

Anita szerint azonban olyan nincs, hogy egy terápiás kutya „kész". A különböző csoportok és az újabb feladatok függvényében mindig új és új dolgokat kell tanulnia. Ez a folyamat sosem ér véget, úgy, ahogy az emberek esetében sem.