Huszadik születésnapját ünnepli a csepregi Mozaik Képzőművész Kör

A kiállítótér falain ezúttal négy plusz egy alkotó munkáiból válogattak: Hetyésy Katalin, Király Mária, Király Árpádné és Szigetiné Nikl Gabriella a magot, a közösség kezdetektől szorosan együtt dolgozó tagságát képviseli, míg Cornelia Hartmann az idei meghívott vendégművész, aki a közelmúltban Lócsról csatlakozott az alkotócsoporthoz.

Fotó: Tersztyánszky Krisztina

Csepregen a várossá avatás idején kezdett megfogalmazódni a kultúra szervezőiben, hogy a település jelentős zenei, dalos, táncos csoportjai mellett a képzőművészet bizony egy kicsit a háttérben kullog. Megkezdték a festészetben, grafikában kedvüket lelő lelkes amatőrök felkutatását, akikből 1997-ben Hetyésy Katalin rajztanárnő vezetésével megalakult egy 15-20 fős közösség. Elsősorban pedagógusok, óvónők és az ő baráti körükből néhány bátrabb alkotó. A régi kastélyiskolában tartották első foglalkozásaikat. Tevékenységük sokszínűségére utalva vették fel a Mozaik Képzőművészeti Kör nevet.

Fotó: Tersztyánszky Krisztina

– Ahogy elkezdtük a közös munkát, ügyeltem arra, hogy mindenki megtarthassa azt az irányt, amelyben erősnek érzi magát – emlékezik vissza Hetyésy Katalin rajztanárnő, a csoport lelke, művészeti vezetője. – Ezen belül azonban rengeteg dolgot tanultunk az első öt évben. Az egyik legfontosabb feladatnak azt tartottam, hogy a fényképekről, festményekről való másolás helyett legyen bátorságuk élő modell után rajzolni. Csak úgy fejlődhet a térlátásuk, ha tapintható, körbejárható tárgyakat, személyeket próbálnak megörökíteni. Készítettünk önarcképet tükörből, beállítottunk csendéleteket, modelleket hoztam, kivittem az alkotókat a térre, odamentünk az épületekhez, a növényekhez. Emellett megismerkedtünk nagyon sok technikával. Az olaj, a ceruza, az akvarell mellett készítettünk nyomatot, megismerkedtünk a sokszorosító grafikával, a rézkarccal, a linómetszéssel. De készítettünk szobrot, tűzzománcot is, szőttünk, nemezeltünk... Még ma is tanulunk új technikákat. Mindenki nyitott minden újra, legföljebb azt mondja, hogy ezt ő nem fogja alkalmazni.

Ahogy múltak az évek, a képzőművészeti kör tagjai lassan megtalálták a saját egyéniségüket. Volt olyan, mint a most is kiállító Szigetiné Nikl Gabriella, aki az autodidakta módon elsajátított szövést fejlesztette tökélyre. Király Árpádné pedig a nagy türelemmel, aprólékosan elkészített városképek, tájképek mestere lett. Megörökített csepregi épületei között akad, amit ma már csak az ő festménye őriz, mert a valóságban az enyészeté lett. Gyűltek a festmények, a grafikák, a szobrok, az éves kiállításokra már tematikus kollekciókat tudtak összeállítani. A Mozaik kör bemutakozott a szomszédos településeken, Bőben, Bükön, Répcevisen. Időközben néhányan lemorzsolódtak, sokan becsatlakoztak, jöttek vendégművészek. Hetyésy Kati különösen örül annak, hogy egyre több fiatal is érdeklődik a közösség iránt, megjelennek a volt tanítványok, a műfajok közé fölzárkózik a fotóművészet is.

Fotó: Tersztyánszky Krisztina

– Egy ilyen alkotóközösséget nehezebb összetartani, mint mondjuk egy énekkart – magyarázza. – Itt mindenkinek egyénileg is vállalnia kell önmagát, hiszen a kép alá az ő neve van kiírva. Ennek ellenére azt látom, hogy a közösségen belül könnyebben megnyílnak. Kölcsönösen erősítjük egymást. Ma már olyan sűrű rendszerességgel nem találkozunk, az új belépőkkel azonban külön foglalkozni kell. Nem lepődöm meg és nem is bánom, ha valamelyik új tagunk nem tőlem, hanem valamelyik másik társunktól kérdez. Elfogadjuk egymás véleményét, mindenki tanul mindenkitől. Tanulok én is.

A mozaikosok úgy érzik, lassan már elérkezik az ideje az önálló, vagy akár kisebb csoportos kiállításoknak is. A kör vezetője pedig azt is időszerűnek látja, hogy az alkotók elkezdjenek stílusokban gondolkodni.

Fotó: Tersztyánszky Krisztina

– Szeretném a közösség munkáját jobban elvinni a kortárs művészet, a modernebb irányzatok felé. Lehet, hogy ez az alkotók életkora miatt nem lesz nagyon könnyű, de a fiatalabb nemzedék biztosan vevő lesz rá. Miután a mesterségbeli tudásuk már sokat fejlődött, arra szeretném irányítani a figyelmet, hogy az alkotásokba tegyünk egy kis pluszmondanivalót, legyen véleményünk, fogalmazzunk meg üzenetet a képekkel. Ebbe mindenkinek önmagát is jobban bele kell vinnie majd. Bízom benne, hogy a tanulás vágya elég erős, és képesek leszünk ebbe az irányba is fejlődni.