Hírek

2015.04.12. 12:32

Illés Béla exkluzív: Nem loptuk el a Halit

Néhány hete a tulajdonában lévő Halmill Kft. lett a Haladás Labdarúgó Kft. 75 százalékos tulajdonosa, az önkormányzat döntése nem kis port kavart ellenzéki körökben. Illés Béla korábbi válogatott labdarúgó, az Illés Akadémia vezetője lapunknak adott interjújában beszélt egyebek között a politika és a foci kapcsolatáról, a gazdasági stabilizálásról és a csapat előtt álló feladatokról.

Cseszkó Tamás

·         Menjünk vissza a kezdetekig, honnan indult az Illés Akadémia?

·         2007-ben keresett meg a HVSE és a Lurkó két ügyvezetője, hogy megálmodtak egy akadémiát, amely azzal a céllal jönne létre, hogy a helyi tehetséges gyerekek itt maradjanak a városban. Azt is szerették volna, hogy az akadémia az én nevemet viselje. Elgondolkodtam... Kérték, hogy valamilyen szinten mi is támogassuk a képzést. Úgy voltam vele, hogy ha valamit csinálunk, azt csináljuk normálisan! Ekkor döntöttünk úgy, hogy szépen felépítjük a képzést.

 

·         Ez üzleti vállalkozás vagy inkább szívszerelem?

·         Inkább az utóbbi.

 

·         Azért fontos kérdés ez, mert többen sugallják, hogy az akadémia pénzkifizető hely.

·         Ez butaság. Hogyan? Három évig a saját pénzünket tettük bele az akadémiába, még sehol nem voltak állami támogatások sem. Meg lehet nézni, van két műfüves pályánk, öltözőink, ezeket mind saját forrásból valósítottuk meg.

 

·         Az akkori városvezetés támogatta a munkájukat?

·         Igen, 85 millió forint egyszeri támogatást kaptunk tőlük.

 

·         Azért is kérdezem, mert az utóbbi időszakban rendszeresen támadta azt a döntést a városi ellenzék, hogy néhány hete többségi tulajdont szereztek a Haladás Labdarúgó Kft.-ben. Pedig kifejezetten úgy rémlik, hogy 2010 előtt jó kapcsolatot ápoltak a baloldali városvezetéssel.

·         Normális, jó kapcsolatunk volt velük, sőt, a 2006-2010-es ciklus vége felé ők javasolták, hogy vegyük meg a Haladás többségi tulajdonát. Írtunk is levelet az akkori polgármesternek, jelezve a szándékunkat.

 

·         Miért volt ez akkor fontos?

·         44 százalékos tulajdonosok voltunk, a saját pénzünket tettük a klubba. A város a maga 51 százalékával többségi tulajdonosként bármiről dönthetett. Ki legyen az edző, kiket igazoljunk? Szerettük volna, ha a döntési jog is nálunk van. Előfordult ugyanis, hogy mi a közgyűlési határozatokra vártunk az igazolási időszakban, amikor sokszor órákon, perceken múlott egy-egy jó szerződéskötés. A gyakorlatban ugyanis mindenhez közgyűlési határozat kellett.

 

·         Mégsem lettek többségi tulajdonosok 2010-ben. Miért nem?

·         Közben történt egy váltás, és a jobboldal került hatalomra. A Fidesz akkori vezetői azt kérték tőlünk, hogy tegyünk egy gesztust, vonjuk vissza a kérelmünket, mivel nem akarják azzal kezdeni a ciklust, hogy eladják a Haladás többségi tulajdonrészét.

 

·         Ezzel párhuzamosan viszont lehetett akkoriban arról hallani, hogy Leisztinger Tamás milliárdos vállalkozó beszállna a klubba. Ebből később nem lett semmi, de mégis, hogyan érintette mindez önöket?

·         A mai napig nem tudom, hogy miként zajlott a történet, nem mi, hanem a városvezetők tárgyaltak Leisztingerrel. Én egy mérkőzésen találkoztam vele, de nem is nagyon beszélgettünk.

 

·         Maradt tehát minden a régiben...

·         Teltek az évek. Persze mindig is megfogalmaztuk, hogy ha már ennyi pénzt teszünk a rendszerbe, akkor jó lenne, ha nem a politika döntené el, hogy ki a vezető edző, kiket igazolunk, vagy éppen kiket adunk el.

 

·         Mert így volt?

·         A sportért felelő akkori alpolgármester beült a taggyűlésre, és a maga 51 százalékával minden döntést keresztül tudott vinni. Hiába mondtuk mi vagy a másik kistulajdonos, hogy ez vagy az a döntés szakmailag nem jó.

 

·         Mint ismeretes, márciusban az ön tulajdonában lévő Halmill Kft. megemelte a törzstőkéjét, míg az önkormányzat ugyanezt nem tette meg, így önök lettek a többségi tulajdonosok. Már a hivatalos döntés előtt olyan címmel jelentek meg cikkek, miszerint önök „ellopják a Halit”. Mi történt valójában?

·         Hét éven keresztül mindig elvárták tőlünk, hogy jól szerepeljünk, miközben a költségvetési rangsorban az utolsó három helyen álltunk a többi csapathoz képest. Ez azt jelenti, hogy mindig a kiesés ellen kellett küzdenünk. Most is a kiesés szélén állunk, és mindenki fel van háborodva, hogy miként lehet ez... Pedig ez a realitás.

 

·         De ebben a hét évben volt olyan, amikor bronzérmet szereztünk...

·         Hét éve szinte ugyanannyi volt a költségvetésünk, mint most. Minden évben csodát tettünk. Ezért tartottuk fontosnak, hogy plusz forrásokat vonjunk be.

 

·         De erre volt lehetőségük az elmúlt hét évben is...

·         Rengeteg tárgyaláson vettem részt. Sikerült is több szponzort szerezni, de ezek elenyésző összegek voltak, pár százezer, egy-kétmillió forintos támogatások. De volt több olyan nagy támogató, aki azt mondta, hogy ne haragudj, de azért nem adok pénzt, hogy utána politikusok húzzanak hasznot a csapatból.

 

·         Akkor konkrétan rákérdezek: mondhatjuk, hogy a Swietelsky Vasúttechnikai Kft. abban az esetben volt hajlandó támogatni a csapatot, ha önöké a többségi tulajdon?

·         Így történt. Homlok Zsolt ügyvezetővel több hónapos tárgyalássorozaton vagyunk túl. A vállalat már korábban névadó szponzorként támogatta a Haladást, április végén pedig aláírjuk azt az együttműködési megállapodást, amelyből tisztán lehet látni, hogy melyek a felek kötelezettségei. Hosszú távú partnerség lesz, amelynek köszönhetően gazdaságilag stabil lesz a csapat. Az önkormányzati előterjesztés szerint a város évente minimum ötvenmillió forinttal járul hozzá a működéshez, a Halmill Kft. pedig minimum 150 millió forintot fog befizetni.

 

·         Erre mondta az ellenzék, hogy önök más pénzével ékeskednek...

·         A szerződésben benne van, hogy amennyiben valaki hoz szponzort, az beszámít a tulajdonos tagbefizetésébe. A városnak és a kisebbségi tulajdonosoknak is lett volna lehetőségük nagy szponzort hozni az elmúlt években. Én kérjek elnézést, amiért sikerült találnom végre valakit, aki komoly összegekkel járul hozzá a szombathelyi focihoz?

 

·         Mi is beszámoltunk róla, hogy megjelent az utcai népművészet alkotása, miszerint ön Orbán Viktor miniszterelnöktől kéri a stadiont is. Valóban akarja magának a stadiont is?

·         Dehogyis, ez hülyeség. Jómagam még egyetlen egyeztetésen sem vettem részt a stadionnal kapcsolatban. Abszolút nem is látok rá a beruházásra.

 

·         Sokan amiatt aggódnak, hogy egy megváltozott gazdasági környezetben nehéz helyzetbe kerülhet a Haladás.

·         A Haladás sokszor volt már csődközeli helyzetben. Ilyen stabil gazdasági támogatója még soha nem volt a csapatnak. Mindig a létért küzdöttünk Szombathelyen, most új távlatok nyílnak meg előttünk.

 

·         Elhangzott az is, hogy az önök hatására előtérbe került az olasz vonal. Mit kell tudni Massimiliano Carolettiről? Elhangzott, hogy tisztázatlan, mivel is foglalkozik pontosan.

·         Játékosügynökként tevékenykedik a Haladásnál. Neki köszönhetjük például, hogy Martínez és Alcibiade erősítik a csapatot. Sok mindenben segíti a munkánkat. Összehozott egy olasz edzőtábort, barátságos mérkőzést játszhattunk az Interrel.

 

·         Kap fizetést a Haladástól?

·         Nem.

 

·         Most a legfontosabb feladat, hogy a Haladás bent maradjon az NB1-ben. Lát erre reális esélyt?

·         Természetesen. Meggyőződésem, hogy nekünk nem itt van a helyünk. A magyar bajnokságban normális csapattal, stabil költségvetéssel oda lehet érni akár a harmadik helyre is. Több ilyen példa van. A Paks például tavaly majdnem kiesett, most dobogó közeliek. Az MTK két éve kiesett, most szárnyal a csapat, pedig nagy változások ott sem voltak. Az úgymond kis csapatok életében látható ez a fajta hullámzó teljesítmény.

 

·         Min múlik ez?

·         Nehéz ezt megmondani. Szerencse, a játékosok hangulata... A vereségek nagyban rombolják a teljesítményt.

 

·         Meg a szurkolók távol maradása...

·         Ez is érdekes kérdés. Hollandiában például van egy ismerősöm, a kisvárosukban a másodosztálybeli csapat kiesett, és még több szurkoló ment ki a meccsekre, mert ők is felelősséget éreztek a csapatuk kudarcáért.

 

·         Mennyire viselik meg az önnel szembeni kritikák, támadások?

·         Egy idő után megszokja az ember. Profi játékos vagyok tizennyolc éves korom óta. Amikor kimentünk a Fradi pályára, vagy az Újpest ellen játszottunk, olyan szitokáradat zúdult rám, hogy megedződtem már mentálisan. Nyilván hozzá kell szoknunk, hogy folyamatosan reflektorfényben vagyunk, hiszen Magyarországon még mindig az egyik legnépszerűbb sportág a labdarúgás.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!