Ilyen egy éjszaka az állatkórházban

Még véletlenül se gondolja senki, hogy unalmasan telnek az esti órák a szombathelyi állatkórházban, a gazdák ugyanis szerdán még 8 óra után is egymásnak adták a kilincset. Ráadásul a legtöbb esetben az egész család elkísérte a pácienseket: volt, aki kissé aggódva ült a váróteremben, de a legtöbben a visszajáró vendégek nyugalmával várakoztak. Mielőtt megérkeztem, azon tűnődtem, miben is lesz részem a következő órák során, arra viszont egy percig sem gondoltam volna, hogy érkezésemkor, este fél 7 után még tele lesz a váró. A páciensek pedig folyamatosan érkeztek: ott volt Lotti, az egyéves yorki, akinek a műtött lába fájdogál, és ott volt Bolyhoska, az albínó és ráadásul vak görény is, aki a vakarózása miatt járult később dr. Peresztegi Attila klinikus szakállatorvos elé.

Fábián Olga és Kiss Jácint Táplánszentkeresztről érkeztek Lottival az állatkórházba, mivel az egyéves yorkshire terrier néhány napja fájlalja a törött lábát. Fotó: Lisztmayer Zsófia

Körülbelül fél órát töltöttem a váróban, ugyanis a kezelőben éppen egy műtét zajlott. Bár érkeztek az újabb páciensek, nagyjából húsz percig a gazdák hangján kívül más hangot nem lehetett hallani. Aztán megérkezett egy hiperaktív kiskutya, tölcsérrel a fején, és odalett a nyugalom. Izgatottságában hirtelen nem is tudta, hogy mi az érdekesebb: a többi kutya vagy a görény, amelyet nem láthat, de a jelenlétét valószínűleg megérezte. Bátran barátkozott volna a tízéves, fajtájához képest különösen nyugodt staffordshire terrierrel, Szaffival is, de nem volt rá idő. Gazdájával együtt ugyanis hamarosan eltűnt az egyik ajtó mögött, nem sokkal később pedig tölcsérmentesen, és nagy vidáman robogott ki visszaszerzett szabadságának megkettőzött lendületével.

Az éppen aktuális ügyelet dr. Peresztegi Attilára esett, aki már csaknem tizenöt éve gyógyít. 1997-ben korábbi évfolyamtársával, valamint a kórház másik klinikus szakállatorvosával, dr. Varjú Gáborral a volt Zanati úti Állatkórház állatorvosi rendelőjét üzemeltették, majd 2005 nyarán költöztek át a jelenlegi, Bartók Béla körúti épületbe. Az állatkórház éjjel-nappal, hétköznap és ünnepnapon is fogadja a kisállatokat és gazdáikat, akik többségében vasiak, de sok páciens érkezik Győr-Moson-Sopron, Zala és Veszprém megyékből is.

Dr. Peresztegi Attilától megtudtam, hogy jelenleg hat állatorvos dolgozik a kórházban, akik felváltva látják el az éjszakai ügyeletet.

Kiss Vivien, Bolyhoska gazdija nem bánja, hogy a görény vak és albínó, semmi pénzért nem cserélné el kis kedvencét. Fotó: Lisztmayer Zsófia

– Tavaly április óta felárat számítunk fel ezért a szolgáltatásért, ugyanis korábban sok esetben indokolatlanul érkeztek a gazdák az állatokkal a késői órákban. Előfordult az is, hogy hajnali háromkor kellett például karmot vágni, mert éppen a közelben sétáltatta a kutyáját a gazdi, és gondolta, beugranak. Az éjszakai ügyelet során egy állatorvos tartózkodik az épületben, és mindig van egy olyan asszisztens, akit riadóztathatni lehet, ha komolyabb beavatkozásra van szükség, mint például császármetszésre vagy valamilyen műtétre. Ehhez hasonló éjszakai ügyelet, és ilyen jellegű ellátás, mint amilyen nálunk van, nem sok helyen működik az országban, ezért a szomszédos megyékből is gyakran érkeznek hozzánk – mondta el dr. Peresztegi Attila.

Az érkezésemkor zajló műtétet követően következtek a vizsgálatok, amelyeken én is részt vehettem.

Dr. Peresztegi Attila először Lottit, a kis yorkit vizsgálta meg, akit gazdái Táplánszentkeresztről hoztak Szombathelyre. Egy hónapja a kutyus leesett az ágyról, és eltörött a lába, amelyet meg is műtöttek, a rögzítésnek pedig még további öt héten keresztül rajta kellene lennie. A műtött lábát viszont az elmúlt napokban sokat fájlalja a yorki.

A szakállatorvos elmondta, hogy Lotti törött végtagjára a műtét során olyan rögzítő keretet helyeztek, amelyet kifejezetten kisebb csontozatú kutyák esetén szoktak alkalmazni.

– Lotti múlt héten járt itt kontrollon, akkor még mindent rendben találtam. A fájdalom, amit érez, lehet attól, hogy elmozdultak a rögzítések. Ha valóban ez történt, akkor meg kell majd igazítani a keretet, hogy megfelelően forrjon össze a csont. Lotti azonban teljesen meg fog gyógyulni, ugyanolyan jól tudja majd használni a lábát, mint a baleset előtt – mondta el dr. Peresztegi Attila.

A kis yorki után Bolyhoska következett. A vak és albínó görényt körülbelül fél éve fogadta örökbe Kiss Vivien.

– Körülbelül 3-4 éves lehet, ha minden igaz, akkor az előző gazdája kapott egy egészséges görényt, Bolyhoskát pedig megunta. Régóta szerettem volna egy ilyen állatot, az örökbefogadást pedig jó ötletnek tartottam. Most azért hoztam be, mert a nyakát véresre kaparta – mondta el a szombathelyi lány.

Bolyhoska végül injekciót kapott dr. Peresztegi Attilától, ettől remélhetőleg elmúlik majd a viszketés, ha nem, akkor viszont vérvizsgálat vár a barátságos fehér görényre. Nem sok idő maradt a szusszanásra két vizsgálat között, hamarosan már egy csincsilla és gazdája társaságában találtam magam.

Nina kétéves, párjával együtt nemrég került a szombathelyi családhoz, amelynek azonban már volt egy másik pár csincsillája is. A két pár azonban annyira nem jön ki egymással, hogy még a ketreceken keresztül is szomszédharcot vívnak. Egy ilyen összecsapásnak lett az áldozata Nina, akinek az egyik lábujját teljesen leharapta az ellenséges pár egyik példánya, de több másik ujja is megsérült. Az egyik olyan súlyosan, hogy dr. Peresztegi Attilának kellett lecsípnie, amit Nina hősiesen viselt. Remélhetőleg sikerül megoldani az ellentéteket, és a jövőben már nem lesz szükség hasonló amputációkra.

A folyamatos vizsgálatok ellenére dr. Peresztegi Attila és kollégái elegendő időt szántak a páciensekre és az állattulajdonosokra. A sokadik kérdésre is megfelelő hangnemben és türelmesen válaszoltak, és a sokadik panaszt is alaposan megvizsgálták. A látottak alapján az állattulajdonosok valóban számíthatnak arra, hogy kedvencük a kórházban megkapja a szükséges segítséget akár éjjel, akár nappal.