Ima egy 91 éve halott fiúért

Ez a történet nem mindennapi. Több csavar is van benne. Az első akkor került bele, amikor 18 évvel ezelőtt a ma zöld házak elektronikájával foglalkozó Daniel Nauke felfedezte nagyszülei és dédnagyszülei 1500 képeslapból, fotóból álló, 1899-1940 közöttről származó gyűjteményét.

Az a sok mindent elindító fotó, amelyik az USA-ba történt bevándorláskor, még 1925-ben készült

– Amikor az a fotó került a kezembe, amelyik 1925-ben aznap készült, amikor édesapám gyerekként Amerikába érkezett, három dolgot döntöttem el magamban: 1. felkutatom a családom történetét, s abból könyvet írok; 2. utánajárok, miért öröklődött generációkon át egy seb a férfiak lelkében, akik emiatt elhagyták családjaikat; 3. ki az a kislány a fotón az apám mellett?

Mivel a család Németországból származott, Daniel megtanult németül olvasni, s elkezdte családja három generációjának történetét kutatni. Egészen a 17-18. századig tudott visszanyúlni. Kiderült, hogy Németországban egy jól menő vállalkozásuk volt. Ma úgy mondanánk, egy kitűnően szervezett, turizmussal foglalkozó cégből éltek. Több fogadóból álló láncolatot építettek ki egymástól egy napi járóföldre a mai Németország és Lengyelország egy részén. Fogataikkal szállították egyik helyről a másikra az utasokat, a fogadókban megvendégelték, elszállásolták őket. A cég egyik útvonalát Drezda és Varsó között építették ki.

– Ebből élt a család úgy 200 évig. Aztán jött Napóleon, s a háború mindent tönkretett. Azután négy generáción keresztül a férfiak nem találták a helyüket, nyughatatlanok voltak. Mind otthagyta a családját. Az én apám is mindössze 6 éves volt, amikor elment az ő apja, s az apám sem volt az a gyerekével játszadozós fajta – meséli Daniel, aki azzal folytatja: – A családtörténet kutatása közben meghökkentem, amikor arról olvastam: a 30-as évek végefelé a nagyapám és a bátyja evangélikusból zsidó vallásra tért át. Van a családnak egy zsidó vonala? Miért éppen akkor tették ezt, hiszen a 20-as-30-as években Amerikában lenézték a zsidókat.

Daniel Nauke, Márkus Sándor a hitközség elnöke, és Radnóti Zoltán rabbi szerdán, a temetőben, a kis Gyurika felújított síremlékénél

Daniel nem talált mindenre választ. Még nem.

Viszont sikerült kiderítenie, ki volt az a kislány édesapja mellett az 1925-ös fotón.

– Két éve találkoztam először a ma 94 évesen Floridában élő Violettel, aki nagyapám testvérének a lánya – folytatja a történetet Daniel. Elmesélte, hogy édesanyja, Malvine hazavitte őt Magyarországra, Szombathelyre, hogy a szüleit meglátogassa, s ott szülte meg kisfiát, Györgyöt. De sajnos édesanyja nem tudta, hogy tüdőbeteg, s a kisfia ezzel a betegséggel született. 10 hónapos korában meghalt. Violet mutatott a sírról egy 1923-ban készült fotót. A sírkőre vésett költemény nagyon megérintett. Arról szólt, hogy amíg vannak emberek, akik emlékeznek Györgyre, addig György örökké él. Azonnal tudtam, tenni kell valamit érte.

Violet élettörténete is nagyon érdekesen alakult. Csak egy részlet belőle: Daniel kutatásaiból tudta meg, hogy édesapja nem eltűnt, mint ahogyan azt úgy 80 éven át gondolta, hanem 1945-ben New Yorkban meggyilkolták. Daniel szerint talán azért, mert németes akcentussal beszélte az angolt, s akkoriban, a háború végén a németeket nagyon gyűlölték a tengerentúlon.

Daniel kikutatta és felújíttatta a kis György szombathelyi sírját. Négy hónap alatt 100 emberrel került kapcsolatba, hosszasan sorolja, ki mindenkinek tartozik köszönettel.

– Én nem vagyok zsidó. Az anyukám római katolikusnak nevelt, de volt korszakom, amikor buddhistának vallottam magamat. Ma úgy gondolom: mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Ez az egész részemről egy mitzvah volt, jótétemény Violetért és Györgyért, az itteni zsidó közösségért. Azt gondolom, súlyos hiba, ha elfelejtjük a történelmet, mert akkor az olyan, mintha elfelejtenénk, milyenek is voltunk mondjuk 10-14 éves korunk között.

Szerdán a szombathelyi zsidó temetőben Radnóti Zoltán rabbi celebrálta a Daniel által felújíttatott sírkőnél a kis Nauke Györgyért megemlékezést, amelyen a Szombathelyi Zsidó Hitközség tagjai kaddist imádkoztak. („Ez példátlan és szokatlan volt a számunkra, hiszen ilyen régen elhunyt emberért még sohasem gyűltünk össze gyászimára a zsidó temetőben" – hallottuk Márkus Sándortól, a hitközség elnökétől.) Pont ugyanabban az időben New Yorkban, New Jersey-ben és Floridában is imádkoztak Györgyért zsidók, s egy lengyel kolostor apácai is ezt tették Daniel kérésére.