Hírek

2017.04.12. 10:02

In memoriam - Batki Jenőné dr. halálára

Napokkal a halálhíre után is felfoghatatlan, hogy kedves kolléganőnk, tanárunk, akit szakmai körökben és egymás közt csak Sárikának szólítottunk, tanítványai nemes egyszerűséggel Sárika néninek hívtak, nincs többé, hogy róla már csak az emlékezés múlt idejével fogalmazhatunk.

Halála személyes veszteségünk, életünk egy darabját vitte magával, s vesztesége a város szellemi életének, a helyi értelmiségnek is. Életműve, amelyet a Berzsenyi Dániel Tanárképző főiskola docenseként a Magyar Nyelvészeti Tanszéken létrehozott, hallgatók nemzedékeiben visszhangzik tovább, egyéniségének finom eleganciájára, jellegzetesen dallamos hangjára, választékos beszédére, lényének sugárzó derűjére és mély figyelmére immár a gyász megrendülésével, fájdalmas nosztalgiával emlékezünk.

Csendes jelenléte, szívós, lelkiismeretes munkája évtizedeken át mértéket jelentett számunkra, amely semmit sem változott, fakult az idővel, pedig környezetünk egyre kevésbé tartja fontosnak az efféle értékeket. Jelentés- és jelentőségteljes tény, hogy Sárika néni a maga szelíd módján milyen erőt tudott képviselni, aki kifinomult hallásával talán mindenkinél előbb és finomabban hallotta meg a hamis hangokat, akit érzékenysége szinte védtelenné tett a hamisságokkal szemben, s akinek az utóbbi évtizedekben együtt kellett élnie a testi szenvedés, a korlátozottság érzéseivel.

Batki Jenőné dr., Sárika néni diplomáját a Szegedi Tudományegyetem Bölcsész Karán szerezte magyar nyelv és irodalom szakon 1956-ban. 1972-ig a Kanizsai Dorottya Gimnázium tanára volt, majd a Tanítóképző Intézetből önálló főiskolai rangot szerző szombathelyi főiskola megalakuló magyar nyelvészeti tanszékének alapító tagjaként átkerült a felsőoktatásba. Ekkor indult el tudományos pályája, az ELTE-n stilisztikából doktorált. A főiskolán főleg alkalmazott nyelvészeti tárgyakat, nyelvművelést, beszédművelést, stilisztikát tanított.  Kutatásait számos országosan ismert folyóiratban s a helyi orgánumokban jelentette meg, oktatófilmet készített a tanári beszédről. Opponense a legendás hírű Montágh Imre volt. A '70-es évektől egyre szorosabbá vált kapcsolata a TIT-munkával, számtalan nyelvművelő előadást tartott a megye egész területén a Magyar nyelv hete rendezvényein. A nyelvápolás, nyelvvédelem terén számos esemény fűződik a nevéhez: részt vett a burgenlandi magyartanárok képzésében, zsűrizett és elemző értékeléseket tartott a megye iskoláiban megszervezett Kazinczy-versenyeken, a Szép magyar beszéd országos versenyein Győrben és Szegeden.  A Kossuth Rádió regionális stúdiója bemondóinak beszédtechnikai foglalkozásait vezette.

Aktívan segítette a TIT társadalmi műveltségfejlesztő tevékenységét: a Hölgyklub alapító tagjaként a nyelvi témák gazdája volt, s évekig gondozta a Vas Népe napilap nyelvművelő rovatát. Évtizedeken át készítette fel főiskolai hallgatóit az országos Kazinczy-versenyekre, közülük több mint húszan nyerték el a Kazinczy-érmet, szerezve hírnevet a szombathelyi felsőoktatásnak. Szívesen idézte Molnár Józsefet: „Kollégák, sose felejtsék el, hogy egy tanár a hangját minden órára beviszi!" – ebben a mondatban számára minden benne rejlett, ami a stílus, jellem és ember összefüggésében megfogalmazható.

A nyelv- és beszédművelés terén végzett munkáját kevés elismerés kísérte, nagyon büszke volt a rangos Kazinczy-díjra, amelyet a Kazinczy Alapítvány Kuratóriuma azoknak ítélt oda, akik hosszabb időn keresztül bizonyították széleskörű oktatási és nevelési szándékaikat. S örömmel jött el a TIT által adományozott Szentléleky-díj átvételekor rendezett ünnepségre.

Mindig hivatásnak tekintette a tanári pályát, s partnerként tekintett tanítványaira. Sokat hangoztatta kulcsszavait: „hivatástudat, szeretet, emberség, türelem". Egy vele készített interjúban így nyilatkozott az újságírónak: „Tudja, mi az én legnagyobb sikerem? Hogy a tanítványaim, akiket 10, 15, 25 éve tanítottam, megismernek, megállítanak, elmondják, hogy ez vagy az milyen jó volt valamelyik órán. Hogy mennyit adott nekik. Ez az igazi siker."

Most, amikor a jelen idő helyét átveszi lassan a befejezettség, mindannyian szeretnénk ezt a befejezettséget olyan jelenné változtatni, amely velünk marad. Szomorúan gondolunk arra, hogy talán nem mértük, nem mérhettük fel pontosan annak értékét, hogy éveiben, napjaiban, lényének nemességében osztozhattunk. Az emlékezés hangját még nem találjuk, szinte szótlanná tesz a megrendülés, de a köszönet szavát, ha későn is, jólesik kimondani. Isten Veled Sárika, Sárika Néni!

 

Az ELTE SEK Esztétikai, Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet munkatársai

A Vas megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület vezetősége és tagsága

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!