Ismerje meg Andorka Imrének, Vas megye egyik legelismertebb harcművészének izgalmas történetét!

- Mint ahogy szinte minden fiúgyermek, én is szerettem volna magam megmérettetni - meséli. - Kezdetben fociztam, de úgy éreztem, hogy az ottani edzéseken nincs meg az a kihívás és fegyelem, amire én vágytam. Ezért kezdtem el érdeklődni a küzdősportok iránt - emlékezik vissza a harcművész, aki először az ökölvívás felé kacsingatott.

- Azonban, mielőtt belekezdtem volna a bokszba, említették nekem, hogy megjelent itthon is a karate nevű harcművészet - Andorka Imre elmosolyodik. - Ez roppant izgalmasan hangzott. Eleinte misztikum ölelte körül a karatét, a legtöbben még azt sem tudtuk, hogy eszik-e vagy isszák, csupán annyit ismertünk belőle, amennyit olvastunk, illetve a mozivásznon láttunk. 1978-ban végül én is belekóstoltam ebbe a harcművészetbe - mondja a karatemester, aki hozzáfűzi, hogy rendkívül hálás Asbóth Péternek, Nyírő Ferencnek és Harrer Norbertnak, ugyanis Vas megyében ők tették le az alapjait ennek a sportágnak.

Andorka Imrét a shotokan karate titokzatos világa egyből magába szippantotta. - Ez olyan harcművészet, amelyben igazán megmérethettem magamat, és én szeretem maximálisan odatenni magam az élet minden területén - mondja a harcművész, aki lelkesedése okán már korán komoly célokat fogalmazott meg magának. - Én akartam lenni a legjobb - jelenti ki határozottan. - No, de még mielőtt valaki azt hinné, hogy ennyire öntelt voltam és semmi másra nem vágytam, csak hogy mindenkit le tudjak győzni. Kifejteném, hogy ez a gondolat mit is jelent számomra. Azt, hogy a tudásomat olyan szintűre fejlesszem, hogy magabiztosan kiállhassak egy közösség elé, amelynek tagjai tisztelnek engem, így át tudom nekik adni a tudásomat. Ehhez a legfontosabb az volt, hogy saját magamat is le tudjam győzni.

- És azt is kitűztem célul, hogy a leendő tanítványaim még jobbak legyenek, mint én. Persze ez furcsának tűnhet, elvégre is miért akarja egy mester annyira kiképezni a tanítványait, hogy azok ügyesebbek legyenek nála?

Hát azért, mert pont az a célja az egésznek, hogy minél tökéletesebben át tudjam adni a megszerzett tapasztalataimat - szögezi le a harcművész.

A kick-box edző szeretne minél összetartóbb és eredményes közösséget kovácsolni a Castrum Sec-Dinamica SE Körmend egyesületből Fotó: Szendi Péter

A kick-box mester gőzerővel menetelt a céljai felé - mindezt annak is köszönhette, hogy számára a karate fogalma nem merült ki az edzésekben, neki a harcművészet inkább életstílus lett. - A példaképem már akkor is Bruce Lee volt. Azért, hogy lássam a filmjeit, ötször vagy hatszor is felutaztam Budapestre - nosztalgiázik kicsit Andorka Imre. - Sokak csupán a divat kedvéért mentek a Bruce Lee filmekre a moziba, és aztán részt vettek pár edzésen, majd be is fejezték a karatéval való kapcsolatukat. Mondanom sem kell, számomra sokkal többet jelentettek Lee mester és hasonló képességű társai mozijai. Ezekben a filmekben rengeteg roppant látványos mutatványt hajtottak végre. Deszkákat, tetőcserepeket, téglákat törtek el játszi könnyedséggel". Miután megnéztünk egy ilyen filmet, a cimboráimmal kimentünk az erdőbe, majd ott próbáltuk elismételni a moziban látottakat. Ezeket persze csupán több-kevesebb sikerrel tudtuk megcsinálni, de talán nem is az eredmények voltak fontosak, hanem a próbálkozás a hangulat, az együtt töltött pillanatok varázsa - a harcművész pillanatnyi szünetet tart.

- De ezek mellett még számos más praktikám is volt arra, hogy fejlesszem magam - folytatja. - Például, nyáron délben mentem el futni, hogy ezzel is minél nagyobb terhelést rójak a szervezetemre. Illetve ennek a tökéletes ellentétét is csináltam, vagyis télen mezítláb futottam a hóban. Annyira hittem magamban, hogy egyszer sem fáztam meg. Ökölerősítésképpen pedig összekötözött fát ütöttem puszta kézzel, védőkesztyű nélkül. Volt olyan, hogy elhatároztam, háromszor két percig végzem majd ezt a műveletet. Bár már az első két percnél lejött a bőr a kezemről, de ez a legkevésbé sem érdekelt, mindenképpen tartottam magam a tervhez. Aztán, a keménységemet fejlesztendő kézéllel ütöttem kétszázas szögeket a falba, azért pedig, hogy a gyorsaságomon javítsak, lapuleveleket szakítottam át új heggyel, kézfejjel - emlékszik vissza a kick-box mester.

Elolvasván Andorka Imre szavait, a legtöbben bizonyára felhőkölnek és felteszik magukban a kérdést - mégis miért művel magával ilyet egy ember? Megszállott lenne? De a harcművész nem foglalkozott a miértekkel, ő megállíthatatlanul küzdött azért, hogy minél acélosabbá formálja testét és szellemét és valóra váltsa az álmait. Elszántsága hamar meghozta az eredményt. - Akkoriban Kajtár Rudolf tartotta Körmenden az edzéseket - meséli. - Amikor Rudolf bevonult katonának, akkor az idősebb, rutinosabb tagok tartották az edzéseket. De ők sem tudtak mindig jönni a munkájuk miatt, ezért rövid idő elteltével rám esett a választás, és 1981-től kezdve végül én kezdtem oktatni először a karatét majd a kick-boxot Körmenden és Szentgotthárdon is - a harcművész tekintetén látszik, hogy mennyire szépek számára ezek az emlékek. - A kick-box gyakorlatilag a karate szintézise. Több karate irányzatból hozták össze, európai és amerikai mesterek segítségével. Ötvözték a harcművészet legjobb elemeit és megpróbálták azokat úgy összegyúrni, hogy olimpiai sportágat tudjanak összeállítani - fejti ki a kick-box mester.

- Az edzés nem mindig volt egyszerű - meséli. - Akkoriban az egyesületünk még Szombathelyhez tartozott, az ottani edzők sajnos nem mindig tudtak lejönni, illetve mi sem tudtunk rendszeresen felmenni. Így kicsit autodidakta volt a tanmenet, azt oktattam a körmendieknek és szentgotthárdiaknak, amiket olvastam és akkor láttam szombathelyi mesterek edzésein, amikor részt tudtam venni azokon.

Andorka Imre elárulta, hogy bár az edzés gyakran a versenyzés rovására ment, a tanítványaival töltött idő mégis minden fáradtságot megért. Hiába suhant el azóta sok esztendő, a harcművész továbbra is rendíthetetlen.

Jelenleg ő a Castrum Sec-Dinamica SE Körmend edzője. - A célom az egyesülettel, hogy kiváló közösséget kovácsoljak össze - mondja lelkesen. - Ezért az edzések mellett évente van edzőtáborunk itt, az Őrségben. Valamint minden évben kétszer összejövünk szülőkkel, tanítványokkal egy közös mozgásra vagy beszélgetésre. De igyekszünk a város közéletében is részt venni. Ennek jegyében elvállaltuk a Batthyány-kastély nyugati kertjének gondozását - meséli büszkén az edző.

- A csapat szép eredményekben is bővelkedik. Dancsecs Bojána tanítványom például négy világbajnoki és három Európa bajnoki címmel, illetve 21 világkupa győzelemmel büszkélkedhet. Célom az is, hogy több hasonló tehetséget is kineveljünk, akik példát mutathatnak a fiataloknak és öregbíthetik a város, az egyesületünk hírnevét - zárta gondolatait a kick-box mester.