Jánosházi lett az év védőnője - Balázsné Németh Margitot 545 kollégája közül választották ki

Idén ötödször adták át az Év védőnője elismerést, a díjat 2011-ben alapította a Magyar Védőnők Egyesülete, fennállása huszadik évfordulója alkalmából. Szerették volna az ellátottak tapasztalatai, javaslatai alapján elismerni az országban dolgozó védőnők munkáját. Az egyesületnek van egy negyedéves kiadványa, abban mellékelik évről évre a plakátot a díjról. Balázsné Németh Margit nem tette ki a felhívást - ezért is volt óriási meglepetés, amikor megtudta, hogy az év védőnőjének választották a kistelepülési kategóriában. - Nem tettem ki, mert az olyan... nem is tudom, olyan hivalkodó lenne, én nem ez vagyok - zárta rövidre a védőnő. Annyit tud az elismerés hátteréről, hogy a gondozottak jelölik a védőnőiket, történetet írnak, abban indokolják, hogy miért az ő védőnőjük a legjobb az országban.

- Utána akartam nézni, hogy kik terjesztettek fel, de nem nyilvános. Annyit tudtam meg, hogy 545 védőnőből választottak ki - mondta szerényen Margit, aki a Jánosházi Közös Önkormányzati Hivatal területi védőnője, a kistelepülési kategóriában kapta a díjat.

- Oklevelet és nyakláncot kaptunk, meg egy okostelefont és egyéves előfizetést a pszichológiai szaklapra.

Az oklevél üveglap alatt, falra akasztható kivitelben került a díjazottakhoz - de Jánosházán még nem lett helye az Egészségházban, táskából vette elő, amikor megmutatta. Margit ehhez is túl szerény. S hogy miért lesz valaki védőnő? - Egészségügyi szakközépiskolában végeztem, gyerekápoló vagy szülésznő lettem volna. Aztán az orvosi pálya is szóba jött, de közben férjhez mentem, hosszú lett volna az egyetem. Az egészségügyet és a gyerekeket mindig szerettem, így lettem védőnő, én vagyok az első a családban - mesélte. Nem mellékesen két lány büszke édesanyja és három unoka még büszkébb nagymamája az év védőnője. - Segítő szakembernek érzem magam. Az, hogy valakinek segítek, tanácsot adok, azt megfogadja, az nagyon jó érzés - válaszolta arra a kérdésre, hogy mi a legjobb a munkájában. Előkerült egy emlékkönyv: tele fontos események emlékeivel, mint a védőnői szolgálat tavalyi százéves jubileuma vagy a tavaszi születésfa-ültetés az Egészségház udvarán. A legutóbbi bejegyzés egy apák napi program, amikor a gyerekek az édesapjuknak készítettek harmonikaszerű papírszívet a rendkívül népszerű baba-mama klubban. Persze ezt nem Margit mondja, hanem a fotók beszélnek magukért: rengeteg kis család ül körben a foglalkozásokon.

Nemcsak a könyvben sorakoznak képek és fénymásolatok, hanem a falon is: játszótéri kirándulások képei, elégedett kisbabák és kismamák fotói. S például egy tenyérlenyomatos kép: anyukák és kisgyermekeik nyomata a legutóbbi babamasszázs foglalkozásról. Mert ilyet is tart Margit, hiszen, amikor lehetősége volt, megszerezte a szükséges képesítést. Persze sok állomása volt már a pályájának. - 32 évvel ezelőtt kezdtem, akkor nem ilyen családok voltak. Ma már önállóbbak. És ma már én sem akarom megváltani a világot. Elfogadtam, hogy mindenki a saját gyerekét neveli, úgy, ahogy akarja. Csak segíteni tudok - mondta a hivatása mindennapjairól. Korábban is elismerték már a munkáját, de ez kicsit más: most nem a kollégáitól kapta, hanem a "családjaitól", az ellátottjaitól.