Járműtörténeti kiállítás nyílt a Batthyány-kastélyban

A magyar és külföldi motorgyártás remekeire - köztük igazi gyöngyszemekre - csodálkozhat rá az, aki ezekben a hetekben a Batthyány Örökségközpontba látogat. A tekintélyes múltú Körmendi Vasparipa Egylet szervezett ide járműtörténeti kiállítást - a nemzeti ünnepen, a városi programsorozat részeként tartották a megnyitót a Sala Terrena Galériában. A „vasparipásoknak" 2014-ben volt utoljára hasonló tárlata - mindig évfordulókhoz kötik őket: 1889-hez, az alapítás, vagy 1992-höz, az újraalapítás évéhez. Az idei a sorban a hatodik. Nem nehéz kiszámolni, idén 25 éve alakult újra az egyesület, amely nem véletlenül időzítette márciusra a kiállítás-megnyitót: lassan kezdődik a szezon. Tulajdonosaik később már nem tudták volna nélkülözni a masinákat, amelyekből nyolcvannál is többet toltak be a kastély egykori levéltárának épületébe a kiállítás kedvéért. - Barátoktól, ismerősöktől szoktuk „kölcsönkérni" a motorjaikat néhány hétre. De idén sokan megkerestek: szeretnék, ha az ő járművüket is bemutatnánk. Először hatvanat írtunk össze, végül jóval magasabb lett ez a szám - árulja el Szabó Anita Eszter, a Vasparipa Egylet elnöke. És sorolja: a megnyitóra Szentpéterfáról 15 fős csapat érkezett. De jöttek Zalaegerszegről, Vasvárról, Őriszentpéterről, Szombathelyről, Vépről és Szentgotthárdról is.

Vannak a kiállításokon visszatérő motorok és minden alkalommal készülnek valamilyen csemegével is a szervezők. Legutóbb egy Európában ritka Böhmerlanddal, amit kettőnél több személy szállítására terveztek. Most egy Bakonyjákóról való, 1952-es évjáratú, 500 cm3-es Matchless G80 S-ben és egy soproni Royal Enfieldben gyönyörködhetünk, tudjuk meg Szabó Anita Esztertől. Az utóbbi a legkorosabb gépsárkány a teremben: 1928-ban készült Angliában, 1000 cm3-es, négyütemű motorja van és Strassner Teofil Béláé, aki saját maga restaurálta. Látunk dongót, az egylet tagjainak tulajdonában levő oldalkocsis Ural motort és ukrán rokonát, Dnyeprt is - a látványuk, a hangjuk is tekintélyt parancsoló: harci járművekként, katonai célra fejlesztették és használták őket. Van egyedi építésű Csepel és Honda is és olyan SHB, amit most restaurálnak. Ezenkívül pocket bike-ok: félelmetesek, hisz játéknak tűnnek, mégis egy felnőttet 40-50 kilométer/órával visznek. Autókat is kiállítottak: egy dobozos Citroën kacsát és egy Austin minit. A magyar motorkerékpár-gyártás szinte minden márkája képviselteti magát: Csepel, Pannónia, Danuvia, Panni. De látunk német, cseh, lengyel, osztrák gépeket is Szinte mindegyik üzemképes - büszke tulajdonosaik járják velük az utakat. - Terveztük, hogy a legújabb motorok közül is hívunk mutatóba néhányat, de erről lemondtunk. Meghagytuk a veterán vonalat - mondja a szervező és körbemutat a falakon: egyesületük egyik tagjának, Stipkovits Józsefnek az emblémagyűjteményére hívja fel a figyelmet, megannyi tehergépjármű-, személygépkocsi-, motor- és kerékpáremblémára. Keménypapírra nyomtatott fotók is helyet kaptak körben: a magyar motorkerékpár-gyártás termékeiről készítették őket.

Lehetetlenség elmenni Bus Antal és Bus Antalné Ilona, egykori tapolcai házaspár kiállított eredeti motorja és a hozzá tartozó kuli (utánfutó) mellett. Térkép jelöli a helyeket, ahol megfordultak. A térképen mondatok: „Hosszú utakat jártak be az északi Jeges-tengertől a Földközi-tengerig, az Atlanti-óceántól Kisázsiáig. Végtelen rónákon, magas hegyeken, kicsiny falvakban, óriási városokban Danuvia motorkerékpárjukon." És kikerülhetetlen a két velocipéd is: ezek állandó darabjai a kiállításoknak - az újabbat a múzeum vásárolta, amely dokumentumai közt őrzi a Vasparipa Egylet történetét. Velocipédekkel - a mai kerékpár előfutáraival - jutottak el Párizsba, az első világkiállításra a körmendi Udvary fivérek 1889-ben. Úti élményeikről könyvet adtak ki. Útjuk során találkoztak Kossuth Lajossal Turinban (Torinó), ő adta a vasparipa nevet a velocipédeknek és tulajdonképpen az egyesületnek is. Kutrovácz Éva, a Dr. Batthyány-Strattman Múzeum munkatársa a két kiadást megélt útinaplóról azt mondja, sok mindent tartalmaz az egylet létrejöttéről és arról is, hogyan készítették a velocipédeket. Hogyan terjedtek el - először a polgárság sportjaként - ezek az új közlekedési eszközök, amelyekkel már valóban nagy távolságokat lehetett megtenni. Igazi különlegesség a 25 éve a Vasparipa Egyletet újraalapító Cziráki Lajos 250 cm3-es Pannonia T1-ese. Az 1963-ban készült oldalkocsis motort Angliából hozta - angol rendszáma és kalandos története van. 1991-ben Európa legszebb motorja volt; 2006-ban Guinness-rekord született Szlovéniában: több mint ezer veterán jármű gyűlt össze - ott résztvevőként szerepelt. Cziráki Lajos büszkén mondja: ahogy a gyárból kijött, most is olyan állapotban van a motorja. Muzeális jármű, aminek „muzeális jellegű járműigazolványa" van - igazi oldtimer. Bevallja még: az új motorokról lemondott, mert húsz helyen törte már kezét-lábát-bordáját - 1960-ban terepmotorozással kezdett (ma: motocross), és nem kímélte magát.

Minden járműnek megvan a maga története, amit szívesen megosztanak a látogatókkal. Hétvégenként az egyesület tagjai közül valaki mindig vállalja a teremőri feladatokat. Egészen április közepéig várják az érdeklődőket.