Jöttükre várnak - Kíváncsi arra, hogy mi mindennel foglalkoznak a területi védőnők?

Milisitsné Tátrai Beatrix, Kenesey Edit és Stummerné Lepossa Anett – hárman Szombathely 24 körzetének területi védőnői közül. Egy munka szempontjából nyugalmasnak kicsit se tűnő péntek délelőttön beszélnek feladataikról, vállalásaikról. Aggódó kismamák hívásait fogadják, várandósok érkeznek hozzájuk gondozásra, és karon ülő babával is bekopogtatnak hozzájuk – tanácsért, jó szóért. Karakteres véleményük van a szülői szerepekről, a gyerekekről, és általában a családok működéséről.  Szenvedéllyel beszélnek, és előfordul, hogy nem teljesen értenek egyet. Több évtizedes tapasztalattal a hátuk mögött sokoldalú, nyitott, empatikus emberek, akik a megnövekedett adminisztrációs terhekből bizony szívesen leadnának, hogy több idő jusson hivatásukra.

Arra a hivatásra, amely várandósok és 0-tól 7 éves korú gyermekek ellátását jelenti: a gondozotti létszámot tekintve maximum 250 főét.  Ebből nagyjából 50-60 fő az, mondják, akivel a havi kapcsolattartás jellemző, ők a várandósok és a csecsemők. A többiekkel eseti szinten találkoznak, például státuszvizsgálatokkor, szűrővizsgálatokon, illetve az anya igénye szerint.

Lakosi Szilvia vérnyomása normál értéket mutat. Stummerné Lepossa Anett rögzíti a kismama eredményét Fotó: Unger Tamás

Egyiküknél sem volt kétséges az egészségügyi pálya választása. Edit nagy családban nőtt fel, az érettségi  után bölcsődében dolgozott, ezután döntött a védőnőség mellett. Anett bevallja, hogy még tizenévesen is javában babázott, annyira megfogták a csecsemők. Beatrix orvosnak készült, másodiknak jelölte be a védőnőképzőt, ezt elvégezve maradt a pályán. Ő született szervező, roppant energikus. A habitusát is viszi a mindennapi munkájába, ugyanígy a többiek is: vannak helyzetek, ahol az egyikük megengedőbb, a másikuk kevésbé. Tiszteletben tartják az anyák igényeit, például a látogatások gyakoriságával kapcsolatban, de rendeleteknek is meg kell felelniük.

Amúgy sem feltétlenül a családlátogatás az, ami mindig célravezető, állítják egybehangzóan. A közösségi színterek fontosságát hangsúlyozzák – itt a védőnőtől is kaphatnak hiteles információt az anyák, és a kortárs kismamák is jelen vannak – babamasszázs, klubok, szülői szerepre felkészítő előadások – a gyereknevelésben és a gyermekek egészséges fejlődésében sokkal többet jelentenek, mint az, ha a védőnő jelöli ki direkt módon a követendő utat. Ajánlják a szombathelyi Egészségügyi és Kulturális GESZ honlapját (www.egeszseg-prevencio.hu), itt a védőnői szolgálat programjairól részletesen olvashatnak az érdeklődők.

Kenesey Edit és Milisitsné Tátrai Beatrix területi védőnők, kollégák a Deák Ferenc utcai gyermekorvosi rendelőben. Fotó: Unger Tamás

A közösségi egészségnevelés is a feladatuk – az óvodákban az önkormányzat támogatásával egészségnevelő interaktív programot kezdtek. A gyerekeken keresztül a szülők is tanulnak többek között az egészséges táplálkozásról, a mozgás fontosságáról. 2014 óta minden évben kétszer – tavasszal és ősszel – a hatéves gyerekeknél gluténérzékenység-szűrést végeznek.

A jelen trendjeiről kérdezem őket – táplálásban, nevelésben. Kiderül: lehetnek nyitottak az újdonságokra, elmondhatják magánvéleményüket a gondozottaknak, de irányelvek alapján dolgoznak. Hangsúlyozzák: ők tanácsot adnak például a csecsemőtáplálásról, ami a babák egészségére, fejlődésük megalapozására, későbbi betegségek megelőzésére szolgál. A szülők pedig ezt megfogadhatják. Jó esetben védőnő és gondozott egymásra tud hangolódni, jó kapcsolatot tudnak kialakítani – jellemzően a várandósgondozás alatt, ami a gyermekvállalásra való lelki felkészítést is jelenti a rutinvizsgálatok mellett.

Értik és átérzik a mai családok gondjait – a feszültségek, frusztrációk néha rajtuk csapódnak le. Érzékeny, testi-lelki nehézségekkel kísért időszakban kell hogy fogódzók legyenek az anyák mellett. Felelősségteljes és gyors döntéseket kell hozniuk, alapkövetelmény a teherbíró képesség.  És bár jóval több a pozitív visszacsatolás a gondozottak részéről, átgondolatlan, bántó kritikát is kaptak már.

Tavaly volt száz éve annak, hogy Budapesten megalakult az Országos Stefánia Szövetség az anya- és csecsemővédelem szervezésére. Azóta vannak jelen és nyújtanak segítséget a védőnők – és nemcsak ők, a területi védőnők, hanem az iskolavédőnők is az oktatási intézményekben, a kórháziak pedig szülészeteken, újszülött-osztályokon. Becsüljük meg őket!