Hírek

2015.07.30. 10:42

Juli sikeresen megküzdött a rákkal

Kőszeg – „Láttam már meggyógyulni embereket halálos betegségből. Ehhez kell orvosság, orvos, segítség, de kell sok hit is.” Bölcs írónk, Márai Sándor tömören így összegezte egy gyilkos kór leküzdésének receptjét. Palcsó Julianna kitartása, gyógyulása sokaknak reményt adhat, példát mutathat, hiszen ő megküzdött a rákkal.

Némethy Mária

– Én a mai napig harcolok!

Ez volt az első mondat, amit a Kőszegen élő Palcsó Julianna mondott, amikor arra kértem, beszéljen arról, hogyan gyűrte le a súlyos betegségét.

– Éneket, életvitelt és tornát tanítottam alsó és felső tagozatosoknak a Gyógyban (ez a dr. Nagy Lászlóról elnevezett gyógypedagógiai intézmény közkeletű neve Kőszegen) – kezdte a történetét. – Hat évvel ezelőtt azt vettem észre, hogy a magasabb hangoknál elbicsaklik a hangom. Semmilyen fájdalmat nem éreztem, csak ez volt a tünet. Az intézet orvosához fordultam, aki azt mondta: lát valamit a torkomban, talán polip, de várjunk, jöjjek vissza egy hónap múlva. Amikor visszamentem megállapította, hogy csúnyább lett a torkom, ezért beutalt a Markusovszky kórház gégészetére. Ott a főorvos azt mondta, meg kell műteni, de ne gondoljak rosszra. Megműtött, de egy hét múlva a szövettani eredmény kimutatta: rosszindulatú daganatom van. A főorvos három alternatívát mondott a kezelésre: lézert, kemót és sugárkezelést. A döbbenettől csak annyit tudtam kinyögni: ő mit ajánl? Azt válaszolta, hogy ma már a lézer nagyon hatásos. Abban maradtunk. Rögtön másnap megműtött, s az újabb szövettani eredmény már negatív volt. Harmadszorra polip miatt műtöttek. Mindez júliustól novemberig zajlott le hat éve, akkor viszont átirányítottak az onkológiára, ahol azt mondták: a biztonság kedvéért huszonöt sugárkezelést javasolnak, de valójában ötvenet, mert jobbról is és balról is kapnám. Tizenötig fájdalom nélkül viseltem, akkortól azonban nagy fájdalmaim voltak. Januárban beszélni sem tudtam, suttogni nem szabadott. Nyelési problémáim lettek. Csak pépeset tudtam enni, krumpli és sárgarépa pürét, azokon, meg leveseken éltem. Tanácsolták, hogy vajat nyeljek, mert az sikosít, s kaptam egy folyadékot is, ami szintén segített a nyelésben. A betegség felbukkanása után egy évvel zuhantam össze. A szervezetem akkorra megingott, megviselte a trauma.

A hatvanas évei elején járó Palcsó Julianna jól érzi magát. Fest, kirándul, sokat mozog. Itt éppen egy kiállítást nyit meg Kőszegen. Fotó: Gódor József

Hogyan élte át a betegség első időszakát? Min változtatott?

– Valójában csak az volt a változás, hogy dolgozni nem jártam, mert egy hangszállal nem tudtam tanítani. A munkahelyemen nagyon emberségesek voltak hozzám a főnökeim, nyugdíjba is tudtam menni. A környezetem, a családom támogatása sokat segített abban, hogy soha nem adtam fel. Harcoltam a betegség ellen. Magamban azt mondtam, hogy én ezt legyőzöm. Naponta végeztem itthon a háztartási munkákat, éltem a családom körében, jógáztam, relaxáltam, tornáztam, festettem, létrehoztam a Csók István művészeti kört. Ma is hiszek abban, hogy a mozgás és az oxigéndús levegő nagyon sokat segít az immunrendszer megerősítésében. Oshotól „A megértés könyve" pedig rendkívül jó olvasmánynak bizonyult.

Palcsó Julianna a betegség elleni lelki védekezésről is beszél.

– A kisebbik fiam Angliából hazarepült, amikor kitudódott, hogy baj van. Érthetően mindenki megijedt. Aztán megállapodtunk abban, hogy nekem az a jó, ha nem központi téma a betegségem. A fiam visszament Angliába, s bár naponta beszéltünk egymással, a betegségről szinte soha. Itthon sem. Mindig tudtam az apró dolgoknak örülni, de most sokkal tudatosabban figyeltem arra, milyen szépen csivitelnek a madarak, milyen szép nap köszöntött ránk, kinyílt a virágom, s ha nagy fájdalmaim voltak, akkor is biztattam magamat: holnapra elmúlik, holnap újra egy szép nap következik. Sokat kirándultunk, eljártam színházba is, nagyon régóta van bérletünk Sopronba. A közvetlen környezetem és a távolabbi is megértő volt. A kórházban, a gégészeten és az onkológián is mindig kedvesek és megnyugtatóak voltak a dolgozók. Több barátra találtam közöttük, s ha felülvizsgálatra megyek, most is mindig megkeresem őket. Eltelt a kritikus öt év, s áprilisban minden leletem negatív volt. Tehát ma már hivatalosan is gyógyult vagyok.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!