Kacska Károly és Csipás Csilla örök hűsége egy napig tartott

– Elűzzük a telet, elég volt belőle. Legénynek, leánynak csók legyen végire. Legyen öröm ez a menyegző, ne csak az ifjú párnak, a 177 éves, szép arának, a 210 esztendős délceg legénynek, hanem az egész násznépnek, meg a tátott szájú bamba népnek – így hirdette ki a kisbíró – Tóth Tamás – böjtelő havának 25. napján, farsangfarkán a rönkhúzást, a bolondesketést és lakodalmat Táplánszentkereszten. Előtte a házigazda – Meskó Krisztián – tette közhírré: hosszú menetet indítanak, hogy a leányt és a legényt – Kacska Károlyt és Csipás Csillát – összeadják.

A farsangfarki rönkhúzásra a művelődési ház naposabbik oldalára várták a pálinkapusztító széptevőket, a hölgyseregletet és a pulyákat. Szombaton kora délután innen indult a násznép begyűjteni a vőlegényt és a menyasszonyt.  Eskették is őket, és a lakodalomban is részt vettek, de lenyugodott a nap, mire az események odáig jutottak.

Fotó: Nagy Jácint

Fél 3-kor indult a négyméteres rönk a faluban, négy keréken húzták. Betyárok, cigányok, maskarások, táncosok vonultak mellette. Táncoló, türelmetlen lovak húzta szekéren követték őket a zenészek: a Szárazfa zenekar muzsikájára vonult a nép, hogy kikérjék a vőlegényt, a Karcsit a boltnál. Miután nagy nehezen kikiabálták odabentről – a sör, a bor, a pálinka segített –, elbúcsúzott a szüleitől. Próba elé állították: el kellett táncolnia a férfiasságát. De még nem ülhetett fel a rönkre, amíg be nem gyűjtötte menyasszonyát, a gyönyörűséges Csipás Csillát, akiért bizony a falu végéig kellett menni.

Sok állomást érintő vándorlás kezdődött: a bolt után a kocsma felé vette útját a násznép, közben rövid áldozásra megálltak a templomnál, nehogy újra megessen a hat éve történt csúfság, és pont a templom előtt törjön el a rönk. Az iskolánál, az önkormányzatnál, magánházaknál is kínálták a rönkhúzókat aprósüteménnyel és jóféle itókával. A szombathelyi Reményik evangélikus iskola Bariska, Jerke és Berbécs néptánccsoportjai pedig az egyes megállóknál mutatták meg, mit tudnak. Táncoltak, énekeltek a gyerekek, és ha kellett, a „zárkózott lábú" hölgyeket és a vénlegényeket is megtáncoltatták.

Mire felkutatták a leendő arát, a Csipás lányt, Karcsi, a vőlegénye már nagy buzgalomban volt. A falu végén bujkált a mihaszna menyasszony, a szülei zörgős szekeret, bőröndöt és biciklit is adtak mellé, csak hogy végre szabadulhassanak tőle. Miután Csipás Csilla eltáncolta a lányságát, az ifjú pár végre felülhetett a pokrócokkal bebugyolált, felszalagozott rönkre. A falu hátralevő részén így húzták őket, vissza a művelődési házhoz. Ott eskették őket, majd lagzi kezdődött, és tartott kivilágos virradatig.

Esztendő múlva, mikor sarjad majd a medvehagyma, mindenkit várnak vissza Táplánszentkeresztre.