Kultúrharc Abbáziában a Markusovszky-emléktábla körül

Ez eddig így is volt. Sok magyar tanúsíthatja, hiszen Opatija, régi nevén Abbázia, turistáink egyik kedvelt célpontja. Kiváltképp a szombathelyiek lehettek büszkék arra,  hogy a világhírű üdülőhely legforgalmasabb pontján éppen annak a nemzeti nagyságunknak emléke áll táblába öntve, akinek nevét  kórházunk  viseli.

A képen a 2008-as  abbáziai (Opatija) táblaavató, Ágoston Gergely professzor mondta az ünnepi beszédet (Fotók: Kozma Gábor)

A 2008-as avatón ott volt a szombathelyi önkormányzat képviselője is, aki az akkori városvezető, dr. Ipkovich György nevében helyezett el koszorút. Ezzel egyúttal kifejezve a város polgárainak tiszteletét is. A táblát a helyi magyarság akkori egyesületének, a Baross Körnek  meghatározó személyisége, Ágoston Gergely  professzor   leplezte le. Az eseményt üdvözölte az opatijai  polgármester, dr. Amin Muzur is, aki nemzetünk nagy tisztelőjének mondta magát. Ezen túl más, az üdülővárosban élt és alkotott magyar személyiségek emlékét megörökítő táblaállítást is támogatott.

Aztán  Dr. Muzurt  új ember váltotta a polgármesteri székben, aki már nem a prioritások között kezelte a magyar nemzetiség törekvéseit. Így, vagy úgy,  tény: a szálloda főfalán elhelyezett táblát két évvel az avatás után egy, a Tito sugárútról nem látható oldalfalra  tették át. Ágoston professzor kérdésére az a válasz jött, hogy a tábla  zavarja azt a bérlőt, aki mellette egy  butikot nyitott. S ezzel üzleti síkra terelték a kérdést.  Most viszont  olyasvalami történt, amely   határainkon túli, de  rólunk szóló kultúrharc előszelét jelentheti.   A professzor nemrég arról értesítette magyar barátait, közte  szerkesztőségünket is, hogy a helyi szlovákság szeretné, úgymond, meghekkelni a táblát, azaz a magyar nyelvűséget szlovákra cserélni, vagy ezen a nyelven kiegészíteni. Indokuk: Markusovszky Lajos nem magyar, hanem szlovák volt.

A tábla eredeti szövege, ezt szeretnék szlovákosítani

- A  rijekai  (Fiume) székhelyű Szlovák Nemzeti Kisebbség Egyesülete nevében Miroslava Gržinić asszony december 10-én  a következő tartalmú levéllel fordult a rijekai székhelyű Baross Magyar Kultúrkörhöz -  tájékoztatott Ágoston Gergely.  - Tehát a levél:  "Tisztelt Címzettek! Az  Opatijában tartózkodó szlovák állampolgárok (turisták) kérésére felkutattuk, hogy Ludevit Markusovszky Strba helységben született, szlovák volt. Ott  emléktábla és utca is viseli a nevét. A szlovákok ajánlatára kapcsolatba léptünk Opatija városvezetőségével (polgármester) és a Liburnia Hotelek elnökével, aki beleegyezett egy táblalecserélés célú megbeszélésbe. Melyen kötelezően állna  az a szlovák nyelvű szöveg, hogy a doktor szlovák volt. Vagy elkészítenénk egy hozzáadott emléktáblát, amelyen ez látható lesz."

- A levél végén az áll, hogy január 11-ét javasolják  tárgyalási napnak - fűzte hozzá a professzor. Aki ezt követően   kérdezte magyar  ismerőseitől: mi ilyenkor a teendő?  Feiszt György szombathelyi főlevéltáros, aki a tábla elhelyezésekor Szombathely alpolgármestere volt, segített a  professzornak. Megadva, a többi között, a budapesti  Semmelweis Orvostörténeti  Múzeum címét. Innét a következő válasz érkezett Varga Benedek főigazgatótól:  "'Világos számomra a horvátországi szlovák kisebbségi önkormányzat álláspontja: mivel Markusovszky a mai Szlovákia területén született, s ezért szlováknak minősül. Nézetem szerint ez képtelenség, hiszen nem veszi figyelembe Markusovszky saját identitását... Legfeljebb annyit lehetne állítani, hogy szlovák származású, a mai Szlovákia, az akkori Magyarország területén született magyar orvos, orvospolitikus.  Ugyanis Markusovszky egész életműve Magyarországhoz kötődött. Különböző nemzetiségű emberek olvadtak bele a 19. század közepén ebbe a magyarságba: a magyarországi német hátterű Semmelweis, csakúgy mint az esetlegesen szlovák hétterű Markusovszky.  Két ellentmondásos emléktáblának semmi értelme..."

A professzor azért küzd, hogy a tábla érintetlen maradjon

Itt tartunk most. Az ügy a szombathelyi Markusovszky Kórház számára sem mellékes, hiszen az intézmény neve nemzetközileg is ismert.  Feiszt György álláspontja: - Szombathely képviselőjeként, alpolgármestereként nagyon fontosnak tartottam, hogy a városban született tudósoknak, művészeknek emlékét megörökítsük.  Hasonlóképp támogattuk a kérést, hogy Markusovszky Lajos emlékét az Abbáziában lakó magyarok megörökíthessék. A magyar orvostudomány emblematikus alakja, az Orvosi Hetilap alapítója, városunk kórháza névadója életének utolsó napjait töltötte az üdülőhelyen. Ennek mementójára odakerült Szombathely koszorúja is.

A kérdés most az: vajon elkerülhető-e  egy olyan  kínos Kultúrkampf Abbáziában, amely  sem a horvátoknak, sem a magyaroknak,  sem a szlovákoknak nem érdeke?

Kinek használ a tábla-ügy?

Abbázia ma is kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal bír.  Balatonfüred, magyar  testvérvárosa például rendszeresen bemutatkozhat az éves fesztiválon.  Az ott nyaraló honfitársaink nem érzékelnek sem nacionalista túlkapásokat, sem tiszteletlenséget más nemzetek fiai iránt. És ez így van rendjén, mert Abbázia, a mai Opatija, mindig is sokszínű, nyitott, európai város volt. A K. u. K. egyik gyöngyszeme, így nem csoda, hogy szellemi óriásaink sokasága nyaralt, gyógyult itt. Nem mellesleg itt szolgált  és esett teherbe az a  cselédlány,  aki később megszülte fiúgyermekét, bizonyos Csermanek ( Kádár) Jánost... 

A magyar mellett súllyal van jelen az olasz, a  horvát  és még számos nemzet szellemisége. A mélyben azonban húzódnak  veszélyes repedések. Talán nem véletlen a horvátországi nemzetiségi egyesületek egyre agresszívabb vetélkedése a közeledés helyett. Mondhatni,  zárnak ezek a közösségek,  pedig  hídként kellene működniük. Dr. Muzur idejében nem is volt ebben hiba, a város multikulturális jellege szabadon szárnyalhatott. Most viszont e téren visszafogás tapasztalható, mégpedig üzleti célzattal. Hogy  ez kinek jó üzlet  nem tudni, de egy biztos: a békétlenség szítása sosem vezetett jóra. Ami a Markusovszky tábla ügyét illeti, a legszellemesebb választ  Varga Benedek főigazgató adta rá: "Nem lehet kizárni, hogy Markusovszky felmenői között szlovákok is voltak. Azonban ez még önmagában nem érv arra, hogy Markusovszky ne magyar lett volna, pontosabban ne tartotta volna magát magyarnak. A klasszikus párhuzam egyenesen Petőfi Sándoré: szlovák anya, szerb apa, mégis vitathatatlanul magyar költő."

Európai beszéd.