Kutyatámadás - Mi lehet az oka, ha egy emberek között felnőtt kutyus agresszívvá válik?

A közelmúltban több esetben számolt be a sajtó végzetes kutyatámadásról. Az eseteket olvasva felvetődhet a kérdés, vajon mi lehet az oka annak, hogy egy emberek között felnőtt kutyus agresszívvá válik. Abban nyilván mindenki egyetért a szakértőkkel, hogy a kutyatartás felelőssége már akkor elkezdődik, amikor a gazdi eldönti, hogy kutyát fogad a házába. Minden az elejétől indul. A kutyatartónak első lépéstől fogva úgy kell eljárnia, ahogyan az a szabályoknak megfelel. Mindenek előtt át kell gondolnia, vajon megvannak-e a megfelelő tartási körülmények. Ez elsősorban azért fontos, mert az állatnak a mozgáshoz térre, a határok tiszteletben tartásához pedig kerítésre van szüksége. Muszáj, hogy legyen háza, vagy egy kennel, ahová bezárhatjuk. Kunhegyesi Tibor babérkoszorús kutyakiképző mestert arról kérdeztük, vajon előfordulhat-e, hogy bizonyos fajtákban nagyobb az agresszivitásra való hajlam.

A szakértő szerint ilyet nem jelenthetünk ki egyértelműen. Természetesen minden egyes eset egyszeri és megismételhetetlen, a kutyusoknak pedig saját szokásaik vannak, olyan „jellemvonásokkal" rendelkeznek, amelyeket az emberi viselkedéshez lehet hasonlítani. De mielőtt a hippokratészi besorolást elmagyarázta volna, azt mondta, muszáj meghatározni minden gazdinak, hogy miért is szeretne valójában háziállatot. Tisztában kell lenni azzal, hogy milyen fajtájú állatot választ, annak a tartásához, karakteréhez megfelelő életvitelre van szükség. Meglepő, de a kutyakiképző mester vallja, muszáj időt szánni a kutyusra. Ez a legfontosabb, hogy egy gazdi tudatában legyen annak, hogy vajon van-e elég ideje arra, hogy barátságos, szabálykövető kutyát neveljen.

– Az nem úgy van, hogy a kutyát csak úgy kiteszem az udvarra, és néha egy kicsit elviszem sétálni. Ha nem tudok vele elég időt tölteni, a kutya feltöltődik, mint az akkumulátor – mondja a kiképzőmester.

A gazda formálja ugyanis a kutya egyéniségét. Két dolgot kell figyelembe venni: az egyik a veleszületett tulajdonságok összessége, amit ösztönöknek hívunk, ezt hozza magával a kutya, és van a tanult viselkedés, amit az ember formál és alakít. Semmi nem történik tehát véletlenül. Komplikáltabb a kérdés azonban, hogy vajon mi váltja ki a kutyából a támadási ösztönt. Védekezési reakció van-e a háttérben, vagy a zsákmányszerzés ösztönéből fakadó agresszió. Fontos tudni, hogy az állat hogyan értelmez bizonyos helyzeteket. A kutya a támadással is egyfajta válaszreakciót ad. Előfordulhat, hogy például fél, védekezik, vagy valamilyen ingert nem ismer fel helyesen. Az ilyenfajta érzések, mint a félelem, területóvás, védekezés, agresszió különös helyzeteket válthatnak ki. Lehet persze ennek okozója egy inger. Tudni kell, milyen az állat hozott „tartománya", azaz ismerni kell, vajon könnyen lesz-e agresszív, támad-e szokatlan helyzetek esetén.

Hippokratész – az emberi személyiségjegyekhez hasonlóan – négyféle idegtípusba, sorolta be a kutyákat. Eszerint van kolerikus, szangvinikus, flegmatikus, melancholikus. A szangvinikus kiegyensúlyozott, a kolerikus a féktelen, ezt például „tehetetlen idegi folyamat" jellemzi. Nála az ingerület erősebb, mint a gátlás.

Kunhegyesi Tibor szerint az ilyen karakterű kutyát azzal, hogy azt mondjuk neki, nem szabad, nem lehet megfogni. Az ingerület eluralkodik rajta és nem képes magát fegyelmezni. A flegmatikus, nyilván flegma, közömbös. A melankolikus az abszolút passzív, annak, ahogyan a szakértő fogalmaz, a kilenc is páros! Azt azonban le kell szögezni, hogy nincs két egyforma kutya, azaz nincs két egyforma egyed. A kutyák, akár a gazdáik egyszeri és megismételhetetlen lények. Saját jellemvonásokkal és szokásokkal rendelkeznek. A kutyakiképző mester azt mondja, olyan ez, mint amikor főz az ember. Egy kis majoranna, több paprika, máskor csipetnyi só és bors. Nincs tehát két egyforma vizsla vagy német juhász. A fajtajellegzetességek ismertek. Egy pulitól elvárható, hogy terelőkutyaként mozgékony legyen, éppen így a vadászkutya, a vizsla, de a szobában tartott dédelgetett kis csivava is lehet harapós kedvében. Neveljük tehát jól háziállatainkat!