Leleplezzük Vas megye legnagyobb éttermi átveréseit!

- Ha kétezer forint alatt kínálnak szarvassültet, kezdjünk el gyanakodni - mondja egy, a vendéglátós szakmában igencsak járatos szakács, aki mindenekelőtt azt kívánja hangsúlyozni, hogy a minőséget bizony meg kell fizetni. Márpedig a vendéglátóipar jelenleg a válságát éli, az embereknek nincs pénzük drága vacsorákra, és még mindig fontosabb nekik, hogy lelógjon a tányérról a rántott hús (ezen technikáról majd később), minthogy minőségi alapanyagból előállított ételeket fogyasszanak. Márpedig azok, akik egy-egy étteremben a rántotthús-rizs kombináción kívül valami egyéb ínyencséget kóstolnának, gyakran lehetnek átverés áldozatai.

Illusztráció: Unger Tamás

- A probléma ott kezdődik, hogy a magyar embereket nagyon könnyű átverni. Egy szombathelyi étteremben dolgoztam, őket hamar ott is hagytam, mert nem bírtam elnézni, amit műveltek - meséli forrásunk, majd következnek a konkrét példák.

- A szarvashúst például marhából készítettünk: egy kis vad pác, egy kis vörösbor, és az egyszerű vendégnek fel sem tűnik, mi történt - jön az első megdöbbentő történet, de az is bevett eljárásnak hangzik, amikor emberünk elmeséli, hogy számos minőségi halfajtát az antibiotikummal tömött, olcsó, vietnami pangasiussal helyettesítenek. Afrikai szürke harcsa, pisztráng - szinte mindegyik helyett került már pangasius az asztalra, a vendégek pedig vagy nem mernek szólni, vagy egyszerűen észre sem veszik, mi történt.

- Egy kis autópálya melletti étteremben dolgoztam, állandó nyersanyaghiánnyal küszködtünk, a főnökeim elvárták, hogy folyamatosan trükközzünk - meséli egy másik szakács, aki jelenleg Ausztriában dolgozik séfként. - Volt, hogy a vendég hátszín helyett tarját kapott, de időnként oly annyira spóroltunk, hogy a sertésbordát is papírvékonyra kellett kiklopfolnunk úgy, hogy egy normál adagból tulajdonképpen három rántott szeletet hoztunk ki - jön az újabb hidegzuhany.

A legpofátlanabb történet viszont minden bizonnyal a konyhafőnök ajánlataként hirdetett vaddisznó steak volt vargányával, és csak kevés vendég vette észre, hogy vörösborba és némi összepancsolt pácba áztatott sertéshúst tettek elé csiperke(!)gombával. Az emberek vagy nem mertek szólni, vagy tényleg nem értettek a legalapvetőbb ételekhez sem.

- Jókat nevettünk akkor is, mikor a biokorszak hódított. Mi is meghirdettük, hogy csak biotermelőtől származó zöldséggel és gyümölccsel dolgozunk, persze azt már senki sem vette észre, hogy ugyanazon zöldségkereskedés autója állt meg az étterem előtt, mint korábban.

A népi kreativitás az italkínálat terén sem lankad. Az egyik legkomolyabb Vas megyei szállodában a pincérek beszámolója szerint a csapolt minőségi holland sör helyett valójában a legolcsóbb magyar verzió kerül a vendégek poharába.

- A csapolt sört a közhiedelemmel ellentétben nem lehet vizezni, ám a vendég nyilván nem tudja leellenőrizni, hogy valójában mit kap, és bár a sörszakértők jóval többen vannak, mint a borosok (erről majd mindjárt), mégis ritkán mernek szólni, hiszen félnek attól, hogy tulajdonképpen az ő ízlelőbimbóikban van a hiba.

És az előbb említett boros technika. - A legmerészebb történet mindenképp az volt, mikor egy vendégünk egy 24 ezer forintos, minőségi pincéből származó fehérbort rendelt. Ekkortájt már rég nem tartottunk ilyet, ám az üvege még megvolt, így szemrebbenés nélkül vittük ki a jóval gyengébb minőségű egy-két ezer forintos italt. A vendég megszagolta, megkóstolta, de semmi nem tűnt fel neki, büszkén itatta partnerével a "minőségi" nedűt - ezt már az egyik pincértől halljuk, aki egy elegáns szálloda éttermében tanulta meg a gasztrosimlizés aranyszabályait. - Egy alkalommal elfogyott a rosé, mi pedig tanácstalanul álltunk, nem tudtuk, mi tévők legyünk. A főnököm azonban percek alatt megoldotta a problémát, fehér és vörösbort öntött össze, a szín stimmelt, a vendég itt sem tapasztalt semmi különlegeset.

Szintén régi, bevált trükk, hogy a pincérek az üres mentesvizes üvegekbe csapvizet engednek, és azt szolgálják fel az asztaltársaságoknak. - A Vas megyei csapvíz ráadásul tényleg finom, több száz ilyen eset volt, soha senkinek nem tűnt fel, mi történt – állítja forrásunk. Régesrégi trükk, hogy a kupaknyitó és a kupak közé egy érmét tesznek, hogy a nyitás nyoma ne látszódjék az üveget záró fémdarabon.

Illusztráció: Unger Tamás

A lehúzásos történeteket hosszasan lehetne sorolni, kezdve azzal, hogyan kerül a minőségi röviditalos üvegbe a kommersz, hogy lesz több ezer forintos díjnyertes ital az otthonról hozott házipálinka, vagy éppen miként spórolják ki a koktélokból az alkoholt. A különböző hatóságok folyamatosan ellenőrzik az éttermeket, ám mint tudjuk, a népi leleményesség nem ismer határokat. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy olvasóinknak van-e hasonló élményük, éppen ezért kérjük, írják meg történeteiket nekünk!