Megemlékeztek vitéz Both Béláról Szombathelyen

Az egyházi szertartást Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség helynöke celebrálta. Both Béla sírja mellett így fogalmazott: „Szombathely és Vas megye képzeletbeli diadalegén Both Béla is örökké tündököl, mint a csillagok."

Horváth Lajos, a Honvédelmi Minisztérium főtanácsosa beszédében felidézte az 1921-ben született Both Béla életének fontos állomásait. Both az érettségi után jelentkezett a Ludovikára, 1944-ben Horthy Miklós avatta tisztté. Hamarosan a frontra került, megsebesült, de csapatánál maradt. A háború lezárását követően, 1945 májusában Bécsből tartott volna hazafelé, de a szovjetek nem engedték. Két évet töltött hadifogságban, majd mikor végre visszatérhetett hazájába, a kommunisták letartóztatták. Öt évre vitték el a recski táborba, ítélet nélkül. Egy nappal azután, hogy visszamenőlegesen elítélték, elengedték.

Ezt követően éveken át cssegédmunkásként dolgozott, majd agronómusként helyezkedett el, nyugdíjazásáig.

A rendszerváltás után aktív közéleti szerepet vállalt, megszervezte a Honvéd Hagyományőrző Egyesületet és a Recski Szövetség Nyugat-Dunántúli szervezetét, és 4700 politikailag meghurcolt ember rehabilitációját kezdeményezte. 1999-ben dandártábornokká nevezték ki.

A megemlékezést követően városi és megyei vezetők, fegyveres testületek tagjai és Both Béla-emlékdíjasok koszorúzták meg síremlékét.