Melyik vasi település a bakancsos turizmus és a teke mini fellegvára?

A községnek ma már csak 129 állandó lakosa van, közigazgatásilag hatodmagával a molnaszecsődi közös önkormányzati hivatalhoz tartozik. Az átszervezés előtt „csak” öten voltak a körjegyzőségben, ezzel az öt szomszédos faluval továbbra is fenntartják a jó együttműködést. Bár van Nagymizdón is hivatalépület, ügyeket intézni legközelebb Szarvaskenden lehet. A közigazgatásinál is nagyobb érvágást jelentett a falu számára az egyházi átszervezés. A szarvaskendi plébánia megszüntetésével a falut a 13 kilométerre levő gersekaráti plébániához csatolták. Azóta a helyi Szent Anna-templomban csak 2-3 hetente mondanak misét, még az egyházi ünnepek is központosítottak. Az átszervezés egyértelműen a hitélet rovására ment. Aki templomba akar menni, az is a közelebbi Nádasdot vagy Körmendet választja.

A közműellátottság majdnem teljes a településen, az egyetlen, ami még nagyon hiányzik, a szennyvízcsatorna. Ahogy Körmend felől beérkezünk a faluba, „eladó” táblával ellátott megszűnt üzlet árulkodik: az infrastruktúra nem a legjobb errefelé.

– Ez az üzlet már a kilencvenes évek óta elhagyott, és most január elsejével bezárt a helyette létesített kisbolt is – számol be Hittigné Katz Éva polgármester. – Ez azonban nem okoz gondot, a mozgóárusok jól ellátnak minket minden alapvető élelmiszerrel. Iskolásaink jellemzően Körmendre járnak, az óvodásokat Körmendre, Molnaszecsődre, Nádasdra hordja busszal a falugondnok. Munkalehetőség és nagyobb vállalkozás sem akad a faluban: aki dolgozni akar, az vagy ingázik, vagy elköltözik. Néhányan mezőgazdasági tevékenységből élnek, a baj csak az, hogy a termőföld nem túl jó minőségű ezen a környéken. Pár háznál tartanak szarvasmarhát.

Megtudjuk: a hatvanas években még háromszor ennyien laktak a településen. Mégsem mondhatjuk azt, hogy a lakosságszám fokozatosan csökken: az utóbbi 8-10 évben kedvező fordulat állt be: több a kisgyerek, több fiatal család dönt úgy, hogy helyben marad, itt építkezik.

– A fő célunk az, hogy megállítsuk az elvándorlást – magyarázza Tompa István, a művelődési ház vezetője. – Ehhez okvetlenül szükséges, hogy olyan programokat vezessünk be, amelyek a gyermekek, fiatalok számára is vonzóvá teszik a falunkat. Az első lépéseket már megtettük. Nagy sikerrel működnek a gyermek kézműves és az aerobik foglalkozások. A jobb szervezői összefogás érdekében megalakítottuk a faluszépítő egyesületet, most várunk a bejegyzésre. A másik fontos lépés a létesítmény felújítása lenne. A kultúrházunk a hatvanas években épült, beszakad a padozat, cserépkályhával fűtünk. Pályázatot adtunk be egy komplett, 35 milliós felújításra, reméljük, sikerrel járunk. Ha ez megvalósul, a ház igazi közösségi színtérként működhet majd, a meglévő könyvtárral, a nemrég létesített játszótérrel.

Van azért egy része az intézménynek, ami szép állapotú – mutatják büszkén vendéglátóink. Ez a tetőtérben 2008-ban átadott turistaszállás. Az egyszerű, de csinos szobákban 17 embert tudnak elhelyezni. Adódik is rá igény: a túraútvonalakon rendszeresen érkeznek a kisebb-nagyobb bakancsosturista-csoportok. Meleg étkezési lehetőség nincs ugyan a faluban, de ha valaki igényli, megoldják Körmendről, a közétkeztetés keretében.

Nem lenne teljes a kép Nagymizdóról, ha nem szólnánk a tekeszakosztályról. A törpe falu csapata az idén – már nem először – újra nyert az NB II-ben, így szeptembertől az NB I-es bajnokságban indulhatnak. István, aki egyben a tekeszakosztály vezetője is, szívesen osztja meg velünk, hogy hogyan lett a település a teke fellegvára.

- A hatvanas években egy Erdélyből származó tanító, Finna László honosította meg a tekét Nagymizdón. Tekézőt is építettek akkor, társadalmi munkában. A létesítményt 1994-ben az önkormányzat felújíttatta, automatizálta. Ekkor alakult újjá a csapat is, amit az első évben a megyei I. osztályban indítottunk. Tizenegy év után felkerültünk az NB III-ba, majd 2 év után az NB II-be és a 3. évben az NB I-be! Hogy ez minek köszönhető? Egy időben itt minden iskoláskorú gyerek tekézett, és a sportág szeretete a leszármazottaikban is megmaradt. Büszkék lehetünk rá, hogy a 11 csapattagból nyolcan nagymizdóiak. Hetente kétszer edzünk, a hét végén versenyzünk – de emellett is jó közösség vagyunk, különböző rendezvényeket szervezünk. A faluból sokan büszkék a kis csapatra, akik messze viszik Nagymizdó hírét.