Menekülteket fogadtak be a körmendi plébánián

Fáznak a körmendi tábor lakói a sátrakban, a plébános most befogadta őket. Kilátástalan helyzetükről meséltek nekünk a menekültek.

Németh Zoltán, a körmendi Szent Erzsébet-templom plébánosa, menekülteket fogadott be a plébánia közösségi házába. A sátrakból kialakított menekülttábor lakói a téli hideg miatt kértek segítséget a plébánostól még december 13-án. A Szombathelyi Egyházmegye kormányzója, Császár István kérdésünkre elmondta, jelezték neki, hogy nehéz körülmények között élnek a körmendi befogadó tábor lakói, ezért ő felhívta Németh Zoltán plébánost, hogy megkérdezze, mit tud a körmendi helyzetről, hiszen a plébános már korábban is segítette a migránsokat.

Miután kiderült, hogy a tábor lakói sátrakban laknak, a fűtés nehézkes, és az ott élők fáznak, a plébános azonnal cselekedett: felajánlotta nekik a plébánia épületét.

Kilátástalanság

Németh Zoltán az üggyel kapcsolatban csütörtökre ígért hivatalos közleményt, viszont három menekülttel és a gondjukat viselő szerzetesnővel sikerült beszélnünk. Az iraki Abdul, a kameruni Thomas, és a szintén iraki Ali (a menekültek védelme érdekében cikkünkben a nyilatkozók nem saját nevükön szerepelnek) abban a pillanatban, ahogy belépünk a plébánia épületén és elmondjuk jövetelünk célját, örömmel fogadnak. Szőlőlét kapunk és egyből leültetnek minket az otthonossá varázsolt konyhában. Mielőtt azonban elmesélnénk történetüket, ismerkedjenek meg Sári Gabriellával, aki a Szent Egyed Közösség szerzeteseként viseli gondját a menekülteknek.

Sári Gabriella festő-restaurátor, utolsó munkája éppen a szombathelyi székesegyházban található Madonna-kápolna freskóinak restaurálása volt tavaly. Miután átadták a megújult kápolnát, új munkát már nem vállalt, mivel úgy érezte, a menekültek között van a helye. Az ok egyszerű: Sári Gabriella Szíriában is dolgozott restaurátorként két hónapot. Ő attól fogva egészen másként tekint a menekültekre, mint az, aki nem volt ott.

Sokan csak fenyegető tömeget látnak a migránsokban, ő azonban az embert - meséli. A közelmúltig, a bicskei menekülttáborban dolgozott, amikor is minden előzetes figyelmeztetés nélkül közölték a menekültekkel, hogy másik táborba szállítják őket. Sokként érte őket a hír. Az amúgy szakács végzettségű 19 éves Abdul éppen főzött volna valamit, amikor kiderült, mennie kell neki is. Őt Körmendre hozták. Sári Gabriella ekkor megígérte, hogy amint módja nyílik rá, őt és összes barátját meglátogatja. Először Körmendre jött. Ugyan a táborba nem engedték be, de értesült róla, hogy milyen körülmények vannak odabent.

A sátorban hideg van, mivel a szél átfúj rajta. A sátorban álló vaskályhát óránként kell fűteni, már ha van fa, mert múltkor például az is elfogyott, és a menekültek a környező bokrokról törtek ágakat, hogy meg ne fagyjanak. A legrosszabb azonban talán mégsem a hideg, hanem a tehetetlenség, az, hogy a menekültek tétlenségre vannak kárhoztatva - mondta el Sári Gabriella.

Másképp látja a hivatal

Kíváncsiak voltunk, hogy vajon a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal hogyan vélekedik a kialakult helyzetről. Egészen máshogyan, ezért a hivatal sajtóosztálya által küldött választ változtatás nélkül közöljük: „A Körmendi Ideiglenes Befogadó Állomáson 2016. december 14-én hat órakor 22 fő tartózkodott, a létszám folyamatosan változik. A menedékkérőket a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal fatüzelésű kályhákkal fűthető sátrakban helyezi el, azok belülről béleltek, a kérelmezők számára hálózsák és takaró is rendelkezésre áll. A tábor területén fűtött szaniter és fűtött étkező konténerek is találhatóak.

Utóbbiakat a menedékkérők napközben a szabadidő hasznos eltöltésére is használhatják. A sátrakban a hőmérsékletet nem mérik. A körülmények lényegében azonosak más európai államokban biztosított körülményekkel."

Öngyilkosságon is gondolkodott

A három menekült, aki ekkor már a teát főzte nekünk, arra a kérdésre, hogy hogyan érzik magukat Körmenden, azt felelte: - Itt a plébánián jól, de a tábor az nagyon rossz. Esténként azonban ennek ellenére szinte mindenki visszaszivárog a táborba, mivel a rossz körülmények dacára ott van wifi, ami nekik létszükséglet, hiszen így tartják a kapcsolatot a családjukkal.

Már akinek van. Abdulnak van. Édesanyja Irakban, édesapja legális munkavállalóként Angliában él. Ő két évvel ezelőtt, 17 évesen hagyta el Irakot, mert nem akart meghalni. A fiatal fiúknak ugyanis így vagy úgy, de mindenképpen harcolniuk kell. Ő nem akart, ezért elment Angliába, ahol egy évig élt, míg kiutasították az országból. Visszatoloncolták Magyarországra, mivel itt vettek tőle ujjlenyomatot.

Mint mesélte, ő már nem akar tovább menni, ha akart volna, régen megtehette volna. Akárcsak társai, a négy illetve öt hónapja a körmendi táborban élő Thomas és Ali, csakhogy letelepedési kérelmüket rendre elutasítják. Bár nem látszik rajtuk, nagyon el vannak keseredve. Abdul többször gondolkodott már az öngyilkosságon is - tudtuk meg Sári Gabriellától. Most, a körülményekhez képest jól van, akárcsak társai, akik mind Németh Zoltán plébános vendégszeretetét élvezik. Akár mind a 22-en jöhetnek és egyfajta nappali melegedőnek használhatják a plébánia épületét.

Főzhetnek, beszélgethetnek, és ami talán a legfontosabb, embernek érezhetik magukat.