Mi a helyes, mi a sértő: fogyatékos, vak vagy világtalan? - Horváth Nikoletta az Év Embere

Azt hiszem, mi, felnőttek szeretjük a dolgokat pontosan meghatározni, szőrmentén végigtapogatni, és definíciókkal körbebástyázni. Mindennek legyen neve, meghatározása, kifejezése. Az állapotleírás különösen sarkalatos pontja ennek a „nevezzük nevén a gyereket” szindrómának. De mi a helyes, mondjuk az én esetemben? Fogyatékos, vak, esetleg világtalan?

A túlfinomkodó társadalom rémszüleménye a „világtalan”, mint meghatározás. Rettenetes. Lehet, hogy csak nekem, mivel engem illetnek vele, de kiráz tőle a hideg. Attól meg különösen, hogy ez a jelző az irodalmi nyelvbe is beépült, mint udvarias, intelligens szinonimája a „nem látás”-nak. „Azt azért mégsem lehet mondani, hogy vak ” - vallják sokan. „Az olyan sértő!”

De miért is? Ez az igazság! Ha valaki megsértődik azon, hogy vaknak, siketnek vagy mozgássérültnek mondják, akkor valószínűleg az illető még nem fogadta el a keresztjét, és ez nem a beszélgetőpartner hibája. De aki saját magában már lebokszolta az élet adta sallereket, az teljesen normálisan fogja fogadni ezeket a kifejezéseket.

Horváth Nikoletta az Év Embere. Fotó: Tímár Gergely

A világtalan azonban sok kérdést vet fel bennem. Miért is lennék én világtalan? Csak azért, mert nem vakít el a 21. század reflektorfényes, csilivili, sokszor íriszt kiégető látványa? Attól még érzek, sőt néha talán többet is, mint amennyit szeretnék. Tapintok lelkeket, szíveket, rezgéseket. Olykor hatalmas távolságokból is. Lehet, hogy nem látom a zöldségesnél az érett pirosságban kicsattanó málnát, de érzem az illatát, sőt otthon, a széken falatozva az íze a legnagyobb ajándék. Akkor tehát miért is vagyok „világtalan”?

Nem kell túltörpölni a dolgokat. Mondjuk ki azt, ami igaz. Vak, siket, fogyatékkal élő, mozgássérült stb. Az már csak hab a tortán, hogy a fentieket az élet más területeire is ráhúzhatjuk. Mert folyton definiálunk, elemzünk, analizálunk. A kapcsolatainkban, a barátságainkban, a viszonyainkban, és iszonyainkban egyaránt. Könnyebb volna kimondani azt, ami a valóság. Kimondani, megbeszélni, átrágni: közösen. A kooperáció csodálatos találmány, érdemes kipróbálni. A szavaink pedig megoldják, nem csak a nyelveket, hanem az élet alkotta gordiuszi csomókat is, ha szívből jönnek