Miért a Don Bosco-tábor volt a legnépszerűbb Szombathelyen?

Ezt a tábort már lassan negyed évszázada vehetik igénybe a nyári szünidő alatt a vasi megyeszékhelyen és annak környékén élők; hét évvel ezelőtt azonban még alapos felkészülést igényelt, hogy meglegyen a befogadható létszám.

- Ebben az évben a jelentkezés kezdetétől számított néhány órán belül már szinte telt házunk volt, de fenntartottunk néhány helyet azoknak is, akiknek igazán szükséges itt lenniük – tájékoztatott Csány Péter, a Szent Kvirin Szalézi Rendház igazgatója és a plébánia vezetője, plébános. Örömmel tette hozzá, hogy most (a tervezett 130 helyett) 170 gyermek játszik odakint az udvaron: még a szomszédos Brenner János Nevelési Központ fél udvarát is megkapták – elvégre a cél közös. A táborozók összetétele egyébként igen változatos mind a korosztályt, mind a szociális környezetet tekintve – monda el Csány Péter. Vannak első osztályosok, de a legidősebb nebuló 16 esztendős; vannak gyermekvédelmi oltalom alatt állók a táborozók közt, de sokan vannak olyanok is, akiknek a szülei a táborozás költségeit nem tudták volna kifizetni.

Úgy láttuk, hogy mindenki megtalálta a neki épp megfelelő játékot az udvaron, illetve a rendházban: rollereztek, futballoztak, sakkoztak, kosárlabdáztak, kvízjátékban jeleskedtek, trambulinon ugrabugráltak, vagy épp a mesekuckóba mentek a kicsik és nagyok. Az önkéntes animátorok igyekeznek valamilyen játékba bevonni mindenkit – hiszen mindegyik gyerek jó valamiben. („A szeretet leleményes: mindig tud mit dicsérni." - Bosco Szent János)

- A túl sok program nem jó, kell a gyerekeknek a képzés is, de attól még a játék a lényeg; bár ezt nem szoktuk kötelezővé tenni, inkább motiválni szeretnénk őket. Megtaláljuk, felfedezzük együtt, hogy ő miben jeleskedik, így sikerélményekkel gazdagodva mehet haza este mindegyikük – mondta el a plébános. A gyermeki önazonosságot - „szabadon lehetek, aki vagyok" - helyezik a központba.

A hely szelleméhez hűen reggel – igaz, a korai játékot követően, de – vidám imával indul a nap. Ezt követően viszont nem lehet megállapítani, hogy ez egy vallásos tábor: nincs kötelező mise naponta, nem vallásos játékok dömpingjével árasztják el a fiatalokat. Igaz, azért egyetlen egyen részt kell venniük a táborozóknak, de ez is jól előkészített, mindenkit magával ragadó mise – pénteken vár rájuk. Emellett még egy kötelező dolog van: a tábor végi gálaműsor. Amikor boldogok a gyerekek, mert megmutathatják, hogy milyen jók valamiben – és boldogok a szülők, akik boldognak látják a gyermekeiket.

- Mi ezt Istenért csináljuk, a gyermekközpontú Don Bosco Szent János szellemében: minden napnak van egy mottója, tegnap a kibékülést tanultuk, ma a vidámságot, holnap az öröm kerül a központba – árulta el a szellemiség lényegét, a különleges lelkiség mozgatórugóját Csány Péter. A plébános hozzátette, hogy maga a gyermek (és a szülő) a legjobb hirdetője a tábornak: ha ők azt mondják, fantasztikusan érzik itt magukat – ez eljut egyre több családhoz, akik a jó hírnevük miatt szintén szívesen bízzák rájuk a gyerekeket.