A nagy kenyérteszt - Mindenki másfajta kenyeret szeret

Miután augusztus 20-a nemcsak az államalapítás, de az új kenyér ünnepe is, ezúttal úgy gondoltuk, kenyértörésre visszük a dolgot, és leteszteljük a szombathelyi kenyereket. A megyeszékhelyen számos pékség van, és mindegyikben kenyérfajták tucatjai találhatóak meg, ezért pár egyszerű szabály lefektetésével próbáltuk keretek közé szorítani a tesztelést. Csak belvárosi pékségek jöhetnek szóba, és a boltban kapható leghagyományosabb kenyeret választjuk. Hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, öt tesztalany már tud árnyalt képet adni a helyi kenyérharcról, ráadásul az utolsó pillanatban befutott egy kemencében sült házikenyér is. Nem lett volna korrekt azonban, ha a nagy-üzemi kenyerekkel egy hosszú órákig készülő házi kenyeret is versenyeztetünk, így azt végül csak versenyen kívül kóstoltuk meg. Miután kenyeret kóstolni sokkal bonyolultabb, mint folyékony társát, a sört (hiszen az kiváló magában is) a teszthez beszereztünk kacsazsírt és paprikát is. Végül a Zalaco, a Berari, a Lipóti, a Maci és a Kanizsai pékség fehér kenyereit választottuk, azaz csak majdnem, mivel a Kanizsai pékségben csak félbarnát kaptunk, erről persze a tesztalanyok mit sem tudtak, azonban ennek a ténynek később még jelentősége lett. Kollégáink önként, ebéd után vállalták a megmérettetést, amit ezúton is köszönünk nekik, hiszen nem könnyű hat szelet zsíros deszkát délután kettőkor betermelni. Természetesen a kenyerek címkéjét gondosan eltávolítottuk, nevük egészen a teszt végéig homályban maradt. A semmitmondó számokból lehetetlen volt kitalálni, melyik kenyér melyik pékség kemencéjéből bukkant elő.Még mielőtt nekiestünk volna a kenyérhalomnak, szaglással és tapintással a lehető leghozzáértőbb módon megállapítottunk ezt-azt a kenyerekről.

Van, aki imádja a kenyér csücskét, más ki nem állhatja, az egyik a kenyér héját szereti, a másik meg a belsejét Fotó: Budai Dávid

Leginkább azt, hogy nagyjából ugyanolyan az összesnek a kérge, tapintása, illata, sőt, később kiderült, íze is. Akadtak azért különbségek. Volt, aki a négyest sótlannak, más íztelennek érezte. Élesztőszagot is érezni véltünk és a tésztát is levegősnek éreztük, mások pedig a ropogós kérget hiányolták. Abban megegyeztünk, hogy ez a kenyér üt el a legjobban a többitől. Egyikünknek viszont éppen ez a kenyér ízlett a legjobban. Egyöntetű vélemény szerint a kettes számú versenyzőnek volt a legjobb a héja, viszont ezt a kenyeret volt, aki keletlennek, más túl tömöttnek találta. A hármasban mellékízt vélt felfedezni egyikőnk, másnak meg nagyon ízlett. A házi kenyértől (persze csak versenyen kívül) mindenki el volt ájulva. Egyikünk szerint a legnagyobb erőssége a kemencés íze volt, más a kemény kérget kifogásolta, megint más pizzatésztás ízt vélt benne felfedezni. A házi azonban nem játszott. Így végül hárman szavaztunk a kettesre, egyikünk pedig az egyes versenyzőt mondta ki győztesnek. Nyilvánosságra is csak ennek a két pékségnek a nevét hozzuk. Az első lett a kakukktojás, a Kanizsai pékség félbarnája, második pedig a Lipóti pékség kenyere.

Ahogyan a kenyértesztből is kiderült, egészen különböző módon érezzük az ízeket, de az talán elmondható, hogy a félbarna kenyerek térhódítása igenis ízlésformálónak bizonyult. Mint ahogyan a rögtönzött mini közvélemény-kutatásból kiderült, van, aki fél kiló esetén direkt a félkilós kiszerelést keresi és fel is szeletelteti, más ellenkezőleg a kilós felét kéri, és nem kér szeletelést. Amit senki nem szeret, az az előrecsomagolt változat. Sokaknak bejön a korpáskenyér és az olyan, amiben magok vannak, míg mások ezekre gondolni sem tudnak.

A kenyértesztelő csapat, balról  jobbra: Pintér Viktória, Tersztyánszky   Krisztina, Sebestyénné Benkő  Andrea, Vadas Krisztina Fotó: Budai Dávid

Legtöbbünknél első helyen állnak a teljes kiőrlésű kenyerek, mások a félbarnát veszik. Van, aki a nejlonzacskós tárolásra, más pedig a konyharuhásra esküszik és a fagyasztásos-mikrós módszerben is hiszünk páran. Kiderült, a többség már nem készít zsemlemorzsát, mások viszont ma is lelkesen darálják a száraz kenyeret. Van, aki imádja a kenyér csücskét, más ki nem állhatja, az egyik a kenyér héját szereti, a másik meg a belsejét. Nem lehet igazságot tenni és persze nem is kell.

Ha pedig mindenben magunk szeretjük intézni az ügyeinket, süthetünk magunk is kenyeret, még csak búbos kemence sem kell hozzá, akár a hagyományos sütőben is megpróbálkozhatunk vele, de a piac amúgy is tele van kenyérsütőgépekkel, ezek átlagára 30 ezer forint körül van. Akik rászánják otthon azt a körülbelül három órát, amennyi időbe a kenyérsütés kerül, esküsznek rá, hogy olcsóbb és finomabb is, mint a bolti. Igaz, mások állítják, csak az utóbbi igaz, olcsóbbnak azonban nem nevezhető, és ha a ráfordított időt is hozzászámoljuk, akkor már végképp nem éri meg bajlódni vele. Persze a kenyérsütés jó móka, így egy próbát meg mindenképpen megér.