Mindvégig hittek a szabadságban - Az 1956-os forradalom áldozataira emlékeztek megyeszerte

A megyeszékhelyen, Körmenden és Szentgotthárdon is megemlékeztek a forradalom leverésének hatvanadik évfordulójáról. A Szombathelyi Törvényszék dísztermében 13 órakor dr. Kahler Frigyes nyugalmazott kollégiumvezető, történész tartott előadást: A forradalom leverése. Bírák a megtorlásban és bírák mint áldozatok címmel.

A Szombathelyi Törvényszéken is koszorúztak november 4-én Fotó: Unger Tamás

Az előadást követően a jelenlévők megkoszorúzták dr. Augusztinovicz István, dr. Szenkovits Tibor és dr. Unger József bírák emléktábláját a törvényszék aulájában.

Több mint egy évtizedes hagyomány, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének évfordulóján mécsesekkel és fáklyákkal vonulnak a szombathelyiek a Fő téri Szentháromság-szobortól az evangélikus templomig. A szombathelyi Honderű Asztaltársaság Egyesület először 12 évvel ezelőtt, 2004-ben szervezett fáklyás felvonulást, tudtuk meg dr. Timár Pétertől, az egyesület elnökétől, aki elárulta, nem véletlen, hogy az evangélikus templomba vonul át az emlékező tömeg, hiszen annak idején a templomkert sok mártír emléktábláját fogadta be. Most, a hatvanéves évfordulón mintegy félszázan gyűltek össze, hogy megemlékezzenek a vérbe fojtott forradalomról, az emlékezők között volt Koczka Tibor és Illés Károly szombathelyi alpolgármesterek is.

A fáklyák fényében lassan vonuló tömeg az evangélikus templomban megkoszorúzta az elesettek emléktábláját és meghallgatta a megemlékezés szónokát, aki ezúttal a nyolcvan esztendős dr. Láng Gusztáv József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus volt. A Berzsenyi Dániel Főiskola magyar tanszékének egykori vezetője nemrégiben megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést is. A professzor Szatmárnémetiben végezte a középiskolát, majd Kolozsváron szerzett magyar szakos tanári diplomát a Bolyai Tudományegyetemen 1958-ban. Az 56-os forradalmat is itt, Kolozsváron élte meg, mindössze húszévesen. - A hatvan évvel ezelőtti forradalom nem csupán magyar, hanem Kárpát-medencei összmagyar forradalom is volt - emelte ki Láng Gusztáv. - A vérbe fojtott szabadságharc rengeteg áldozattal járt a határ másik oldalán is, ugyanis a diktatúra sokakkal kíméletlenül leszámolt az 56-os forradalom ürügyén. A határon túl élő magyar kisebbség komoly véráldozatot fizetett azért, mert szolidáris volt a pesti megmozdulásokkal. Annak ellenére, hogy a határ túloldalán csak tüntetések és reformkísérletek voltak, de fegyveres ellenállás nem, a román hatóságok nagyon kíméletlenül jártak el. Az 1956-os forradalommal összefüggésben nem kevesebb mint hatvan végrehajtott kivégzésről tudni, de ennél valószínűleg több történt, ugyanis Romániában a kegyetlenkedéseket inkább titkolták, nem úgy, mint Magyarországon, ahol ellenkezőleg, a megfélemlítés volt a cél - mondta Láng Gusztáv.

Nem csupán a forradalom kitörésének híre jutott el hozzájuk, de annak előzményeivel is tisztában voltak, hiszen a proletár internacionalizmus jegyében a magyar lapok eljutottak hozzájuk, és persze rádiót is hallgattak. Így történhetett, hogy Láng Gusztáv és évfolyamtársai november 5-én - vagyis éppen hatvan évvel ezelőtt - gyászszalaggal a karjukon mentek be órára. Mikor kérdezte tanáruk, ki halt meg, elmondták, a Magyarországon elhunyt egyetemista társaikat gyászolják. Láng Gusztáv ünnepi beszédében párhuzamot vont március 15-e és október 23-a között. Ahogyan 56 esetében november 4-e, úgy 48-ban a világosi fegyverletétel és az aradi vértanúk kivégzése jelentette a véget, viszont ez a vég mindkét esetben magában hordozta a katarzis lehetőségét. Az emberek hittek a szabadságban, és nem adták fel ezt a hitet akkor sem, amikor az önkényuralom azt hitte, hogy feladták, csak hallgattak róla. Az azonban kétségtelen, hogy a hatvan évvel ezelőtti november 4-e a katasztrófa pillanata volt.

Megemlékezéseket tartottak a Jobbik Magyarországért Mozgalom helyi alapszervezetei is. Körmenden 17 órakor az országzászlónál, míg Szentgotthárdon 18.30-kor a zeneiskola előtt gyűltek össze az emlékezők.