Hírek

2016.07.30. 08:16

Mint vatikáni kémet vitték a vorkutai bányába

Miközben Szentgotthárdról hiányzott egy családból, Kárpátalját gazdagabbá tette jelenlétével, tevékenységével Galambos József plébános, akire ma is szeretettel emlékeznek az ott élők. Önként ment az országnak arra a részére szolgálni, miután a terület határhoz közel eső délnyugati sávját 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz.

Merklin Tímea

A Galambos magyarosított vezetéknév, négy gyereket anyakönyveztek így: Annát, Irmát, Terézt, és Józsefet. Édesapjukat még Tonweber Józsefnek hívták, ez áll felvésve Szentgotthárdon, a Vörösmarty Mihály Gimnáziummal szemben álló emlékművön, amit az első világháború hősi halottjainak tiszteletére emeltek. Az édesanya, Frieser Anna három és egy megszülető gyermekkel maradt egyedül 1914-ben. Harminc évvel élte túl a férjét, sikerült felnevelni az apróságokat. Anna tanítónő lett, Teréz nagycsaládos feleség, anya, József pedig pap, aki után Irma elment Kárpátaljára, hogy házvezetőnőként segítse az életét.

Galambos József Szegeden és Budapesten végzett teológiát, 1939-ben szentelték pappá. Pusztadoboson, Nagyecseden Beregszászon volt káplán.

Még együtt a Galambos család Szentgotthárdon (a második világháború előtt)

- 1942-ben bízták meg a benei plébánia megszervezésével, vezetésével, itt kapott plébánosi rangot. Ő volt az első helyben lakó pap. Nagyon szerették a faluban, mert sokat foglalkozott az emberekkel, az iskolával. Nemcsak hitoktatást, hanem szabadidős szórakozást, társasjátékot is szervezett a fiataloknak. Sikerült szereznie egy rádiót, amit együtt hallgattak. 1944-ben tudott saját házat venni, amiben ifjúsági ház is működött. A házába aztán beköltöztették a milíciát, ő meg családoknál húzta meg magát - ezt már Varga Erzsébet, a kárpátaljai Bene egyházközségének hitoktatója meséli. - A szüleim is személyesen ismerték őt, én is, 1972-ben nála voltam elsőáldozó.

Bemegyünk az erős liliomillatú, virágokkal díszített, benei katolikus templomba, aminek a falán a helyiek emléktáblát avattak tiszteletére, ezzel a felirattal: „Ebben a templomban szolgálta Istent és a népet Galambos József plébános, kormányzói vikárius. 1913-1985.”

Varga Erzsébet tovább mesél: - A templomnak van egy könyve, a Historia Domus, amibe Galambos tisztelendő úr minden említésre méltó eseményt leírt. Elolvastam az egészet, mielőtt be kellett adni az elöljáróságra, érdekes, élvezetes olvasmány volt. Emlékszem a püspök bejegyzésére, amit Galambos atya szövegeihez fűzött: „lélekkel írott könyv”. 1948-ig volt itt Benében, aztán elvitték kényszermunkatáborba. A Historia Domusban erről ennyit írt: „Hosszú tanulmányi kiránduláson vettem részt.” Mikor visszajött a lágerből, Újlakról járt át ide hozzánk. 1972-ben került Husztra, sokan mentek hozzá Benéből havonta egyszer gyónni, áldozni. Testvérével, Irmuskával lakott itt, együtt vannak eltemetve Huszton, közös sírban. Példakép volt. Úgy emlékszünk rá, erős kézzel, szigorúan, de szeretettel kormányozta a falut.

Életének benei szakaszáról tudjuk még, hogy 1944-ben, a szovjet bevonulás után rendszeresen látogatta a faluban létrehozott, ideiglenes hadifogolytábor 72 magyar lakóját, leveleket, üzeneteket hozott-vitt, hogy ne szakadjon meg a hozzátartozókkal való kapcsolat.

Hogy miért vitték őt is kényszermunkára Szibériába, mint akkoriban sok-sok embert? 1948-ban, az egyházellenes intézkedések kiterjedésével házkutatást tartottak nála, és a könyvei között találtak egy képet XII. Pius pápáról. Ez elég volt ahhoz, hogy a Vatikán kémjének minősítsék, és ilyen alapon letartóztatták, 25 év kényszermunkára ítélték. Szibéria egyik legkeményebb bányavidékére, a Komi Köztársaságban található Vorkutára került, ami a lágerek között az egyik legkegyetlenebb volt. A bányába küldték a vékony, magas fiatalembert, vájárként dolgozott. A kemény munkát a téli mínusz 40-50 fokos hidegek is nehezítették, a rövid nyarakon mindössze 11-15 fokos meleg volt. A Vorkutát szintén megjárt, Győr-Sopron megyei Vadosfán élt Böröcz Sándor evangélikus lelkész meséli a „Kiáltás a mélyből” című dokumentumfilmben, miért nem fázott a szovjet mínusz 40-ben senki. Mert az izzadt kabát azonnal a rab hátára fagyott, és az védte a hideg széltől. Tőle tudjuk azt is, milyen volt a fél méter magas vájatokban háton fekve dolgozni. Őt is 1948-ban ítélték el, hat és fél évet robotolt a szénbányákban. Galambos József nyolc éven át volt rabtársainak biztatója. Eleget téve papi hivatásának igyekezett tartani bennük a lelket. Szentgotthárdi testvére, Teréz őrizte meg a hazaküldött fotókat: a barakkban egy felfordított ládát terítettek le kendővel, amellett ülve mondott misét, és olvasott fel kicsi imakönyvéből, amit magánál hordott.

Gerhardt József kovácsmester és templomi órafelhúzó a szentgotthárdi születésű, Kárpátalján élt, Huszton eltemetett pap és Irma nevű testvére közös sírjánál mesél

Sztálin halála után politikai és társadalmi enyhülés következett, tömegesen kaptak a rabok amnesztiát, hamarosan Galambos József is szabadult az 1956 tavaszán felszámolt lágerből, paptársával, Ortutay Elemérrel együtt. Visszatért Benébe, a „jó” faluba. 1948 után Tiszaújlakon, Aknaszlatinán és Huszton szolgált, rögzítették, hogy sok gyermeket bérmált. Köztük Gerhardt József kovácsmester és ideiglenes templomi órafelhúzó édesapját, őt magát, a fiút pedig - ahogy éveinek számából (33) sejthető - keresztelte.

Gerhardt József állt készen arra Huszton, miután Galambos József sírját keresni kezdtük, hogy megmutassa nekünk a római katolikus templomot, ahol szolgált, elvigyen minket a temetőbe a nyughelyéhez. A huszti emberek szájról szájra adták a hírt, hogy az 1985-ben elhunyt tisztelendő után érdeklődnek rokonok Magyarországról: a nyugati határszélen élt Teréz nevű testvérének unokái. Így kapta a feladatot Gerhardt József az atyától, igyekezett is szépen teljesíteni. A temetőben elárulta, hogy pár órával előbb is kint járt az édesapjával, lekaszálták a füvet a sír körül, hogy gondozott képet mutasson, mire megérkezünk. Ott álltunk a kő előtt, amire ez volt írva: Galambos József esperes-plébános (1913-1985) és testvére, Irma (1911-1989). Ilyenkor érzi meg az ember, milyen mélyről jön - mint a sírás - a rátalálás öröme: a szentgotthárdi gyökerű családban visszakapta két onnan kiszakadt ember a helyét.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!