Mire költenék az 5 milliárdos lottónyereményt a vasi celebek?

Jordán Tamás: a színházból hozta a számait

Jordán Tamás életében még ennek is az Egyetemi Színpad az oka: Csokonai Vitéz Mihály híres-neves vígjátéka nyomán játssza meg a hatvanas évek közepe óta minden héten ugyanazt az öt számot. A várható hatalmas nyeremény nem hozza izgalomba: mérnökként tudja, hogy a telitalálat esélye minimális. Viszont a játékszenvedély a génjeiben van. De ha mégis megnyerné az ötmilliárdot, rengeteg áldozna kutyákra-macskákra, beteg gyerekekre – és persze a színházra.

Fotó: Unger Tamás

A Weöres Sándor Színház igazgatója gyerekkora óta játszik: „Anyai nagyapám a különböző kártyajátékokon kívül megtanított sakkozni, a másik nagymamámmal már snapszlizni tudtam ötéves koromban, a játékszenvedély a génjeimben benne van. Természetesen lottózom is – és a színház ebben is benne van.  A hatvanas évek elején-közepén  játszottuk az Egyetemi Színpadon Az özvegy Karnyónét, abban pedig a két főszereplő szeleburdi,  Lipitlotty és Tipptopp között van szó a megálmodott lottószámokról: 1, 2, 3, 20, 23. Amióta lottózom, ez van. Szerintem nem maradt ki hét, hogy ezeket a számokat meg ne játszanám.”

De Jordán Tamás mást is játszik: „A lóversenyes szakaszom körülbelül tíz évig tartott, nem volt olyan ügetőverseny – még egyetemista voltam, egyetemi színpados –, amelyiken kinn le lettem volna. Kedden reggel felkeltem, hogy megvegyem a turfot a szerdai versenyre, péntek reggel megvettem a szombatira. A lóversenytől a nagyközönség általában elborzad, hogy jaj, istenem, az maga a kénköves pokol. Pedig a lóversenyezők többsége a játékért játszik, kicsiben.  Én  sose kockáztattam. De a játékszenvedély bennem van, és a lóverseny hallatlan izgalom. És ha nyer az ember – már az ilyen mániákus, megszállott függőségben lévő játékos – akkor nem is az összeg a fontos. Az a fontos, hogy eltaláltam a befutót, vagy pláne a hármas befutót. Csurka nagyszerűen írja le a fogadó lélektanát: ha eltalálja, akkor azt érzi, hogy a Jóistennel szoros barátságban van. Esküszöm, hogy ezt érzi. Indul tizenegy ló, a két futam között van félóra szünet. Amikor először kimentem, szinte csalódott voltam: két perc alatt lefutják – mit csináljak a következő harminc percben? Később már nem volt elég félóra ahhoz, hogy alaposan átnézzem az esélyeket, az előző futások idejét, a lovak családfáját A következő a nagy titok: a félórás szünetben arra van idő, hogy mindegyik lónál elidőzzek egy picikét, latolgassam, hogy hátha ő nyer. Hátha a Kabala, hátha a Karvaly Amikor lefutják a versenyt, és bejön a győztes, akkor arra emlékszem, hogy hát én ezt tudtam, csak valami fatális hülyeség miatt mégse a nyertest játszottam meg. De a jó érzés megvan. És van más is: amióta létezik tipp-mix, azóta játszom, azt is kicsiben. Norvég másodosztályú meccsekre meg skót röplabdára is fogadok. Mindennap játszom valamennyit.”

Jordán Tamást a várható óriási lottónyeremény viszont nem mozgatja meg: „Mérnök vagyok, nagy barátságban a matematikával. Tudom, hogy a telitalálat esélye egy a 40 millióhoz. Nem gondolok arra, hogy nyerek. Mit csinálnék az ötmilliárddal? Inkognitóban szeretnék maradni, viszont szeretném nagyon jó célokra felhasználni azt a pénzt. A családtagoknak, a testvéreimnek, a barátaimnak kinyomoznám a számlaszámát, és mindenkinek átutalnék egy jókora összeget. Közben én is csodálkoznék: Gyerekek, kaptam százmilliót. Timis? Tóth Andris (a WSSz gazdasági vezetője) meg nem tudná, hogyan került a színház számlájára az az egymilliárd. Rengeteget áldoznék az állatokra – kutyákra, cicákra – és a beteg gyerekekre. Ilyesmiket csinálnék, ha enyém lenne a főnyeremény.”

Most pedig indul, hogy magára öltse jelmezét: mindjárt kezdődik a csütörtök esti Victor Hugo-előadás a Márkus Emília Teremben. A király mulat, Jordán Tamás játssza első számú udvaroncát,  Triboulet-t, aki a maga nemében szintén nagy játékos.

Nagy Jonathan: előre akarja látni a számokat

A szombathelyi bűvész ritkán lottózik, családja többi tagja viszont rendszeresen próbára teszi szerencséjét. Az elmúlt hetekben Jonathan nem töltött ki nyerő szelvényt, de a nagy nyeremény miatt lehet, hogy ezen a héten ő is beszáll a versenybe. A bűvész egyébként már fejleszti azt a képességét, hogy előre lássa a számokat. Mivel azonban van még hova fejlődnie, örülne, ha a héten még senki nem vinné el a lottóötöst. A nyereményből egyébként színházat alapítana, és „rengeteg illúziót” venne. Ezen kívül saját szálloda szerepel a listáján, és a világot is bejárná barátnőjével.

Pars Krisztián: 10-15 szelvénnyel játszik

-  Nagyon régóta lottózom, egyszer, még középiskolás koromban volt egy hármas találatom. Mindig több szelvénnyel játszom, ezekben a hetekben 10-15-tel is, még arra is figyelek, hogy milyen számokat húztak ki a közelmúltban – mondta a kalapácsvetés olimpiai bajnoka, Pars Krisztián. - Akkor kezdenék el igazából gondolkodni azon, hogy mihez is kezdjek a sok pénzzel, hogyan segítsek a családnak, ha valóban az enyém lenne a főnyeremény. Jelenleg nincsenek üzleti vágyaim, teljesen lefoglal a sportolás. Egy azért biztos: egy nagy versenyt rendeznék Szombathelyen. Szombathelyen.Szköltségei elég sokat fel is emésztenének a nyereményből.

Váradi Benedek: mihez kezdenék ekkora pénzzel?

- Nem vagyok megrögzött lottós, de néha ezért feladok egy-egy szelvényt - tudtuk meg Váradi Benedektől, a Falco KC 20 esztendős, saját nevelésű kosarasától. - Az biztos, hogy nagyon örülnék a nyereménynek - de gondolom ezzel mindenki így lenne. Az biztos, hogy sokat utaznék. Olyan országokat járnék be a barátnőmmel, ahová egyszerű emberként nehezen jutnék el. Természetesen jutna pénz a családomnak is, és igyekeznék adakozni, jól célokra biztosan fordítanék abból az irdatlan összegből. Nem szórnám felelőtlenül a pénzt, talán befektetném valamilyen értelmes dologba. De igazából belegondolnom is nehéz, hogy mit kezdene az ember ekkora pénzzel

Mindenképpen sokk – mondja a pszichológus

- Elsősorban személyiségfüggő, hogy ki hogyan éli meg a hatalmas nyereményt, amely mindenkit sokkhatásként ér – mondja Szöllősy Ilona pszichológus. - Nehéz, nyomasztó érzés, hirtelen nem is tud mit kezdeni ezzel az ember, időt kell hagyni, hogy józanul lehessen végiggondolni, milyen sorrendben, mire fordítok, adott esetben segítséget kérni. Vannak, akik csillogni, kitűnni szeretnek, hivalkodó házat vennének, méregdrága autót, azok kezéből gyorsan kifolyik a pénz. Egy beteg ember, akinek sok negatív tapasztalata van, biztosan támogatná az egészségügyet. Ha valakinek sok kölcsöne van, nyilván először azokat rendezné. Egyénenként más – társadalmi helyzettől és gondolkodásmódtól függően, ki hogy viseli, hogy milliárdokat nyert, mire szánna pénzt: ki befektetne, ki jótékonykodna, ki utazna. Sokan nem is fednék fel a kilétüket, hogy ne érje őket zaklatás, én sem tenném nyilvánossá a nevemet, ha nyernék. Csak csendben hoznék létre egy kórházat vagy szanatóriumot beteg gyerekeknek, ahol jól fizetett szakszemélyzet dolgozna a szükségesnél nem alacsonyabb létszámban.