Művészetek kis barátai - Kulturális találkozó a Rum-Kastélyban

Pontosabban az egyik alsó termet, ott gyűltek össze az egész régióból művészeti csoportok. Jöttek fogyatékkal élő fiatalok Sopronból, Győrből, Zsiráról, Iváncról, meg persze a helyi tehetségek is megmutatták magukat. Ép előadók, a rumi és a táplánszentkereszti általános iskola diákjai is vendégeskedtek a Művészetek Kis Barátai fesztiválon. Egy fotókiállítás is kapcsolódik a programhoz: a gyerekek bemutatják, hogy milyennek látják iskolájukat, intézményüket. Nem mellékesen tanulságos mese is része volt a prog-ramnak.

Volt egyszer sok foltmanó. Vagyis van most is: mi magunk. A fogyatékkal élők rumi művészeti fesztiválján pedig kiderült, hogy nem érdemes címkézni egymást. A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. Együtt éltek egy faluban, és matricákat osztottak egymásnak mindennap: csillagot kaptak a szépek, tehetségesek. És szürke pontot azok, akik nem jeleskedtek semmiben, nem volt különleges adottságuk - így kezdődik Max Lucado meséje, az Értékes vagy!

Pancsinelló is egy foltmanó volt: tele szürke pontokkal. Szomorú volt az ügyetlensége miatt, és mert ezért foltokat kapott társaitól. Egyszer találkozott egy olyan manóval, akin nem volt folt: sem csillag, sem szürke pont. Lepergett róla. Pancsinelló megkérdezte, hogyan csinálja.

Óriási átéléssel mutatta be szalagos táncát Horváth Renáta Iváncról. Nagy tapssal jutalmazta a többi fellépő Fotó: Szendi Péter

Azt a választ kapta, hogy menjen Élihez, a fafaragóhoz. Azt kérdezte a mester: - Hát kik ők, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyanolyan foltmanók, mint te. Amit ők gondolnak, az semmit sem számít, Pancsinelló. Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy! Pancsinelló igyekezett hinni Éli szavainak - és az első folt már le is esett róla... Nem szép dolog a csillagozás és a foltragasztás. Nem számítanak a címkék - ezt mutatta meg a színdarab, amit a szombathelyi Fogyatékos Emberek Nappali Szolgálata ellátottjai adtak elő a rumi Művészetek Kis Barátai kulturális fesztiválon. Mindenki a saját képességei és lehetőségei szerint vett részt a színdarabban.

Igazi előadóművészhez méltón artikuláltak a főszereplők, hatalmas bele-éléssel követték a narráció hangjait és szövegét: tényleg játszották a darabot, ki-ki a maga erejével. Egy közös motívum volt a szereplőkben, az, hogy tényleg csak az előadás kedvéért viselték a ruhájukra ragasztott csillagokat és sok-sok kerek szürke foltot. Azok egyszerűen nem voltak a sajátjaik. Úgy látszott, hogy ők már korábban megjárták Pancsinelló útját: lepereg róluk a címke, és ezért tudnak felszabadult előadók lenni, ezért tudták őszintén megmutatni ezt a darabot, és nagyon úgy tűnt, a szereplés izgatottsága mögött boldog emberek. Őszintén tapsoltak egymás produkciójának.

Az ivánciak modern táncot hoztak idén, mozgalmas produkciót, hiszen a zene minden évben a legfontosabb eleme, ereje a produkcióknak a Rum-Kastély EGYMI „Művészetek Kis Barátai" kulturális fesztiválján. Az ajtó mögül a következő fellépők figyeltek Fotó: Szendi Péter

A zsiraiak zászlós táncának: minden mozdulatra új kompozíciókat alkottak a piros, a fehér és a zöld zászlókkal. Aztán az ivánciak előadásának is járt bőven taps és persze ajándékcsomag a házigazda intézménytől. Az ivánciak modern táncot hoztak pörgős zenével, és egy rendkívüli bemutatkozást is: Horváth Renáta szalagos tánca mindenkit lenyűgözött. Renáta teljes át-éléssel vitte bele saját magát a mozdulatokba, és végig énekelte a dalt: „Hát csak vigyen a szél a szíved után". A produkcióját az ivánciak tánccsoportja követte: őket végig a nézőtérről instruálta Renáta, hogy mosolyogjanak, legyenek vidámak, élvezzék a táncot, az előadást, és természetesen a sikert.

- Kilencedik alkalommal rendeztük meg, a régióból szoktunk vendégeket hívni. Sérülteket és épeket, illetve nemcsak gyerekeket, hanem az otthonokból már felnőttek is jönnek - mutatta be a fesztivált Kissné Móricz Márta gyógypedagógus, koordinátor. Emlékeztetett, hogy eddig külső helyszíneken rendezték meg a programot, Rumban vagy Csempeszkopácson, most először a kastély, az iskola volt a helyszín. Házigazdaként mindenki napok óta dolgozott a sikerért, a fesztivál lebonyolításáért. Zenés, verses, mesés produkciókkal készülnek az elő-adók, nagyon lelkesek valamennyien, ez a szervezők tapasztalata.

A foltmanókat jelenítették meg a szombathelyi vendégek, a Fogyatékos Emberek Nappali Szolgálatának ellátottjai Fotó: Szendi Péter

- Nagyon szívesen jönnek régi diákjaink is, Iváncról vagy a FÉNO-ból - sorolta a koordinátor. Úgy fogalmazott: ilyenkor kicsit nosztalgiáznak az egykori tanítványokkal - és külön figyelnek a produkciójukra. Idén Sopronból, Győrből, Zsiráról, Szombathelyről jöttek fogyatékkal élők és kísérőik.Az integráció jegyében ép gyerekek előadásait is láthatta közönség: helyből, a Rumi Rajki István Általános Iskolából, valamint a Táplánszentkereszti Apáczai Csere János Általános Iskolából jöttek tanulók. Verseket, dalokat és táncokat hoztak - meg persze figyelmet a saját részükről a többi fellépőnek.

Természetesen a házigazdák is képviseltették magukat: a rumi színkottás zenekar és a tánccsoport is megmutatta magát, a fesztivál elején léptek színre, ugyanis indulniuk kellett egy másik bemutatkozásra, Vépre.A rumi művészeti fesztivál nem korlátozódott a színpadra: az iskola aulájában fotókiállítás nyílt pénteken. „Én így látom az intézményem!" címet kapta a tárlat. A paravánokon hatalmasra nagyított fényképek. A Rum-Kastély EGYMI diákjai például a vidámságukat, a nevetést és a kastély épületét is megörökítették. Az egyik képen egy különleges mozdulat: két hintázó fiatalember. Az egyikük éppen hátra billen a hintával, a másik nem löki magát, hanem lent várja a hintázót, ültében felé fordulva.

A zsiraiak zászlós táncukat hozták el a kulturális fesztiválra, az ő produkciójuk is vastapsot kapott a közönségtől Fotó: Szendi Péter

Mindketten nyújtják a tenyerüket: a kép mintha a következő másodpercet is mutatná, azt, amikor összecsattannak a tenyerek, összenevetnek a barátok.A soproni Doborjáni Ferenc EGYMI közössége egy monumentális közös fotóra állt össze az intézmény aulájában - sok-sok mosollyal. Valamint két téli képet: egy korcsolyázós programot és egy iskolafotót is bemutatnak a fényképeiken. A táplánszentkereszti gyerekek tájképeket, természetfotókat hoztak. Üde, zöld színfoltjai a kiállításnak. Meg persze iskolai csoportképet is láthatunk tőlük. És különleges látószöget: amikor az üvegmatrica is olyan hangsúlyos, mint az ablak mögött látható sportpálya. Van még a kiállításon virágültetés, közös rajzolás és jelmezbál is. Ne keressük, nincsenek egyik képen sem Pancsinelló szürke pontjai.

Nincsenek felragasztott jelek, negatív vélemények, bántó megjegyzések. Nem jelölik egymást, nem ítélkeznek.