Sanzonok között, kávéházi asztalok mellett, a színház világában kalandozhatunk

Egy őszi éjszakán az élet vonatán érkeztem én is - az előadás ezzel a dallal kúszik a díszletek közé. A színpadon áttűnő alakok mutatják, mind átutazunk az életen, néha azonban megfordulunk, visszaevezünk a nosztalgia hullámain, elidőzünk egy-egy régen hátrahagyott állomásnál, sokszor rácsodálkozva egykori önmagunk emlékmására. Jó néha visszanézni, látni, hogy pár tíz évvel ezelőtt is szerettek, vágyakoztak, álmodtak az emberek, csak épp egy másik kor hangulata lengte be a mindennapokat.

Bejutni az operettbe

A Ma mint Ti Színjátszó Csoport idei előadásában egyszer volt, hol nem volt kávéházi asztaltársaságok élednek újra. Mint gyönyörű retusált szépiák egy régi albumban, felidézik a múlt felparázsló emlékképeit. Igen, a dalok hangulata, akár sötétkamrában a derengő fények, előhívják, jelenné teszik a múltat. Molnár Ferenc Az ibolya című egyfelvonásosa köré fűzik füstös-nosztalgikus világukat. Őrült primadonnák ostromolják a színházat, és nemcsak a színházat, hanem az igazgató szívét is. Mert mind úgy gondolja, hogy a főszerephez, csak a  direkor babájának  van joga. Szóval a jelentkezők csak jönnek, törnek be az ajtón, másznak be az ablakon, lógnak a csilláron, áhítják a hírnevet, a csillogást, a tapsot, a különleges, nem hétköznapi életet. Mint egy elvégtelenített verkli mondja mind: elváltam, szerencsét próbálni jöttem, a nagy szerepre, a kiugrási lehetőségre várok. Thúz kisasszony (Fekete Anna Luca/László Andrea) is felvett névvel próbálkozik, énektanárnői oklevéllel vágyik a színpadra:  Új név, új pálya, új élet .

Mindegyik ugyanazt szeretné, a legnagyobb betétet elénekelni az operettben, azt a bizonyos facipős táncot. Persze a meghallgatáson egyik sem énekel, úgy gondolják, egy magára valamit adó operettszínházban énekelni úgyis tud mindenki, valami más kell, valami trükk a bejutáshoz. Sőt a bennmaradáshoz is.

Egyszer volt, hol nem volt kávéházi szegleten megélednek a sanzonok, filmzenék, korabeli dalok Fotó: Törőcsik Boglárka

Ugyanis mint kiderül, egy primadonnának kötelessége minimum egyszer egy nap visszautasítani a szerepet, begyógyszerezni magát, bekerülni a kórházba, elájulni, haldokolni. Egyszóval a színház passzióját beteljesíteni.

A bonyodalmak

Az igazgató (Fülöp Ákos) fölényes eleganciával utasít el mindenkit. Megunta az ostromló hölgyek hadát, mogorva lett, zárkózott. Házi zeneszerzője (Monostori Patrik) szelíden rávilágít arra, hogy így azért, kérem, mégsem lehet bánni az emberekkel. Helyet cserélnek. A zeneszerző igazgatóvá avanzsál, az igazgatóból pápaszemes öreg színházi titkár válik.

Ebbe a felborult térbe érkezik Ilonka (Auer Nikolett), kétszeres volt színházigazgató-menyasszony. A zeneszerző azonnal elolvad az új jövevénytől, főszerepajánlatokkal bombázza rögtön a félénk lányt, aki közben át-át kacsingat a zsémbes titkárra. Keresztül-kasul szövi a szerelem a szobát, míg végül Ilonka és az igazgató egy közös duettben összefonódik. Ebben a világban ugyanis nem igazi semmi addig, amíg nem pecsételi meg egy dal.

Dalban szeretni

A  30-as,  40-es évek kávéházi hangulata éled újra és keretezi az előadást. Ott furikáznak körülöttünk Kabos Gyuláék a Meseautóval, Zerkovitz Béla örök érvényű sanzonja pedig ott áll hívószóként az előadás címében:  Tanulj meg fiacskám komédiázni, mert minden, minden csak komédia!  És néha tényleg csak ezt kellene tennünk, könnyű mosollyal átsétálni az élet akadályain.

Az előadás Sárváron a Nádasy-vár udvarán lesz augusztus 23-án és 24-én, 20.30-kor. A belépés ingyenes.