Őrült gyűjtő: hogy került tizenhét flipper egy karakói családi házba?

2016. február 24., 16:04 szerző: Budai Dávid fotós: Szendi Péter
komment
Teljesen ellepték a flipperek a gyűjtő családi házát, de ő ezt egyáltalán nem bánja. Van olyan flipper, amin rabok játszottak egykor, most mi próbáltuk ki.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Sokan emlékeznek még a nyolcvanas-kilencvenes évek kocsmáinak elmaradhatatlan kellékeire, a flipperekre, pedig jó néhány éve már csak elvétve találkozhatunk velük. Sőt, az igazat megvallva mi évek óta egyet sem láttunk. Pedig annak idején mindenkinek volt kedvenc gépe, és néhányan még egy-egy rekordot is tartottak a Levelesben vagy a Taknyos macskában, attól függően, ki hova született. Aztán a flipperek egyik pillanatról a másikra eltűntek.

Mi most tizenhetet megtaláltunk Karakón, egy családi házban, ahol Horváth Péter Márk és kedvese él csaknem másfél tucat működő flipperrel. A cikk megjelenésének pillanatában már a „csaknem” is elhagyható, ugyanis, mint megtudtuk, Peti azóta már a 18. flippernél tart. Hogy miért? Ezt a kérdést mi is feltettük, főleg miután láttuk, hogy a fürdő, a konyha és a háló kivételével mindenhol a kocsmasportok királyai uralják a terepet. Péter megszállottja a flippereknek, és ez a magyarázat bőven elég. Iparművészeti ritkaságait hetente letakarítja és egy-kéthavonta azt is megteszi, amit a földön egyetlen kocsmáros sem tett meg soha: óvatosan leemeli az üveget, és letakarítja a féltett gépeket ott is, ahol futnak a golyók. Merthogy mindegyik gép működik.

Talán Peti sem flippereket gyűjtene, ha édesapjának nem lett volna egy kocsmája, ahova gyerekkorában zárás után gyakran bekéredzkedett játszani. Aztán a kocsma megszűnt, a flipperek pedig arra a sorsra jutottak, mint valószínűleg csaknem minden társuk Magyarországon. Feledésbe merültek egy elhagyatott fészerben. Peti időközben felnőtt, és amikor rátalált a másfél évtizede porosodó gépekre, elhatározta, hogy játszik egyet. Csakhogy a gépek nem működtek. Amikor aztán egy év múlva viszontlátta az egyik flippert felújítva, már el volt veszve. Onnantól lett gyűjtő. Ez hat évvel ezelőtt volt.

Peti ma már minden hétvégéjét és délutánjainak nagy részét flippereinek szenteli, és pénzének jó részét is a villogó gépcsodák emésztik fel. Amit tud, maga javít. Autodidakta módon tanulta meg a rendkívül bonyolult elektronikával és mechanikával rendelkező asztalok titkait. Peti azonban hangsúlyozza, nem a pénz a lényeg, hanem az idő. Volt olyan gép, amelynek a felújítása egy évet vett igénybe, és van olyan flipper, amelyre, ha kell, az ember tíz évet is vár, hogy megszerezze. Neki három olyan flippere nincs még, amit nagyon szeretne,: egy Vissza a jövőbe, egy Rémálom az Elm utcában és Az utolsó akcióhős flipper még nagyon hiányzik a gyűjteményből. Mert az persze folyamatosan növekszik. Két évvel ezelőtt azt gondolta, 13 flippernél egyszerűen nem fér be több a házba, most úgy látja, húsznak helyet tudna szorítani, de ha jönne a 21. akkor legfeljebb megválna egy ülőgarnitúrától. A konyhába az olajszag, a fürdőbe a pára, a hálóba pedig a barátnője miatt nem költöztetett gépet. Anasztázia egyébként teljes mértékben tolerálja párja szenvedélyét, igaz, ő maga nem játszik a flippereken.

Nem úgy, mint én. Páros játékban hamar kiderül Peti előnye, na persze könnyen van, ő kicsivel többet tud gyakorolni, mint én. Ennek ellenére azt mondja, ő gyűjtő és nem játékos. Egy flipperbajnokságon elvérezne, sőt el is vérzett. Legutóbb ötven indulóból a harmincadik lett. Megtudtam: ha valaki szeretné kipróbálni magát, vagy a berozsdásodott ritmusérzékét tesztelni, akkor azt április 16-án Győrben teheti meg, ott méri ugyanis össze legközelebb az erejét a flipperes társadalom.

Kíváncsiak voltunk, vajon mekkora értéket képviselnek a karakói flipperek. Peti elmondta, egy kamrából előrángatott működésképtelen gép semmit nem ér, az ő felújított gépeivel persze már más a helyzet. Van olyan gépe, ami egykor a szegedi Csillag börtönben szolgált. Üde színét is ennek köszönheti, mivel a börtön ablakába tényleg soha nem sütött be a nap, így nem is fakította ki.

Flippereket a 30-as évektől kezdve készítenek, és gyártásuk azóta sem szűnt meg, igaz, ma már többnyire csak a Petihez hasonló fanatikusoknak csinálnak. A flipper hőskora a csilingelős gépekkel kezdődött, ami még a Bud Spencer filmekből lehet ismerős, aztán jöttek az újabb, bonyolultabb digitális gépek. Az első csapást a flipperekre a nyerőgépek mérték, majd jöttek a kocsmai videojátékok. Amikor előbbit kitiltották a kocsmából, többen azt hitték, eljöhet a flipperek reneszánsza. Sajnos nem így történt. Ő tud olyan kocsmáról, ahol két hónapig állt egy gép, úgy, hogy hozzá sem értek. Már nem érdekli az embereket a flipper. Azért biztos volna olyan, akit mégis.

Adódik a kérdés: mi van a kiállításokkal? Peti járt pár interaktív kiállításon, ahol játszani is lehetett a flipperekkel. Azt tapasztalta, az embereknek az csak egy gép, lökdösték, belerúgtak, nem vigyáztak rá. Kiállításon tehát nem találkozhat ezekkel a gépekkel, mi viszont készítettünk pár képet az egyetlen Vas megyei és a legnagyobb nyugat-dunántúli flippergyűjtőnél. Ne feledje: a helyszín egy családi ház nappalija.

Budai Dávid

2016. február 24., 16:04 szerző: Budai Dávid fotós: Szendi Péter

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...