Pecsétes, monogramos, címeres, évszámos – Jelölt téglákat gyűjtenek

Belegondoltak már abba, mennyi kincs rejtőzhet a külvilág szemétől elzárt hátsó udvarokban, városszéli zsákutcák házaiban? Mondjuk téglák, és nemcsak egy kupac, hanem ezer, sőt több ezer. És abba, hogy mi mindenre lehet használni egy közönséges téglát?

Van, akinek egy falazókő csak kacat, amitől megszabadulna. A csepregi Horváth György és Takács Lajos számára a téglák nem lomok, hanem értékek – őrzik az egykori építőművészet emlékeit, árulkodnak megrendelőjükről és készítőjükről is. Az azokon lévő karc, nyomat vagy domborítás – a bélyeg – sokszor mutatja a település nevét, ahonnan származnak, és ha éppen egy kutya, macska vagy kecske hagyta rajtuk lábnyomát a száradás előtt, az sem marad titokban, milyen állatokat tartott készítőjük. Téglát (tegulát) már az ókori római katonai csapatok is készítettek, és ahogy Lovassy Klára, a Magyar Építőipari Múzeum igazgatója fogalmaz: „A tégla végigkíséri a Kárpát-medence utolsó kétezer évének történetét”.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején rengeteg bélyeges téglát égettek szinte az egész Dunántúlon. Egyes becslések szerint Magyarországon több mint 11 000-féleképpen jelölték őket. Téglából a jelölt - címeres, pecsétes, monogramos, évszámos - az igazán értékes. Tudja ezt a két csepregi gyűjtő is, akiknek persze nemcsak a monarchiából származó falazókövei vannak, hanem évszázadokkal korábbiak is. Horváth Györgyhöz csengettünk be először.

A fellécezett melléképületet és a gyűjteményt mutatja Horváth György csepregi asztalos Fotó: Nagy Jácint

Kiállítás a házfalon

1661-ből való a dolgos asztalos ezerdarabos gyűjteményének legrégebbi darabja - főhelyet kapott a házukhoz tartozó melléképület oldalán kialakított "téglakiállításon". Az asztalosműhely teljes falát felstáflizta a gazda, aki nyolc éve gyűjtő: a piros, sárga, barna, tisztított égetettagyag téglafal csak úgy vonzza a szemet. Nyolc éve úgy esett, hogy hozzákerült egy falazótégla, máig sem tudja, honnan, mondja a gazda. Jankovics Izidor felirat szerepelt rajta, pontosabban a JI monogram, törött volt, mégis megtetszett neki. (1857-ben elhunyt csepregi főúr volt Jankovics Izidor). Onnantól kíváncsibb szemmel nézett körül a szülői házban, és talált római számos téglákat is. Most a gyűjteményét mutatja, amelyben nincs szigorú rendezőelv.

1848-as is van

A BF monogramúak Bükről származnak. A PU monogramosak a peresznyei uradalomból. A K a csornai Kokas-téglát jelzi, van PORNO feliratú, amelyen domború a pecsét kialakítása - Pornóapáti régi nevével - Ják környékén lelt rá. Van a monarchia idejéből, Visegrádról származó és 1848-as tégla is; kanalizált (rovátkolt), a jobb tapadást segítette elő - a középkorból. Mutat kerítés tetejére és kútra valókat, meg pillértéglát: két fél ad egy egészet - azt tornácokhoz használták, csakúgy, mint a hatszögletűt. Néhány tyúk- és kutyalábnyomos is akad a kollekcióban. 1871-től kezdődően van egy sorozata, egészen 1900-ig, igaz, 1876 után néhány év hiányzik. A legfiatalabbat 2004-ben, Athénből, a nyári olimpiai játékokról kapta. Színgazdagság jellemzi a téglákat: a Győr környékiek sárgásak, az itteniek erős vörös téglák. Az agyag vastartalma és az égetés foka szerint vannak vörös-sárga, sőt egészen vörös-barna színűek is, de az olyan vasas anyag, amelyben sok a mész, erős égetéskor világos sárga színű lesz. Találunk másodbeépítésest és olyat is, amit csak egyszer építettek be.

Takács Lajos a tégláiról készült fényképet mutat Fotó: Nagy Jácint

Vetőládában készültek

Horváth György magyarázza azt is, hogyan készültek. Minden téglakészítőnek volt egy vetőládája. A kitermelt és benedvesített agyagot ebbe tették, a tetejét elsimították. A láda alján egy monogram domborodott ki, amely így a téglán is lenyomatot hagyott. A nyerstéglát kivették a ládából, a napon szárították, majd a kemencében néhány nap alatt keményre égették. Asztalosként sok helyen megfordul, nem csereberél, nem jellemző, hogy vásárol - amikor dolgozni megy valahová, és az udvarban lát egy téglahalmot, mindig megkéri a háziakat, hadd nézzen körül, nincs-e érdekes darab. Rengeteget kapott a barátaitól, örömmel hozzák. - Menjenek át Lajos bácsihoz - mondja -, neki több százezer forintos könyvgyűjteménye van, azokból kutat, böngész a téglákról, és sok mindent megfejt, ő tényleg szakértő.

Kuriózumok az emeleten

Néhány utcával odébb, a 85 éves Takács Lajosnak hat helyiségben vannak téglái, több ezer. - Előfordul, hogy egy darab többet ér, mint ezer másik - állítja a helyi középiskola nyugdíjas biológia-kémia szakos tanárja. Egy Jurisics korából származót mutat, szerinte ilyen még a kőszegieknek sincs - nagy becsben tartja, a házuk emeleti részén. Ott van a többi kuriózum is: a Széchenyi család téglája, jezsuita tégla, a jáki apátságból, a csepregi Boldogasszony-kápolnából való. Ami a környéken előfordulhat, abból mind van példánya - a beépíthető padlástér egy részét is elfoglalják. A legtöbb falazókövet mégis az ötven négyzetméteres, kifejezetten a gyűjteménye tárolására épített házikó rejti. Ha zárt helyen van, nem ázik, nem fagy a tégla, mondja, mielőtt körbevezet a fepolcozott helyiségben. Ő is Jankovics-téglákat mutat először, neki 17-féle van belőlük.

Jankovics Izidor, a 19. században élt egykori főúr rendelte a téglát, amelyet Takács Lajos mutat: a JI monogram árulkodik Fotó: Nagy Jácint

A mezőutak jó lelőhelyek

Sajátos módon kutatta fel a téglákat: a községekből szélesen kivezető mezőutak voltak a legjobb lelőhelyek, azokban árkot ástak a zetorok. Amikor az emberek elbontották a nagyon régi házakat, ezekbe a mélyedésekbe hordták ki a téglát. Néha a sárból kellett kiszedni. Lajos bácsi a szakonyi szőlőhegy csőszkunyhójában is bukkant szép darabra.

2006 óta gyűjt, de korábbról is van téglás emléke: 1867-ben, a büki cukorgyárból bivalyokkal húzták ki a répavagonokat. Az akkori bivalyistállóból származik az első téglája. A pozsonyi káptalanból, Zalából is vannak darabjai, és Lövőről is - gróf Széchenyi Kálmán monogramjával. Hosszan lehetne sorolni a származási helyeket. Korábban nyolc cserepartnerével működött együtt, de Lajos bácsi mostanában nem jár téglázni, viszont még mindig eljutnak hozzá szép példányok - ha kell, megtisztítja őket a maltertől, lemossa, rendben tartja őket. - Valamivel foglalkozni kell, 24 éve vagyok nyugdíjas. Ha ezzel nem dolgozom, akkor leülök a stokedlira, és mindjárt eszembe jut: te jóisten, nem kellene még meghalnom? - ez a mottója. Ehelyett naponta forgatja a falutörténeti kiadványait, Sopron vármegye történetét, a Vas vármegye nemes családjairól szólót, és a statisztikai hivatal kiadványai is állandó olvasmányai.