Petőfi kamaszkorának legszebb nyarát töltötte Vas megyében

A 16 éves fiú, Petrovics Sándor gyalog érkezett meg - Székesfehérvárról valószínűleg Veszprémen, Tapolcán, Pápán át - Ostffyasszonyfára 1839. tavaszán. Rokoni szálak fűzték az ostffyasszonyfai mérnökemberhez, Salkovics Péterhez, aki befogadta őt erre a nyárra; sőt ígéretet tett a taníttatására is. Aztán persze minden másképpen alakult. Sándor mindenesetre éppen jól fölidegesítette az apját azzal, hogy az iskolát otthagyva Pesten színésznek állt, ráadásul Petrovics István anyagi ügyei sem álltak jól.

Az ostffyasszonyfai iskola hetedikesei az 1848-as forradalom emlékműsorára készülnek. Petőfiről versek jutnak eszükbe. Szeptember végén, Reszket a bokor, mert... Nemzeti dal. Fönn Orlai Petrics Soma festményeinek másolatai az emlékszobában: a Petrovics szülők és Petőfi Fotó: Szendi Péter

Az ostffyasszonyfai nyár derűt, nyugalmat ígért. És ahogy most megállunk a falu határában a Rába fölött átívelő Ragyogó-hídnál, hogy megnézzük a hídfőre applikált, voltaképpen "titkos" Petőfi-emléktáblát, olyan végtelenül szabad és makulátlan fölöttünk az ég, olyan tágas a kemenesaljai táj, hogy nincs kétség: az Alföldön otthonos Petőfi (akkor még Petrovics, egy okos, érzékeny, tehetséges kamaszfiú, aki verseket is ír) csakis jól érezhette itt magát. És akkor a csöngei Tóth Rózáról még nem beszéltünk. "Egy boldog nyár 1839" - ez a címe az ostffyasszonyfai Petőfi-kiállításnak (PIM-rendezésben).

Tábla a Ragyogó-hídon Fotó: Szendi Péter

A Ragyogó-hídra fölszerelt tábla arra emlékeztet, hogy milyen szívesen is fürdőzött Petőfi Sándor azon a boldog ostffyasszonyfai nyáron másodunokatestvére, Orlai Petrics Soma társaságában. Itt mélyült el életreszóló barátságuk. Nem nagyon lehet belegondolni, hogy Petőfi ekkor még a Petrovics nevű diák volt, körülbelül tíz év múlva pedig - túl házasságon, forradalmon, szabadságharcon - már távozott a földi létből. "És mennyi verset írt", ahogy egy első osztályos kisiskolás - aki pont az Anyám tyúkját tanulja - a Petőfi-összest lapozva rácsodálkozik.

A Salkovics-porta ma Csipkerózsika-birodalom Fotó: Szendi Péter

Orlai így mutatja be a 16 éves Petőfit (Petrovicsot): "...középmagasságu, szikár, fahéjszin arczu, sörte kemény barna hajú ifjú, villogó fekete szeme fehérét vércsikok futották át, daczos kifejezésű duzzadt ajkai fölött a bajusz csak most serkedett...". Ez a "daczos kifejezés" jellemzi azt a Petőfi-portrét is, amely a Kossuth utcai Petőfi Sándor Művelődési Otthon előtt, pattanó rügyekkel telehintett vadgesztenye alatt fogadja a márciusi látogatót (Simon Ferenc alkotása). Most kezdődik a szezon. A tél csöndes, de a jó idővel egyre többen jönnek - nem csak diákok - megnézni annak a régi boldog nyárnak az emlékeit.

Petőfi tükrében Fotó: Szendi Péter

A láthatóan lakatlan, omló-romló egykori Salkovics-ház emléktáblája alatt elszáradt koszorú. Mintha Csipkerózsika birodalma körül settenkednénk. De a forradalmas rügyek itt is a gyorsan Petőfivé érett kamasz Petrovicsot dicsérik.