Régi idők asszonyai

Ebben az évben első alkalommal a nőnaphoz kapcsolódóan a téma egyik legelismertebb képviselőjét és ismerőjét, Bilkei Irént, a Zala Megyei levéltár munkatársát - aki a XVI._XVII. századdal foglalkozik -, kérték fel arra, hogy tartson egy előadást a régi idők asszonyairól.

Az érdeklődőkkel megtelt díszteremben nagyobb hányadot képviselt az ünnepelt szebbik nem. Bilkei Irén az utóbbi tíz év ebben a témában folytatott kutatásinak eredményéből tartott vetítettképes beszámolót. Mint mondta, az előadás anyagában ezúttal nem az egyszerű lányokról, asszonyokról lesz szó, hanem az előkelő, az arisztokrata, a történelemből ismert személyiségekről.

Egy érdekes sztorival kezdte, ami a nap alapmotívuma is lehetett volna: egyszer egy vegyes társaságban a férfi nem dicséretéről volt szó. A világot mindig a nagy hadvezérek, királyok, feltalálók vitték előbbre, akik természetesen férfiak voltak. Sok példa követte a világmegváltó férfiak dicséretéről szóló előadást, majd költői kérdést intézett, vajon mit adtak a nők ehhez? A társaság egyik hölgy tagja halkan megszólalt, hát a férfiakat.

Visszatekintett az ötszáz évvel ezelőtt élő nők helyzetére, és megállapította, hogy az sokat nem változott, ám a középkorban nehezebb volt a sorsuk, mert akkor ezt még a jog is szabályozta. Abból indultak ki, hogy a nő a gyengébb nem, ezért egész életén át gyámolításra szorul - apa, fiútestvér, férj. Például nem örökölhetett birtokot, a nemesi részből is csak negyed rész illethette meg. Hogy honnan is tudhatunk a nők akkori életéről?

Krónikákból, középkori oklevelekből, írásos forrásokból, művészeti alkotásokból, ebből következtethetünk akkori viseletükre, használati eszközökre is. A nők az elvárásoknak megfelelően általában szorgalmasak, vallásosak és takarékosak voltak. A lányok életének első és legfontosabb momentuma a házasságkötés volt, ami leggyakrabban nem érzelmi kérdés volt, hanem anyagi, társadalmi cél vezérelte.

A királyi leszármazottak esetében kifejezetten politikai szempontok vezérelték a házasságot. Az életkor nem nagyon játszott szerepet a házasságkötésekkor. Zsigmond (32 éves korában) második felesége, Borbála például kilenc éves volt. Abban az időben az esküvői ruha a mai fehérrel ellentétben minél színesebb volt, annál szebb is volt. A magyar nyelv szépsége, hogy tartalmában is különbözik a királyné és a királynő (Regina) szavak.

Ennyire még a latin nyelv se tud különbséget tenni köztük. Egy királynétól a legfontosabb elvárás a fiú trónörökös megszülése volt, aztán jött a jótékonykodás. Természetesen beszélt Kanizsay Orsolyáról, aki szorosan köthető Sárvárhoz. A nagyhatalmú Kanizsay család fél Dunántúlnyi vagyona örökös híján visszaszállt volna a királyi koronára, ám az akkori jog kiskapuja szerint fiusították Orsolyát, így a vagyon a családban maradt.

Nádasdy Tamás és Orsolya házassága tipikusan a vagyon, a hatalom egyesítése a politikai befolyás növeléseként indult, ám mai kifejezéssel élve álomházasság lett, beleszerettek egymásba, a szerelem végigkísérte egész életüket. S, hogy ne csak a középkori úri asszonyokról essék szó, a rendezvényen középkori recept alapján sütöttek mai asszonyok XVI- XVII. századi süteményeket, amiket aztán jóízűen el is fogyasztottak.

Reichardt Gabriella történész kétféle süteményt is sütött. Az egyik egy kicsit bizarr egy úgynevezett túrós kalács, egy középkori angol recept alapján. Ezekben a receptekben nincs mértékegység és mérték, csak annyi, hogy például vedd a lisztet és gyúrj belőle tésztát. Abban az időben még nem ismerték a cukrot, csak a mézet. A másik sütemény, az újkori tortácska receptje középkori változata volt. Ma muffinnak hívjuk. Mandulával és erdei gyümölccsel ízesítette a tortácskát. Gabriella száz személyre sütötte a süteményeket, - valamit jelenthet, hogy az összes elfogyott a dísztermi előadás résztvevői között.