Sas lebeg a Bartók Teremben

Bartók mellett az idén az új zene képviseletében a 70 éves Eötvös Péter életművére fókuszál a Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál. A világhírű karmester és zeneszerző ebből az alkalomból (néhány év kihagyása után) ismét végig személyesen is jelen lesz a kortárs zene szempontjából rendkívül fontos eseményen. Szombaton este mindjárt személyesen készíti föl a közönséget a nyitókoncerten várható élményre, a The gliding of the eagle in the skies és a DoReMi című hegedűverseny létrejöttének körülményeiről és műhelytitkairól beszél. Igricz György (Filharmónia Magyarország) kérdezi, az angol tolmács szerepében W. Farkas László lép színre.

A The gliding of the eagle in the skies -nak a címnek nincs hivatalos magyar fordítása. A sas siklása az égen megoldást a zeneszerző így kommentálja: Az a lényeg, hogy fönn van magasan, nem mozgatja a szárnyát. Lebeg. Íme, a bizonyíték: Eötvös Péter a zenét gyerekkora óta képekben látja, zene és vizualitás nála kezdettől szorosan összekapcsolódik; nem véletlen, hogy színházi és filmzenéket is írt; az operákról nem beszélve. A sas lebegése 2011-ben született a 30. születésnapját ünneplő Euskadiko Szimfonikus Zenekar (San Sebastian) fölkérésére, innen van, hogy baszk zenei motívumokra épül. (Összesen harminc komponista járult hozzá a baszk zenekari születésnap megünnepléséhez.) Eötvös Péter a Google segítségével talált rá arra a tradicionális baszk dalra (szó, szöveg nem hangzik el benne), amelynek hallatán magasan lebegő, szárnyait szélesre táró sas a végtelen tér, a szabadság képe jelent meg előtte. Ezen a ponton mosolyogva megjegyzi, hogy érzése szerint a baszk és magyar testvérnép: egyik is, másik is állandóan a szabadságért harcol .

A zeneszerző rendszerint plasztikus címet ad a versenyműveinek is. A DoReMi című hegedűverseny a csodagyerekként indult, 1971-es születésű Midori fölkérésére született; abból az alkalomból, hogy a világhírű japán hegedűművésznő 30 éve lépett először színpadra. (Úgy látszik, ezúttal a 30 a bűvös szám a Bartók Fesztivál minden vonatkozásában.) Az ősbemutatót Los Angelesben tartották, ezután volt bemutató Lipcsében, aztán Kölnben, Utrechtben (ez utóbbi két városban Eötvös Péter vezényelt), utána Londonban, egy hónapja pedig New Yorkban; minden alkalommal Minorival, akinek zenét szerezni megtisztelő, nagy feladat ; de mint egy interjú alkalmával kiderült, a hegedűművész is megtisztelve érezte magát, hogy Eötvös Péter elfogadta a fölkérést. Minori Los Angelesben, az ősbemutatón nem okozott csalódást: Lelkiismeretes, pontosan olvasó hegedűművész, egyenesen, pontosan, határozottan játszotta; azt hallottam számomra is ez volt az első alkalom , ami le van írva. A hegedűverseny címe egyrészt arra utal, hogy Eötvös Péter ezúttal visszatért a zene kezdetéhez, az abc-hez , hogy eljátszhasson a do és a mi közé beszorult szegény kis re végül győzelemre vitt konfliktusaival. Másrészt szójátékos ajándék: a DoReMi fölidézi a japán hegedűművésznő nevét, akinek kedvére való ez az összecsengés.

A néhány héttel ezelőtti budapesti premieren a moldáviai hegedűművész, Kopacsinszkaja volt a DoReMi szólistája. Vele kapcsolatban rögtön az volt Eötvös Péter érzése, hogy közös zenei kultúrából érkezvén egy anyanyelvet beszélnek. Ebből pedig az következik, hogy Minori vertikális biztonságától eltérően Kopacsinszkajánál iránya van a hangoknak , az ő kezén állandóan táncol, lebeg a dolog . És Akiko Suwanai, a Bartók Fesztivál nyitókoncertjének (szintén japán) szólistája? Eötvös Péter szerint a kettő között van . Tényleg: mi az oka, hogy a DoReMi-vel eddig kizárólag női szólisták találkoztak? Pontos válasz erre egyelőre nincs, de Eötvös Péter biztos abban, hogy a nemváltás a zenében is sok mindent megváltozat. A Három nővér-operát például eredetileg kontratenoroknak írta, aztán megszólalt női hangokon is ami alapvető változásokat hozott.

Akiko Suwanai mindenesetre megnyeri magának a DoReMi szólistájaként a Bartók Fesztivál közönségét. A szombathelyi zenekart Madaras Gergely vezényli. Csak előbb Puskás Tivadar polgármester megnyitottnak nyilvánítja a fesztivált, amelynek idején a világ zenei élete Szombathelyre figyel . Aztán a baszk sas lebeg át fölöttünk a (nem egészen telt házas) Bartók Terem magasában, utána megkezdődik a hangok harca: Mint amikor Hófehérke küzd a boszorkánnyal. Egy negyedhang a műben hommage-ként Bartókot idézi. A szünetben valaki azt mondja, hogy a DoReMi hegedű-brácsa duója volt a csúcspont: Belém szorult a levegő is.

A szünet után aztán kinyílnak Bartók és A kékszakállú herceg várának ajtói. Ahogy egy muzsikus megjegyzi: Judit rájön, hogy minden ajtó mögött borzalom van ilyenkor jön a kis szekund. A muzsikus azt is mondja, hogy kortárs zenét játszani többnyire technikailag és lelkileg egyaránt nehéz; Bartók megértéséhez pedig emberként is, zenészként is föl kell nőni. De megéri.