Sötét ló és sok csirke a karneválon: az evolúció megbukott, ma nyilvános akasztás lesz

Szombaton este 9 óra tájban tűnik föl az Aréna utca torkolatában a Savaria Karnevál elmaradhatatlan gólyalábas komédiása, Rumi László a kollégáival. Ők a sereghajtók, Rumi László fekete paripán táncol, és a több órás fárasztó menetelés után is van ereje szóval tartani a közönséget: "Tapsol! Nem tapsol? Tapsol! Így megy ez."

Amikor a gólyalábasok is eltűnnek az Aréna utca sötétjében, ideje megcélozni Thália Kertjét, ahol a Nézőművészeti Kft. előadását várja tűkön-fatönkökön-padokon, vagy éppen a fűre terített rongyszőnyegeken a közönség. Két pillantás, és betelnek az állóhelyek is. A sötétben legelőször Scherer Péter hangját ismerjük föl, aztán azonosítjuk a sziluetteket: Mucsi Zoltán, Thuróczy Szabolcs. Figyelem: az előadás felnőtteknek való, a 14 éven alattiak hagyják el szépen a terepet.

Ez itt már nem a napsütötte Kalandvár, itt fölbukkannak a sötét erők is. A fajok eredete-előadás 6 éve készült, szerzője Tasnádi István, rendezője  a szombathelyi Dömötör Tamás. A  Nézőművészeti Kft. hőskorában vagyunk, a munkatársak között felfedezhetjük Kálmánchelyi Zoltán nevét is.  A produkció azóta töretlenül működik (járt már felénk is). Pedig a tudományos ismeretterjesztés és a színpadi költészet házasságából megszületett történet azzal a szomorú ténnyel szembesít, hogy az evolúció megbukott. Igaz, a trükkös időszerkezet meg azzal kecsegtet (vagy fenyeget inkább), hogy úgyis kezdődik minden elölről.

Mert honnan tudhatnánk, hogy a Galambos Gábor bársonyos hangalámondására fölkászálódó fura figurák valaminek a végét jelzik-e, vagy inkább az elejét. (Hajléktalanok a Gayer-parkban. Íme, egy újabb - karneváli - jelentésréteg.)A fajok eredete-premier után anno azt írta valaki, hogy Scherer Péter producerfigurája "a vállalkozók Sancho Panzáját" testesíti meg (a jég hátán is megél), a filmrendezői ambíciókkal megvert művész szerepében pedig  Mucsi Zoltán kiköpött Don Quijote.

És lám, a tökéletes, sokat megért Scherer-Mucsi páros azóta már Cervantes örökéletű hőseinek bőrébe "egy az egyben"  is rendszeresen belebújik: a nyáron Kőszegen láthattuk a búsképű lovagot (Mucsi) és hű fegyverhordozóját (Scherer). Milyen érdekes: az ágynak-matracnak ebben az új Don Quijote-előadásban is fontos szerepe van.Na de vissza a karneváli Thália Kertjébe, ahol a két lábra álló homo sapiens egyik kiváló példánya úgy dönt, hogy filmet forgat a csirkéknek. Van tehát a művész (Mucsi), van a tüsténkedő producer (Scherer) és van a börtönviselt büfés (Thuróczy).

És vannak a csirkék. Nézzünk csak körül. A fajok eredete után jön az üzenet: "Fenomális előadás volt." Ezzel az élménnyel vághatunk neki a vasárnap estének. Thália Kertjét megszállja a Kajárpéci Vízirevü (közel a Gyöngyös). Hozzák Sobrit, nyilvános akasztás lesz.