Hírek

2015.12.23. 16:54

Sugárzott az ünnep öröme

Milyen karácsonyai voltak dr. Veres András megyés püspöknek? Mit gondol a mai világunkról, Európa és benne a mi jövőnkről? Ezekről is kérdeztük a főpapot.

Némethy Mária

-„Karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak, de az emlékek élőbbek és kedvesebbek” - írta Fekete István. Az ön karácsonyai közül melyik nagyon élő, nagyon kedves?

- Több is van. Gyermekkoromban az egész település minden lakójának az életéből sugárzott az ünnep öröme: a családok ellátogattak egymáshoz, a templom zsúfolásig megtelt, különböző betlehemes csoportok jártak házakhoz. Amikor ösztöndíjasként Rómába kerültem, az első karácsonyomkor nem jöhettem haza. Nehéz volt, egyedül voltam, de különleges emlékként őrzöm a rómaiakkal együtt ünneplés hangulatát. Mentem egyik templomból a másikba, bámultam a szebbnél szebb betlehemeket. Csodálatos volt. Papként is van szép élményem. Falvakat jártam káplánként karácsony napján, majd elindultam haza, Mezőkövesdre. Egyszer csak az autóból láttam, hogy egy hölgy toporog egy buszmegállóban. Gondoltam, bajban van, talán lekéste a buszt. Így volt. Beült a kocsimba, mert ő is Mezőkövesdre igyekezett. Kiderült, hogy református lelkész, s Illés Lajos felesége. Az is egy szép karácsonyi emlék.

- „A karácsony öröm, Istennel, fénnyel, békével teli öröm” - fogalmazta meg pápaként adott első karácsonyi interjújában még 2013-ban Ferenc pápa. Elanyagiasodott, értékválságos világunkban, amikor a tudósok szerint az emberiség új korszakba lép át, az emberek nagy többsége számára ez az öröm legfeljebb az evés, az ajándékozás öröme, már nem is gondol arra, hogy eredetileg Jézus születését ünnepeljük. Ön is hasonlóan érzékeli?

- Igen, az emberek jelentős része sajnos már nem vallási ünnepet lát a karácsonyban, s nem keresi az öröm forrását, Jézus Krisztust. Pótcselekvésként az evésben, az ajándékozásban, a csillogásban látják az ünnep értelmét. De azért legbelül talán érzik: boldogságuk nem teljes. El kellene jutniuk Isten megismeréséhez. Nekünk, papoknak sok feladatunk van ebben, hiszen aki Jézus Krisztussal él, az öröm forrásával képes találkozni. Azt azonban világosan kell látni: a családok a hit továbbadói. Mi támogatni tudjuk az otthon megélt örömöt, a liturgia egy sajátosan szép megnyilvánulása az örömnek, de családi indíttatás kell hozzá.

- A vallásos emberek jó része is szorong ezen a karácsonyon, mert a jövőt érzi veszélyben. Vannak, akik állítják: a harmadik világháború idejét éljük. Tény, hogy Európa bajban van, s ez mindannyiunk számára aggasztó. Ön szerint is így van?

- A történészek és a politikusok majd eldöntik, hol tartunk. De az egész biztosan állítható - s nem hiszem, hogy pesszimista életszemléletet közvetítek -, hogy Európa nagy kihívás, keresztény kultúrája nagy veszélyek előtt áll. Egy olyan társadalmi-szellemi átalakulásban vagyunk, aminek a következményei beláthatatlanok. Tény, hogy csak Németországba egymillió bevándorló érkezett, s családegyesítés címén ezt a számot néggyel meg kell szorozni. És még nem vagyunk a népvándorlás végén! Európában korábbról is nagy számú bevándorló él. Többen állítják ma, hogy a multikulturális társadalmat el lehet felejteni. Ezt egy kicsit megtoldanám azzal: a multivallású társadalmat is.

- Ezt a kifejezést még nem hallottam.

- Pedig gondoljon csak bele: jelenleg Európában keresztény felekezetek egymásmellettiségét éljük, de mostantól más vallások együttélése jellemzi Európát. Bármennyire nem ünnepi gondolat, de egy iszlám országból származótól hallottam: ne tévesszen meg minket, az iszlám hatalomra tör, uralkodni akar. Ahol egy kis hatalomhoz jut, ott a másik vallásnak nincs létjogosultsága. Ezért van keresztényüldözés a közel-keleti államokban. Európa téved, ha együttélésben, megbékélésben bízik.

- A törökök 150 éves magyarországi megszállásakor is vidékek haltak ki.

- Igen, a templomokat is lerombolták. Németországi barátaimtól tudom: harmadik generációs ott élő arabok válnak terroristákká. Nem látjuk, hol van ennek a vége. Óriási kihívások elé nézünk. A vallásos embereknek sokkal tudatosabban kell a vallási ismereteiket elmélyíteniük, mert vallási viták várhatók.

- De következhet egy olyan fázis is, amiben az európai ember ráébred, hogy a kereszténység a védőpajzsa.

- Nem tudom ezt határozottan állítani. Talán lesznek ilyenek. 2001-ben Szarajevóban jártam egy konferencián, eljutottam a város muzulmán kereskedőnegyedébe, néztem a kereskedők kiírt neveit: Ivánovics, Ivics, nem muzulmán nevek. Kiderült, hogy keresztények voltak, de a 400 év alatt muzulmánná lettek. Ez az emlék az utóbbi időben gyakran eszembe jut. Egy nagyobb darab kenyérért, vagy hatalomért sok mindenre képesek az emberek. Értékrend-felrúgással együtt jár majd a muzulmán jelenlét, s félő, hogy ezt az európai ember hogyan éli majd meg.

- Kanyarodjunk egy másik fontos témára. A karácsony a családok ünnepe. Ön a Magyar Püspöki Konferencia elnökeként milyennek látja a magyar családok helyzetét?

- Nagyon különbözőnek. Sajnálom, hogy kevés egészséges család van, amelyben apa, anya első házasságban neveli a gyermekeit, de ugyanakkor örülök, hogy sok nagycsalád is van. Ők a társadalom igazi továbbvivői. Ahol csonka családban, egyik szülőnél nő fel a gyermek, az lelki sérülést él meg. Aki ezt tagadja, önmagát ámítja. Lelkipásztorként is tapasztalom, hogy elvált szülők gyerekeivel nehéz megértetni a keresztény házasság felbonthatatlanságát, életre szóló voltát. Pedig akkor még szerelmesek egymásba. Sajnos nagyon sok a szingli is. Olyan munkaformából kellene több - részmunkaidőre, távmunkára gondolok -, amelybe belefér a gyermekvállalás, a család. Ez a legfontosabb személyiségformáló erő, semmilyen közösség nem pótolhatja.

- A Ferenc pápa által meghirdetett irgalmasság évét éljük. Mikor lesz ön elégedett a jövő novemberi zárásakor?

- Hogy mi lesz a végső gyümölcse, azt még nem tudjuk. Arra kérem paptestvéreimet, magam is azon fáradozom, hogy eljusson mindenkihez Isten irgalmasságának az üzenete, ezért lelkigyakorlatokat, triduumokat, rendkívüli egyházi eseményeket, szertartásokat szervezünk, hogy az isteni irgalmasságot jobban megismerjük. Ehhez az eddiginél sokkal több alkalmat kell adnunk a szentgyónásra, a hosszabb lelki beszélgetésekre. Az irgalmas kiengesztelődést így mind többen élik meg. Erre szüksége van a társadalomnak is, mert az a fajta egymásnak feszülő politizálás, amely embertelenül bánik a másikkal, nem hoz eredményt, csak ront az emberek egymásközti viszonyában is.

- Személyes kérdéssel kezdtük, azzal is fejezném be. Mi okoz ma örömöt a püspöknek, a püspöki konferencia elnökének és Veres Andrásnak?

- A püspöknek nyilván az, ha látja a papoknak és a híveknek az új evangelizációját, amelyről Szent II. János Pál pápa oly sokat beszélt. Remélem, egyre több helyen olyan hívő kis közösségek jönnek létre, amelyek sikeresen tudnak lelkesíteni, animálni embereket, mert van egyfajta elszürkülés, ellanyhulás a vallási életben. A konferencia elnökének az okozna örömöt, ha az elkövetkezendő néhány esztendőben a vallásos emberek össztársadalmi szinten jelenlétükkel átütőbb módon képviselnék a keresztény értékrendet. Ez - gondoljunk csak a tízparancsolatra - az egész társadalomnak a javára válna. Veres Andrásnak pedig az okozna örömet, ha az egyházmegyénkben több kispap lenne. Meggyőződésem, hogy VI. Pál pápa igazat próféciált, amikor azt mondta: mindig olyan és annyi papja lesz az egyháznak, amilyet és amennyit megérdemel a hívő nép. Úgy látszik, most csak ennyit érdemlünk, de ez engem nem nyugtat meg.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!