2015.01.28. 07:22
Szent Márton kalandos százada - Akkor az antik és az új vallás küzdött egymás ellen
Szombathely - Márton rendkívüli fogékonyságot érzett a remeteség iránt. A Szent Márton Akadémián ezért szólt kedden este prof. dr. Lőrincz Zoltán művészettörténész előadása a remeteségről és a szerzetességről.
- IV. századi kalandra hívom a hallgatóságot, Szent Márton tisztelőit. Ez a század az európai kereszténység számára nagyon meghatározó szakasz volt - kezdte rendkívül érdekes, sokat mondó, vetített képes előadását a Martineum Felnőttképző Akadémia dísztermében az ismert művészettörténész prof. dr. Lőrincz Zoltán, aki a művészet és a vallás sajátos viszonyának kiváló kutatója. Szent Mártonról több könyvet is írt, s ő a szent ábrázolásainak legjobb ismerője ma Magyarországon.
Márton rendkívüli fogékonyságot érzett a remeteség iránt. Abban az időben a tökéletességre törekvők számára volt ez az állapot megszokott életforma. Ám korában a szerzetesség még csak gyökereiben létezett. Nursiai Szent Benedek csak egy évszázaddal később hozta létre a mai értelemben vett első szerzetesi közösséget. De Márton a maga korában, püspökként is szerzetesi életet élt. Ez az életforma meghatározta egész életét és világszemléletét.
Vetített képekkel illusztrálta előadását prof. dr. Lőrincz Zoltán. Fotó: Némethy Mária
Dr. Lőrincz Zoltán nagyon érdekes századként vázolta a hallgatóság elé Márton századát, a IV. századot, amelynek két fő mérföldköve volt: a Milánói ediktum, s az, hogy (a szakirodalom szerint) 380-ban államvallássá vált a kereszténység. Milánóban 313-ban találkozott I. Nagy Konstanin nyugati és uralkodótársa, Licinius keleti császár. Ők adták ki az ediktumot, amely engedélyezte minden ember, így a keresztények számára is a szabad vallásgyakorlást. A rendelet hatására a bebörtönzött keresztények kiszabadultak, a száműzöttek visszatérhettek otthonaikba, az elkobzott javak eredeti tulajdonosukhoz kerülhettek vissza.
- Ebben a században az antik és az új vallás küzd egymás ellen - hallottuk a professzortól, aki érzékletesen beszélt a késői antik világ erkölcsi züllöttségéről, hedonizmusáról, korrupt világáról, amelyben terjed az új vallás, a kereszténység, amely - mentális és kegyességbeni különbözést hozva - szűztől születésről és egy Istenről beszél, az egyén számára aktív vagy szemlélődő életet kínál. - A világban benne élni, vagy egyedül élni Istennel, ez volt a kérdés - hangsúlyozta a professzor.
Tömegek tértek át az antikvitásból a kereszténységre. Szent Ágostonnak - a kereszténység egyik legbefolyásosabb filozófusának, az egész középkor fő ideológusának -, Szent Ambrusnak és Szent Jeromosnak az ideje ez.
A professzor több képet vetített arról, hogy a későbbi szerzetesrendek kolostoraikban miként ábrázolták Szent Mártont, akit a szerzetesség atyjának tekintettek. Monte Cassinoban a bencések például külön kápolnát is építettek neki.
Nagyon érdekesek voltak a professzornak az akkori kor és korunk közti párhuzamai, említette például a korabeli és a jelenlegi népvándorlást. Dr. Lőrincz Zoltán kérdésre válaszolva mondta el:
- A kereszténység egy nagyon jó példa arra, hogy mindnyájan egyek vagyunk. Eltörli a különböző népek és kultúrák közti különbözőséget. Az előadás elején a szombathelyi székesegyház kórusa énekelt dr. Pem László vezényletével, majd a végén egy dalt tanítottak a hallgatóságnak Szent Mártonról.
A 2016-os emlékévre készülés jegyében létrehozott Szent Márton Akadémia következő előadása február 24-én lesz: Szent Mártonról, a szerzetes püspökről szól.