Szobrot állítottak Iréneusz atyának

A burgenlandi magyarokért  - ahogyan Ausztriában hivatalosan mondják: népcsoportért  -  végzett munkásságáért még életében több, köztük nemzetközi elismerésben is részesült Galambos Ferenc Iréneusz. Szobrára a pénz  közadakozásból jött létre. Az őt közvetlenül ismerő, szerető burgenlandi magyarok elismerése, szeretetük, hálájuk  megnyilvánulása ez a szobor egykori plébánosuk iránt.

Mert Iréneusz atya -  akit majdnem húsz éven át ismerhettem -, egész életén át olyan ember volt, aki Isten adta képességeit mindig a közösség javára fordította. Azt nézte, mikor, mit tehet  eszményeiért, hitéért, népéért.  87 éves korában, hosszú, türelmesen viselt szenvedés után már hunyt el. Temetésén a szentmisét a pannonhalmi bazilikájában Várszegi Asztrik főapát tartotta. Alsóőrből  több mint hetven résztvevő érkezett akkor Pannonhalmára, ennyien vettek búcsút szeretett plébánosuktól.   

Galambos Ferenc sok gyermekes családba született, Pannonhalmán tanult,  teológiai doktor és  magyar-német szakos tanár lett, csepeli és adonyi plébános, győri középiskolai tanár, menekülttábori lelkész Traiskirchenben, tíz éven át az egyetlen nyugati magyar gimnázium igazgatója Burg Kastlban, aztán plébános előbb Felsőőrön, majd 1977-től Alsóőrön.

Egyházi, hitéleti tanulmányokat írt a zsinat liturgikus reformjáról, a magyar liturgikus mozgalomról, a megújított szentmiséről, irodalomtörténeti dolgozatot Móra Ferenc felsőlövői tanárkodásáról. 

A 90-es évektől nem, vagy alig volt olyan kisebbségi tanácskozás  - velük vagy értük -  az anyaországban és a Kárpát-medencében, ahol  Galambos atya ne lett volna jelen, ne szólalt volna föl. Nem egyszer házigazdája is volt az  alsóőri Öregiskolában ilyen tanácskozásoknak, nem egyről tudósítottam is a Vas Népe olvasóit. 

A testes, de fürge, mindig szívesen és sokat beszélő plébános lakása magyar  sziget volt.  Népművészeti tárgyak vették körül: korsók, bokályok, szőttesek. A misét mindig magyarul mondta, tartott diákmisét is. A szertartásokat tudatosan a nyelvművelés iskoláivá alakította. Az ének szintén magyar volt, legjobban a Kájoni-dallamokat kedvelték. (Buzgó Mária-tisztelők az alsóőriek. Búcsúkra járnak Lékára, még többen Mariazellbe.)

Most, szobrának avatásán annyi mindenről eshet szó Iréneusz atya  gazdag életéből. Talán azt is megemlítik:1989 telén plébánosuk vezetésével befogadó és tranzitközponttá alakították az alsóőriek a plébániát, a könyvtárat. Segítették az Erdélyből érkezett magyarokat. Útravalóul még  schillinget is kaptak. Bizonyára sokan őrzik így is a mindig nagyon szerény Galambos atyát emlékezetükben.