Szombathely volt az ido nyelv fellegvára

Nyolcvan évvel ezelőtt az egyik késő délután népes társaság gyűlt össze Szombathelyen a Kovács Szálló előtt. Városnézésre indultak, Csatkai József gimnáziumi tanár vezette őket. Amerre elmentek meg-megfordultak utánuk az emberek és találgatták, milyen nyelven beszélnek. Volt aki „újlatinra" tippelt, volt, aki az általa sohasem hallott görögre, de akadtak néhányan, akik tudták, ha Csatkai mutatja be a város látnivalóit, akkor a nyelv csakis az ido lehet, a csoport tagjai pedig a Szombathelyen tartott Ido Világkongresszus résztvevői.

1937-ben Szombathely, az akkor éppen harmincéves ido mozgalom egyik központjának számított. Az ido olyan nemzetközi nyelv, amely az eszperantó alapjaira épül, annak továbbfejlesztett, tökéletesített „utódnyelve". Az 1900-as évek első felében három mesterséges nyelv versengett azért, hogy valódi nemzetközi nyelv legyen: az eszperantó, az ido és a volapük. A volapük a harmincas évekre már háttérbe szorult, de az idonak volt esélye arra, hogy az élre kerüljön, bár ez végül nem történt meg.

Csatkai József a Fő tér és a Kőszegi utca sarkán álló bérházban lakott

A neves magyar idisták (így nevezték a nyelv híveit) közé tartozott többek között Babits Mihály és Berinkey Dénes egykori miniszterelnök is. Szombathelyen Csatkai József vállalta fel a nyelv terjesztésének és fejlesztésének ügyét. Ő 1893-ban a ma már Sopronhoz tartozó Bánfaluban született, a budapesti Műegyetemen végzett, előbb Kecskeméten, majd 1920-tól a szombathelyi Főreál Iskolában (a mai Nagy Lajos Gimnázium elődjében) tanított kémiát és természetrajzot, sőt alkalmanként zenét is. Az idoval még egyetemista korában ismerkedett meg. Szombathelyre kerülve előbb Avance (Előre) címmel indított nagyon rövid életű ido nyelvű lapot, majd rövidesen nekiállt a szombathelyi ido csoport megszervezésének. 1924-ben kiadták Bakonyi Istvánnal közösen írt ido nyelvkönyvét. Újabb lapalapítás következett. Az Ido Vivo (Ido Élet) az elődjénél kicsit sikeresebb volt, három évig élt. Szombathely a magyar ido mozgalom központjává vált. Csatkainak köszönhető, hogy az ido világkongresszus éves közgyűlését kétszer is Magyarországon tartotta, 1930-ban Sopronban, 1937-ben pedig Szombathelyen. Csatkai a Fő  tér  és  a Kőszegi utca sarkán álló bérházban lakott. Lakását az általa alapított újságok szerkesztőségének is tekinthetjük, és hát gyakorlatilag ott működött a szombathelyi „ido központ" is.

A húszas-harmincas évek fordulójára teszik a nyelv fénykorát. Ebben az időszakban az idot valamilyen szinten beszélők száma harminc-, negyvenezer lehetett. Az eszperantistákat kétszázezer körülire becsülik, a volapüknek csak néhány száz követője akadt. Tehát mindegyik nagyon messze volt még attól, hogy valóban világnyelv legyen.

Csatkai József 1937 őszén halt meg, vele együtt megszűnt a szombathelyi ido élet is Fotó: Orbán Róbert

Az ido politikamentes mozgalom volt, de alapjában véve mégis pacifista. Nagysúlyt fektettek arra, hogy a „nemzetek fiai" a közös nyelv révén megértsék egymást. A fasizmus és a háborús készülődés nem kedvezett a nyelv ügyének. Az eszperantót, mint a „világforradalom lehetséges nyelvét" egy időben a szélsőbal is kinézte magának, de az idoról azt tartották, hogy az kifejezetten polgári befolyás alatt áll. Idista szervezetek a Szovjetióban nem működhettek. Csatkai József 1937 őszén elhunyt. Helyét átmenetileg Horovitz László vette át, a szervezet azonban nem sokáig működött, vele együtt megszűnt a szombathelyi ido élet is.

A két világháború közötti ido mozgolódásról a szombathelyi közélet szinte alig-alig vett tudomást. Csatkai nem tartozott a „kebelbeliek" közé, a város vezetői az általa képviselt ügyet „periferiális érdekűnek" tekintették. 45 évesen tört ketté a pályája. Felesége, tanítványai és a kis ido közösség mellett testvérei gyászolták. Zsidó családból származott, de bátyja, Jenő a temetés idején már unitárius vallású volt, fiatalabbik testvére, Endre pedig római katolikus. Ő maga - bár nem volt különösebben vallásos - nem tért át, megmaradt zsidónak. Felesége 1944 nyarán, mielőtt be kellett volna költöznie a gettóba, öngyilkos lett. Testvérei közül Endre tudományos pályát futott be, művészettörténészként Kossuth-díjat kapott, Sopronban utcát neveztek el róla.

Az idot nemrég még azok között a nyelvek között tartották számon, amelyek „rövid időn belül végleg eltűnnek". A jóslat nem vált be, a nyelv ma is él. Újabb idista szervezetek alakultak, az elmúlt években már folyamatosan növekedett az idot értők száma is. Nincsenek sokan, ezerre-kétezerre becsülik a számukat.