Szombathelyen a tejesdobozok javát simán a szemetesbe dobjuk

2017. április 21., 18:34 szerző: Tóth Szabolcs
komment
Jelentős különbségek vannak a magyar városok lakosságának szelektív hulladékgyűjtési gyakorlatában. A tejes és gyümölcsleves kartondobozokat Veszprémben, Pakson, Székesfehérváron, Kecskeméten és Monoron szelektálja a leghatékonyabban a lakosság.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Budapest, ahol a legtöbb, évente mintegy 750 tonnányi italoskartont gyűjtenek szelektíven a lakosok, ezzel ők a középmezőnybe tartoznak abban a rangsorban, amely egy lakosra vetítve vizsgálja a szelektíven gyűjtött és újrahasznosításra kerülő italkarton-csomagolás mennyiségét. Az ezzel kapcsolatos felmérést egy civil szervezet, az Italoskarton Környezetvédelmi Egyesülés végezte el, felhívva a figyelmet a lakossági oktatás, nevelés felelősségére a társadalomban.

A magyar lakosság, a legfiatalabbakat és a legidősebbeket is beleértve, átlagosan hatvan darab tejes és gyümölcsleves italoskartont használ el egy év alatt. A hulladékká vált italos kartondobozok szelektív gyűjtésében továbbra sem jeleskedünk; 78-80 százalékuk még mindig a lerakókon végzi, és csupán 20-22 százalék kerül visszagyűjtésre és újrahasznosításra annak ellenére, hogy a szelektív hulladékgyűjtés valamilyen formája ma már tízből hét lakos számára hozzáférhető. Emiatt évente mintegy 12 600 tonna, azaz mintegy 420 millió (!) italos kartondoboz megy veszendőbe. Ha ezeket a tejes- és gyümölcsleves dobozokat hosszabb élük mentén egymás után helyeznénk, 318-szor érne el a sor Győrtől Miskolcig. A magyar városok közötti távolságok azonban nemcsak átvitt értelemben, de a szelektív hulladékgyűjtés hatékonysága terén is nagyok. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a fejenként elhasznált hatvan darabból, egy főre vetítve és évente, a legtöbb italoskarton hulladékot a veszprémi lakosság (23 darab) gyűjti, akiket gyűjtés hatékonysága tekintetében a paksiak (21 darab), a székesfehérváriak (20 darab), a kecskemétiek és a monori lakosok (19-19 darab) követnek. Szombathely az átlagot hozza: itt az átlag hatvanból 12 italdobozt helyezünk el szelektív gyűjtőbe, a maradék 48-at pedig egyszerűen a kukába dobjuk. Hasonló a budapesti átlag is. Érdekesség azonban, hogy nagy létszámuknak köszönhetően a budapestiek összesen 750 tonnányi italoskartont gyűjtenek szelektíven, ami önmagában ugyanannyi, mint az IKSZ felmérésébe bevont 33 legtöbbet gyűjtő városból a további 32 település lakói által szelektíven gyűjtött és újrahasznosított italoskartonok összesége.

Mint minden rangsornak, az italoskartonok szelektív hulladékgyűjtési eredményességét vizsgáló összesítésnek is vannak utolsó helyezettjei. A legkevesebb italos kartondobozt a gyulai (5 darab), a szentendrei (4 darab), a bonyhádi (3 darab), a balassagyarmati (1,5 darab) és a komlói (1 darab) lakosság dobja a szelektív gyűjtőkbe évente.

Az IKSZ 2016-ban készített reprezentatív felmérése, amely a lakosság szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos attitűdjét vizsgálta, rávilágított arra, hogy a gyűjtés alacsony volumene több tényezőre, köztük is elsősorban a megfelelő környezetvédelmi ismeretek hiányára, a nemtörődömségre, illetve a kényelmi szempontokra vezethető vissza.

Baka Éva, az egyesülés ügyvezető igazgatója szerint a lakosság megfelelő és folyamatos tájékoztatása és oktatása szükséges ahhoz, hogy az értékes, újrahasznosítható hulladék ne a kommunális hulladékba és a szemétlerakókra kerüljön. Ha minden magyar lakos olyan hatékonyan gyűjtené szelektíven az italos kartondobozokat mint a veszprémiek, akkor az újhasznosított mennyiség 6 ezer tonnára lenne növelhető. Ezzel 38 ezer felnőtt fát tudnánk megmenteni.

Tóth Szabolcs

2017. április 21., 18:34 szerző: Tóth Szabolcs

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...