Úgy megyünk Ausztriába dolgozni, hogy fogalmunk sincs az ottani szabályokról

Horváth Csaba először arról beszélt, hogy milyen hiányosságaik vannak a magyar munkavállalóknak, amik nélkülözhetetlenek a hatékony és minden szempontból biztonságos munkavégzéshez.

– A mi irodánk már 13 éve foglalkozik Ausztriában dolgozó magyar munkavállalókkal, ebből hét éve intenzíven. Mára több mint hetvenezren tartoznak hozzánk, akiket tanácsadásban lefedünk. Hiányt pótoltunk, ugyanis addig senki sem foglakozott az ausztriai magyar munkavállalókkal. Különböző piaci cégek próbálkoztak hasonló tevékenységekkel, de rendkívül drágák voltak, és nem volt nyomon követés, nem volt visszaellenőrzés. Nálunk jogászok végzik ezt a munkát, őket rendesen kiképeztük: Ausztriában kaptak képzést, fel voltak arra készítve, hogy bármilyen jogi kérdésben tudjanak segítséget nyújtani.

Az elején nagyon sok baj volt a magyar munkásokkal, szerencsére most már egyre kevesebb. Az elsődleges probléma, hogy nem tudnak megfelelően németül. Társalgási szinten beszélnek, de a szaknyelvet, jogi nyelvet nem értik. A másik gond, hogy nem ismerték az osztrák társadalombiztosítási rendszert, az adórendszert és a munkajogot nem értették. Szerencsére mostanra javult a helyzet, de mindig vannak új munkavállalók, akiknek segítenünk kell.

Amikor mi ebbe a munkába belefogtunk, elhatároztuk, hogy a kint lévő magyar munkavállalókat öngondoskodóvá, önjáróvá tesszük. Ez lényegében azt jelentette, hogy a mentoraik voltunk: a segédmunkástól a diplomásig, a fiataloktól az idősekig mindenkinek segítettünk.

Nagyon sok kiadványt készítettünk ehhez, magyar nyelven, egyszerűen és az irodáinkban komplett tanácsadást kaptak és máig is kapnak a magyar dolgozók. Hozzánk bármivel fordulhatnak: családi pótlék, GYES, munkajogi probléma. Vagy eljárunk helyettük, a nevükben az ügyben, vagy megadjuk az irányt, hogy hová kell fordulni az adott problémával.

Nagyon nagy hiányosság az, hogy kimennek úgy dolgozni külföldre, hogy nem ismerik az idegen ország társadalmi berendezkedését, a jogrendszerét, a szociális rendszerét. Emiatt sok éven keresztül a magyar munkavállalók nem kapták meg azt a szociális juttatáscsomagot, amit az osztrákok. Sokáig azt a bért sem kapták meg, amit osztrák munkatársaik.

Azt sem tudják a munkavállalók, hogy Ausztriában nincs olyan, hogy Munka törvénykönyve. Az ott dolgozók 98 százalékára kollektív munkaszerződés vonatkozik, és szóbeli megállapodás is elegendő a munkaviszony létrejöttéhez. A kollektív szerződéshez pedig nem fértek hozzá a munkások, főként, mert német nyelven volt. Mára elértük, hogy az osztrák munkáskamaránál (ÖGB), ami minden járásban megtalálható, lehetőség van megnézni ezt a szerződést. Ebben meg tudja nézni a munkavállaló például azt is, hogy rá milyen munkabér vonatkozik.

Volt még egy fontos célunk: leküzdeni az előítéleteket, ami elsősorban a magyar munkavállalók irányába állt fenn az osztrák munkáltatók részéről. De fordítva is jelentek meg előítéletek. Mindenkinek meg kell érteni, hogy ez két különböző kultúra. Az osztrák berendezkedésbe kellett integrálni ezt a 74 ezer munkavállalót. A hétévnyi intenzív tanácsadói munka után most azt vesszük észre, hogy egyre kevesebben járnak vissza hozzánk. Ez azért jó, mert az emberek megtanulták, megtudták, hogyan intézhetik az ügyeiket.

Ez, amit eddig elmondtam, a nyugat-dunántúli munkavállalókra jellemző – mondta Csaba.

Viszont az elmúlt időszakban három új csoport vetette meg a lábát az osztrák munkaerőpiacon.

– Ami most égetőbb gond, az a Kelet-Magyarországról és Dél-Magyarországról érkező munkavállalók számának növekedése. Egyre többen költöznek ebbe az irányba, ebbe a térségbe. Egyre több ilyen munkavállaló jelenik meg nálunk. Nagy részük a családját is hozza magával. Ők általában Belső-Ausztriában vállalnak munkát, mert Burgenlandban már nincs olyan bőséges munkaválaszték. Velük az a legnagyobb gond, hogy abszolút nem, még csak tévéből sem (nincs osztrák adójuk, mint a határszélen – a szerk.) ismerik Ausztriát. Tehát ők jönnek, és nekimennek az osztrák munkaerőpiacnak mindenféle előzetes ismeret nélkül, és legtöbbször falakba ütköznek. Fontos lenne, hogy mielőtt kimennek, tájékozódjanak.

Még egy új réteg jelent meg: az erdélyi magyarok. Ez egy érdekes dolog, mi most erre szakosodtunk is: van egy irodánk az ÖGB-nél, ahol kimondottan a románokkal és a Romániából érkező erdélyi magyarokkal foglalkoznak. Ők egyébként nagy veszélyt jelentenek az osztrák munkaerőpiacra. Ők azok, akik végképp nem ismerik az osztrák társadalmat. Bármit, bárhogyan, bármikor, bármilyen papírral megcsinálnak, és ez rendkívül rossz az osztrákoknak. A munkáltatóknak persze nem annyira, mert olcsóbb a munkaerő, de kiszorítja a magyar, a szlovén, a cseh, vagy a szlovák munkavállalót. Ezért ez egy veszélyes játék. A bérdömpingtörvény pontosan leírja a bérezést Ausztriában, aki ezt kijátssza, azt megbüntetik.

A harmadik új munkavállalói réteg a vállalkozók és a mikrovállalkozások. Vegyünk például egy műkörmöst: ő viszonylag könnyen tudja folytatni a tevékenységét Ausztriában. De egy kőművesnek vagy egy hidegburkolónak már szükséges mestervizsgát tennie ahhoz, hogy kint dolgozhasson. Ők már más eljárás alá esnek. Ha valaki egyedül megy dolgozni, akkor nincs gond: annyit dolgozik és keres, amennyit csak bír. Ha egy 25 fő alatti mikrovállalkozás megy Ausztriába, akkor fontos tudnia a vezetőnek, hogy a bérdömpingtörvény miatt meg kell fizetnie azt a bért a munkavállalónak, amennyit egy osztrák munkás megkap: mindegy, hogy magyar a cég, mindegy, hogy magyarok a dolgozók. Ezt sokan nehezen dolgozzák fel – mondta el a képviseletvezető.