Vannak emlékek, amelyek olyan erősek, hogy sosem halványulnak el - mi most megtaláltuk ezeket

A nyár a szabadság jelképe, ilyenkor van ugyanis a legnagyobb esély arra, hogy ne a megszokottat csináljuk, hanem például rúgjuk a homokot a tengernél, még ha az csak a magyar is. Ilyenkor tudjuk teleizzadni leginkább a fesztiválsátrakat. Leggyakrabban ilyenkor gyöngyözik kezünkben fröccs. Ilyenkor bánjuk legkevésbé, ha leesszük a ruhánkat. Máskor talán zavarna, de egy koncerten ugyan ki az, akit nem löknek meg? Ilyenkor nem bánjuk, ha szemünkbe száll a füst a bogrács alól. Nem törődünk azzal sem, ha elszalasztottunk egy hullócsillagot, hiszen nyár van, jön helyette száz. Eláztunk? Na és? A Nap majd megszárít. Nyáron csak a váratlan viharokat, az elviselhetetlen hőséget és a szúnyogokat utáljuk, de talán még ezeket sem annyira, hogy ne sírjuk vissza szeptemberben azonnal az év legmelegebb időszakát.

Vas megyében a nyáron mindenből jutott bőven. Annyi program kínált felejthetetlen élményeket, hogy még rendszerezni sem tudtuk magunkban a vasi kultúrsokkot. Most mégis kiragadtunk az egymást érő programkavalkádból öt olyan emlékezetes pillanatot, amelyek jól jellemzik a megye sokszínűségét. Mivel két hónap múlva már egy fagyis rövidnadrágért is mindent megadnánk, nem lehet eléggé megbecsülni az elmúlt három hónapot. Mi ezzel az oldallal tisztelgünk a nyár előtt.

Savaria karnevál

A XVII. Savaria Történelmi Karnevál idén 150 ezer látogatót vonzott, és 1200-an vonultak fel. Ahogyan Puskás Tivadar polgármester fogalmazott: Piszkosul jól éreztük magunkat a családunkkal együtt a három napban. És nem csak ők, mi is. Volt itt minden: koncert koncert hátán, nyári színház, beszélgetések (A legjobbak talán a Vas Népe standjánál) gólyalábasok, történelmi bemutatók, felvonulás, és ki tudja, mi minden még. És ami minden fesztivál fő meghiúsítója tud lenni, a rossz idő ezúttal elkerülte Savariát. A Borok utcájáról is kiderült, hogy az Iseumtól a zsinagógáig tartó kis szakasz a koccintásnál sokkal többről szól, idén ezt a színpadi produkciók is jelezték. Ha van rangsor a karneválok között, akkor az idei, a legjobbak közül való volt.

Szurkolni a fiúkért

Mintha tegnap lett volna, hogy végigszurkoltuk az Eb-t. A legfontosabb helyszíneken mi is ott voltunk. Nem véletlenül, hiszen igazi ünnepi alkalom volt buzdítani a fiúkat. Együtt. Azóta Szombathelynek szurkolói fellegvára is van. A sportházat mindannyiszor ellepték a város leglelkesebb drukkolói, akárhányszor a magyarok pályára léptek. Volt olyan cég, ahol az élet is megállt a meccs idejére, és leálltak a gépek. A négy-nullás vereség után szomorú volt nézni, ahogyan a szurkolók lógó orral mentek haza. Egy maréknyi ember azonban nem akarta elfogadni, hogy véget ért az éjjel, és a Fő tér felé vette az irányt. Itt elénekelték a Himnuszt, többen beleugrottak a szökőkútba, és felejthetetlenné tették az estét. A foci úgy összehozta az embereket, ahogy csak már nagyon régen.

Rock a Rábán

Két víz, a Rába folyó és az égiek közé szorult az idei AlteRába. A rajongóknak szélviharral is meg kellett küzdeniük. Sajnos nem csak a zenéről szólt az idei, sorrendben hetedik AlteRába rockfesztivál. Ismétlődő felhőszakadások, szélviharok, erős lehűlés zavarta a gondtalan szórakozást. Az Ocho Macho örömzenéjét is félbe kellett szakítani a felhőszakadás miatt. A gitárszólót villámfény kísérte, a hangládákról dőlt a víz. A lelkes közönség azonban kitartott, és bár kevesebben látogattak ki a Rába-partra a korábbinál, azért kialakult a hagyományos, családias hangulat.

Ahol a kápolnáért zúznak

Harmincadszor startolt el a Sitkei Rockfesztivál: a jeles jubileumra tekintettel az idén két napig szólt a rock a Hercseg-hegyen. A sitkei kápolna megmentéséért életre hívott fesztivál az idén olyan nagyágyúkat állított a színpadra, mint a Deák Bill Blues Band, a Kárpátia, a Pokolgép, a Depresszió, a Lord, az Edda és az Ossian. Ennél rockosabb nyárzárót elképzelni sem tudtunk volna.

Fegyvert s vitézt énekelek

Turizmusfejlesztés, hagyományőrzés, történelem, szórakoztatás, életforma. Ezek a jelzők mind illenek arra a programsorra, amely nyaranta a megye történelmi városaiban zajlik, nem kevés turistát, bevételt és hírnevet hozva ezen településeknek.

Négy évvel ezelőtt, 2012 őszén jött létre Vas Vármegye Vitézlő Rendje, amely szervezetet a sárvári Nádasdy Bandérium, a Körmendi Batthyány Lovas bandérium és a Kőszegi Darabontok hoztak létre. A Vas megyei hagyományőrző csapatok évek óta rendszeresen tartanak történelmi fesztiválokat a megyében. A nyáron így látogathattak a nézők a három bandérium székhelyére, hogy a kőszegi ostromnapokon, a sárvári Nádasdy-napokon, vagy éppen Körmenden nyerjenek betekintést a török kor harcaiba, viseletébe és szokásaiba. E nyári történelmi fesztiválok egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek szerte az országban, a rendezvényekre Egerből, Szigetvárról és Tatáról is érkeznek vendég hagyományőrzők. A programok az említett városok kiemelt rendezvényei, amelyek nemcsak a vendégsereg számában, hanem a megyében elfoglalt feladatukban is megmutatkoznak. Kondora István sárvári polgármester jegyezte meg az események kapcsán, a Nádasdy-napok nem kifejezetten a helyiek szórakoztatására jött létre, nagy szerepet szán a város a turisták szórakoztatásában is. Kőszegen majd egy hónapig emlékeznek Jurisics Miklós várkapitányra - később várostulajdonosra - itt az alpokaljai kisváros vezetői is egyre nagyobb szerepet szánnak az ostromnapoknak a település vonzerejének fejlesztésében. Körmenden az „Igali portya" és az új kenyér a meghatározója a rendezvénynek, a helyi bandérium tagjai a vitézlő rend Vas megyei motorjaként is szerepelnek.