Velem: Törőcsik Mari hazatért

A nagy találkozást ekképpen eleveníti a fel a Nemzet Színésze velemi otthonában: Ahogyan ideértünk a falu elé, s jöttünk egyre beljebb, egyszer csak azt mondtam: itt szeretnék élni! Bejöttünk, itt is meszelt valaki, és megkérdeztük tőle, hogy vajon a szemben lévő ház eladó-e, merthogy az nagyon megtetszett. Nem, felelte, egy ház van eladó, amelyet tizenöt éve nem laknak. Na, ez az a ház, másnap megvettük.

 A községgel való kapcsolatát így jellemzi: Egészen elbűvölő... Felnőttek a gyere-kek, s ebben Velemnek sincs kevés érdeme... Itt éltem meg, hogy úgy mondjam a rendszerváltás örömét. Sok-sok évig innen egyfelé nem volt kijárat. Ennek persze azért örülök, mert így bejártam a környéket, az Őrséget, minden falut. Voltam az összes templomban, parókián, ismerek minden szép házat, hiszen folyton ezen a vidéken kirándultunk. Aztán egyszer csak átéltük, hogy akkor mehetünk át az addig számunkra csukott részbe, Ausztriába, amikor csak akarunk... Rendkívül figyelmesek, tapintatosak az itt élők. Ha valakik megzavartak, azok mindig csak a kirándulók voltak, akik bekopogtak, vagy benyitottak. S nem egyszer hallottam, amikor az ablak alatt mondták, itt lakik ám a Törőcsik Mari, s amikor bekopogtak, akkor a falusiak szóltak nekik, hogy ne tessék kopogni, mert ő pihenni van itt... Nagyon szeretem a reggeleket. Különösen a nyarakon nagyon szeretek korán kelni. Mindig megvan, hová süt a nap, s a kertet úgy lakjuk, mint egy szobát. Kint vannak a kerti bútorok, megvan annak a helye, ahol az első kávémat iszom... Kint a kertben szeretek este ülni, ha nincs hideg. Van hátul egy nyitott kéményes nyári konyha, nyaranta mindig ott főzök.