Veszélyes mogyoróbokrok és borzalmas szeméttárolók, rendes és rendetlen emberek - Celldömölkön komolyan veszik a közmeghallgatást

Fehér László polgármester azzal indít, hogy az idén előreláthatólag 50 millió forint jut az úthálózat karbantartására, holott „több 100 milliót is el lehetne költeni". Bár innen-onnan még csurranhat-csöppenhet pénz, de türelemre is szükség lesz.

Tarczi Károly rögtön útproblémával indít: „A Gayer téren lakom, megcsinálták nekünk a járdát a választás előtt. De már meg van repedve a beton. De ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy ritkán tévednek be oda szakemberek, gödrök tátonganak az úttest közepén. Tíz lapát kavics a probléma megoldására nem elég."

„A város gyönyörű, de kell a kórház"

Janics Zita fölajánlja, hogy a belvárosi kis park allergiát okozó mogyoróbokrai helyett maga veszi meg a rózsatöveket, csak hadd legyen a park megint az, ami volt: „rózsakert". Mint kiderül, nyitott kapukat dönget: a város respektálja a kérést, a veszélyes mogyoróbokrok eltűnnek.

Deéné Janics Zita rózsabokrokat ajánlott föl - a park veszélyes mogyoróbokrai helyett. Fotó: Gyuricza Imre

Már Facebook-csoport is alakult azzal a céllal, hogy Celldömölk államosított kórháza visszakaphassa az önálló aktív ellátás jogát. A csoport két képviselője a közmeghallgatásra is eljött:  „A város gyönyörű, de kell a kórház."

Van, aki azt kérdezi: „Lehet-e lakhatóbbá tenni a piacot?" Fehér László azt mondja, a piac-komfortosításon gondolkodik a város is: a gyönyörűen megújított Soltis színház önmagában megkívánja, hogy megszépüljön a környezete is.

„Az Április 4-e utca mintha nem is lenne"

Kocsi Dezső azzal áll a mikrofon elé, hogy örül a Start-programnak, valamint arra kéri a képviselőket, hogy „ne bántsák egymást, mindig a város érdekében cselekedjenek". Aztán ő is „lerobbant útszakaszokról" beszél.

Budai Zita és Miklós Dezső szerint "a város gyönyörű, de kell a kórház"

Gyorsan szóba kerül a város fekete báránya, az Április 4-e utca, ahol „rossz az út, esőben nem lehet közlekedni", főleg, hogy „nincs járda", miközben gyerekek és idős emberek is élnek ott. A szeméttároló pedig  „borzalmas". „Dezső bácsi, mit csináljunk?", érkezik a vissza-kérdés. A város vezetősége ismeri az Április 4-e utca problémáit. A „borzalmas" konténert maga a városgondnokság tette ki, hetente kétszer ürítik – de a környék így is szemétlerakóhellyé vált, kiszuperált fotellel, miegymással. A városi konténer kihelyezésére azért volt szükség, mert az utcában sokan nem fizetik a városi szemétszállítást; a kidobott szemetet viszont el kell szállítani, már csak egészségügyi okokból is. Most viszont Sallai Károlyné – az Április 4-e utca lakója  – egyenesen azt állítja, hogy a konténer fölösleges; legalábbis csak ront a katasztrofális helyzeten. Sallainé egyébként is úgy érzi, hogy az Április 4-e utca az önkormányzat szemében „mintha nem is lenne". Pedig önkormányzati bérlakások vannak itt, a bérlők között sok a munkanélküli. A város  pedig nagyjából-egészéből tehetetlen. Fehér László nem híve a kilakoltatásnak, és (szerencsére) nem követné a „miskolci példát" sem.  (Miskolcon kiutasították a városból a lakókat, amikor fölszámoltak egy cigánytelepet.) Megoldás nincs, csak a szentencia hangzik el: „Vannak rendes és rendetlen emberek."