Visszahúzza a szíve a Rábához - Egál, a körmendi nagy generáció egyik meghatározó alakja

2017. július 24., 18:20 szerző: Kozma Gábor
komment
KÖRMEND - Minden településnek van emblematikus személyisége. Gaál Lászlóról, Egálról szinte minden körmendi hallott, történetek sorában szerepel.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A badacsonyi hegy lábánál lévő kis ház kertjében ülünk. Tűz a nap, a házigazda a lugasba invitál. A konyhában már rotyog a harmincéves, piros zománcozott fazékban a paprikás krumpli, szigorúan rövid lére eresztve. - A fazék még az apámé volt, ebben lehet igazán felfedni az ízeket. Ez most vegyes étek lesz sok akadékkal, vagyis szalonnával, bürkével, zöldséggel - mondja mosolyogva a friss nyugdíjas, akit Körmenden a legtöbben csak Egálként emlegetnek. Nemrég szervezte meg a Kölcsey utcai általánosban végzettek 50. évfordulóját, ott is mindenki Egálnak szólította.

Gaál László badacsonyi otthonában édesanyjával, Mártikával
 	Fotó: Kozma Gábor

- A badacsonyi ház szülői örökség, 1982 óta vagyok itthon. Otthon meg Körmenden, alig van olyan hét, hogy ne lennék a városban - mondja. A férfi, aki a körmendi nagy generáció egyik meghatározó alakja máig, változatos életutat mondhat magáénak. Amikor felidézzük a város életét több mindenben megváltoztató hetvenes éveket, a főiskolát, a gimnáziumot, a kosárcsapat kialakulását, ömleni kezdnek az emlékek. - Sok mindent és sok mindenkit jelentett akkor Körmend. Vágytam az erősebb közösségi kötelékekre. Ez a gimnáziumban meg is adatott. Együtt dobtuk a labdát Patonay Imrével, Putesszel, vagy a Simor Zolival, Bujdosó Gabival. Ott voltak a kemény városi gyerekek, mint a Kaspa, vagy a Lafaty. Sibinger Miki fafaragó jó barátommá lett, sokat tanultam Simon Gabi bácsitól. Na, akkor ragadt rám ez a közösségi dolog. Ahol voltam, ahova kerültem, ott mindig lett egy csapat körülöttem. Arra nagyon büszke vagyok, hogy ezek a kis csapatok máig kitartanak. Amikor iskolai vagy más találkozót szervezünk, már dicséretnek veszem, amikor azt mondják: na majd az Egál...

Gaál László a vendéglátásba is belekóstolt, és maradt húsz évet. Az örökség miatt kapóra jött Badacsony. A legendás Tátika melletti büfét vezette, hamar híre ment a kiváló ételeinek, a zamatos boroknak. Egy időben annyi vasi vendég jött, hogy csak Kiskörmendként emlegették a falut... - Szép évek voltak, minden falat és fröccs mellé egy-egy sztori is kijárt. Lett volna rá alkalom, hogy kint maradjak az USA-ban, de ez fel sem merült bennem. Tudtam, a szívem mindig visszahúz a Rába partjára - mondja.

Ereszkedik az este, már kontúrosak a bazaltorgonák, meglegyint a tó hűvöse. És a piros lábas is kiürült.

Kozma Gábor

2017. július 24., 18:20 szerző: Kozma Gábor

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...