Pezsgés a szélcsendes Kőszegen (x)

Miszlivetz Ferenc professzor, a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének igazgatója mindenekelőtt örömmel számol be arról, hogy igazi nagyüzem, szellemi pezsgés van az FTI-ben: nemhogy naponta, de percről percre történik valami. Sőt: párhuzamosan történnek a dolgok. Azokban az órákban, amikor Schöpflin György professzor – történész, politikus, politológus, több mint 12 éve az Európai Parlament képviselője a néppárti frakciót erősítve – azt a bonyolult és mindannyiunkat érintő problémát világítja meg a kérdésekkel is bőven készülő kőszegi közönségnek, hogy vajon „honnan fúj a szél" Európában, az intézet egy másik helyszínén éppen Csepeli György filmes kurzusa zajlik az FTI-ösztöndíjasok részvételével.

Schöpflin György pedig azzal üdvözli az előadásra megérkező kőszegieket, hogy nagyon dicséri a Zwingert. Az Öregtorony több évszázados falai ráadásul szintén a „forgószeles" európai történelem hordozói: viszont „bírják a szelet", vagyis az előadó megfogalmazása szerint itt és most, Kőszegen „relatíve szélcsendben" vagyunk. Schöpflin György alapvető benyomása szerint Európa – amely az utóbbi néhány évben rengeteg változásnak volt kitéve – válságot él át, ami abban nyilvánul meg, hogy a sokféle és többoldalú kihívásnak az EU nem képes megfelelni: nehezen kezeli vagy félrekezeli a problémákat; vagy egyszerűen tanácstalan. Általános tendenciának tűnik mindeközben az európai intézményekkel szemben megnyilvánuló, növekvő tagállami elégedetlenség. Az okok föltárásában Schöpflin György a kezdetekhez tér vissza.

Schöpflin György, az Európai Parlament képviselője a Zwingerben tartott előadást - Európáról Fotó: Unger Tamás

Emlékeztet arra, hogy 1945 után mindent újra kellett kezdeni, méghozzá annak a garanciának a megteremtésével, hogy ne ismétlődhessen meg a háború. Nem a konfliktusokat kellett kizárni az európai működésből, hanem megtalálni a konfliktusrendezés békés módjait. A – nagyrészt kereszténydemokrata – alapítóatyák érdeme nemcsak abban áll, hogy a demokrácia eszköztárának magasabb szintre – az államok fölé – emelésével megalkották az Unió kereteit, hanem abban is, hogy az első pillanatban belátták: Németország nélkül Európa nem lehetséges.

A demokratikus konfliktusrendezés hosszadalmas, unalmas, körülményes: „egy EU szappanoperát senki nem nézne" Schöpflin György szerint. Viszont az EU ezeken az alapokon hosszú ideig jól működött. Csakhogy mindez nem az Európai Egyesült Államokhoz vitte közelebb (ahogy az 50-60-as években többen remélték). Miközben Brüsszel egyre nagyobb hatalomhoz jutott, az EU működése révén megerősödtek a tagállamok is.

Aztán a kommunizmus összeomlása teremtett új viszonyrendszert. Schöpflin professzor úgy látja: a jelenlegi folyamatok legfőbb jellemzője – nem függetlenül a központi kérdéssé váló migráció kezelési kísérleteitől –, hogy megszűnőben az Európát jellemző „kettős liberalizmus" – a piac felülírhatatlansága plusz szociális liberális demokrácia – monopóliuma. Hogy mi következik, pontosan nem látni. Schöpflin professzor szerint mindenesetre a Brexit nyomán láncreakciótól nem kell tartani.

Elvégre az Uniót mégiscsak a problémamegoldás szükségessége hozta létre, és a problémák közös megoldása működteti.